2015. március 29., vasárnap

5. Álmok

Sziasztok!

Szeretnék mindenkitől elnézést kérni, amiért ilyen sokáig eltűntem, de ez a március nagyon húzós volt. Rengeteg dolgozat, tanulnivaló, sőt egy csomó verseny: Kenguru matekverseny, Mezzofanti német verseny, Lóczy föci verseny és Jakucs földrajz verseny. Szóval eléggé el voltam havazva, de most újból itt vagyok a következő résszel! :) Szeretném itt is nagy köszönetet mondani S.B.Hawknak a támogatásáért, tanácsaiért és a segítségekért! Köszönöm az eddigi megtekintéseket, várom a véleményeiteket is!



Fury irodájában türelmetlenül várták Rogers kapitányt. Közben egyre csak vitatkoztak.
- Ezek után miért is maradna? – kérdezte Banner.
- Mert nem adja föl, amit elkezdett. Nem látjátok, milyen öröm sugárzik ki a szeméből, amikor csak ránéz valamelyikőtökre? Szüksége van ilyen barátokra, akik idősebbek, tapasztaltabbak – válaszolta Fury.
- És mi lesz, ha a méreg maradandó károsodást okozott? Elküldjük, mert félkézzel nem tud harcolni?  - vetette fel Barton ügynök. – Azzal teljesen összetörjük.
- A méreg nem okoz maradandó károsodást, mivel ölésre fejlesztették ki, de pár napig nem fogja tudni rendesen használni a karját – mondta Bruce Banner.
- Sokat fogunk csúszni a tanítással. Akkor az elméleti résszel kezdjük? – fordult az igazgató felé Natasha.
- Ezt még meglátjuk. Mindenesetre 1-2 napig pihennie kell.
Ekkor nyílt az ajtó és Amerika kapitány lépett be rajta, kezében egy papírral.
- Hogy van? – kérdezték tőle.
- Sokkal jobban, bár a karját még nem tudja mozgatni. Itt a szerződés – majd az asztalra dobta a papírt.
- Ezek szerint marad – pillantott rá Fury igazgató.
- Meggyőzted?
- Nem kellett rábeszélni. Ő akarta így.
- Miért ne akarná? – szólalt meg Stark - Teljes ellátás, szoba, felszerelés, kiképzés és mi, tök ingyen!
- Akkor ezt megbeszéltük. Ma még nem kezdjük – majd Nick Fury fogta a szerződést és elment.
- Igazából hogy van? – fordult Rogers felé Thor, aki eddig hallgatott.
- Úgy néz ki, mintha jobban lenne, de nagyon legyengült és sápadt. Olyan, mintha belülről emésztené valami, de titkolni akarja. Erősnek akar látszani, de rosszul van – felelte a kapitány. – Dr. Banner, meg kéne vizsgálnia!
- Nem tetszik nekem, amit mondtál. Menjünk!
. . .
Mikor Steve kiment, Kate az aktát vette a kezébe. Tudja, hogy nem vagyok jól – ez kattogott az agyában. Megpróbált olvasni, de a betűk minduntalan összefolytak, úgyhogy inkább lerakta. Szédült, úgy érezte megfullad. Fölkelt, ment egy kört, de le kellett ülnie. Megpróbálta elérni a többieket az adóvevőn, de ki voltak kapcsolva, ezért elindult, hogy megkeresse őket. Nem jutott el az ajtóig, a szőnyegen esett össze. Küzdött az ájulás ellen, nem akart elaludni, ám a feje minduntalan lekókadt. Hallotta, hogy kopognak, de ekkor elsötétült a kép. Mivel Kate nem válaszolt a kopogtatásra, Banner és a kapitány berontott a szobába.
- Kate! – kiáltották döbbenten, majd felnyalábolták a lányt és az ágyra fektették.
- Itt nagyon duzzadt a karja – állapította meg Banner. – Lehet, hogy belefúródott egy fémdarab. Hozok egy röntgengépet, addig vigyázz rá és ha fölébred, nem engedd visszaaludni! – majd elsietett.
 Útközben Natashába botlott. Elhadarta a lány állapotát, mire a nő ezt mondta:
- Furynak ne szólj! Kisebb gondja is nagyobb ennél. Behatoltak a rendszerbe!
Eközben a kapitány borogatást rakott a lány homlokára, ami egyre forróbb lett. Kate álmában újra a chitaurik földjén találta magát, de most nem a vezetőjük állt előtte, hanem egy feketébe öltözött csuklyás férfi. Hangja ismerősen csengett, erős akcentussal beszélt.
- Szóval maga lenne a kiválasztott. Meglepő módon állt ellen a bénító lövedéknek és a kábító hatásának. De akkor is: maga csak egy fiatal lány. Nincs benne semmi különleges. Akkor miért magát választották?
A lány mereven összeszorította a száját.
- Válaszoljon! – kiáltott rá a férfi.
Kate még mindig nem szólt semmit. Az egyik chitauri megbökte a lándzsájával, mire elmosolyodott.
- Nem szed ki belőlem semmit, mivel nem tudok semmit!
A férfi közelebb lépett, kinyújtotta a kezét a lány nyaka felé, de már csak a levegőt markolta. Az ismeretlen azonban nem lett dühös. Magában mosolyogva ezt mondta:
- Erős lány, de vannak félelmei.
A hajón ezalatt riadót rendeltek el, mert egy ismeretlen jelzésű gép közeledett, melyből a számítógépeket és irányítópultokat zavaró adást sugároztak, így nem tudták eltéríteni. Kate szeme felpattant és levegő után kapkodott.
- Steve, – kiáltott fel – mi történik?
- Általános riadó, ellenséges gép közeledik. Ne aggódj, Banner mindjárt visszaér - és ebben a pillanatban nyílt az ajtó.
- Nincs sok időnk – hadarta, aztán a lányhoz lépett és bekapcsolta a műszert. Végighúzta a seb felületén, majd megszólalt:
- Ahogy gondoltam. Egy aprócska fémdarab szorult be a bőr alá. Muszáj kioperálni. Ne mozduljatok! – és elsietett.
Egy perccel később Tony Stark robbant be szobába. A lányra nézett és megjegyezte:
- Tényleg nem nézel ki jól – mire Kate elfintorodott, a Vasember pedig a kapitányhoz fordult. – Maradjatok! Egyelőre még nem szállunk fel. Kate, jó lenne, ha végre rendbe jönnél! Teljesen lefoglalod a kapitányt! – kacsintott és elviharzott.
- Mintha az én hibám lenne – dünnyögte Kate. – Csak én lehetek ilyen szerencsétlen! Eldöntöm, hogy maradok, tanulok és harcolni fogok, aztán az első 2 napot az ágyban tölthetem egy lövés miatt! Tehernek érzem magam!
A férfi mosolyogva megvonta a vállát:
- Én vállaltam, hogy vigyázok rád!
Bruce Banner nyitott be a szobába.
- Érzéstelenítőt nem találtam, úgyhogy valószínűleg fájni fog. Le kéne kötnöm a karodat, nehogy elrántsd – kérdőn nézett a lányra, aki bólintott.
- Steve, segíts, tartsd ezt a lámpát!
A professzor egy csipeszt vett a kezébe, majd a szilánkdarab felé nyúlt. Kate érezte, hogy óvatosan próbálja kihúzni, de még így is rettentően fájt. 5 perc múlva Banner megkönnyebbülten emelkedett fel.
- Azt hiszem, ezzel megvolnánk! Steve, szerintem menj a többiekhez, én majd vigyázok Kate-re!
A kapitány hálásan elmosolyodott és kisietett. Bruce a lányhoz fordult:
- Pihenj, amíg lehet, most már rendbe jössz!
- Jelent az valamit, hogy álmomban kétszer is a chitaurik földjén voltam és rólatok faggattak?
- Valószínűleg a méreg hatása, de megkérdezem Thort.
Pár percig csöndben voltak. Kate szinte mozdulatlanul feküdt, de érezte, hogy a fájdalom és a bénaság eloszlik. Úrrá lett rajta a kíváncsiság.
- Nem tudna utána nézni, mi történik odakint?
- Megígértem Steve-nek, hogy vigyázok rád – tiltakozott a tudós.
- Akkor én is megyek! – vágta rá Kate.
- Te inkább maradj itt. Pihenned kell!
- De semmi bajom! Sokkal jobban érzem magam! Még a karomat is tudom mozgatni! – és bizonyítékul lassan szétnyitotta az ujjait és behajlította a kezét. - És ha nem megy, akkor addig nyavalygok, ha pedig nem visz magával, akkor kiszökök! - mondta diadalmasan a lány.
- Makacs lány vagy te! Mindig eléred, amit akarsz? – kérdezte megadóan Banner.
- Elég sokszor! – vigyorodott el Kate.
. . .
A csapat többi tagja a vezérlőteremben figyelte a monitorokat. Hamarosan berobbant a kapitány.
- Miről maradtam le?
- Nem hittem, hogy ilyen hamar jössz – jegyezte meg Stark sokatmondó vigyorral, mire egy bosszús pillantás volt a jutalma.
- A gép egyre közeledik felénk – vette át a szót Clint Barton. – A rádióhívásra nem válaszol, de biztos észrevett minket, mert zavarja az adásunkat.
- Az érzékelők nagy acéltartalomra hívják fel a figyelmet, úgyhogy valószínűleg jól fel vannak fegyverezve – állapította meg Natasha.
- Az eddigi röppályájuk alapján azonban elmennének fölöttünk – mondta Hill ügynök.
- Fölöttünk? Az nem túl jó. Kimegyek – jelentette be Tony Stark.
- Megyek én is! – majd a kapitány elsietett Starkkal.
- És mi mit csinálunk? – kérdezte Thor.
- Várunk - felelte Barton.
. . .
Tony sietve magára öltötte a páncélt, Amerika kapitány pedig az egyenruháját és a pajzsát.
- Hogyhogy nem maradsz a hajón és vigyázol Kate-re? – kérdezte csipkelődve a Vasember.
- Banner vigyáz rá – adott kitérő választ Rogers. –Menjünk!
Megvárták, míg kinyílik az ajtó, majd Stark elrepítette a kapitányt a repülőig. Halkan landoltak a gép tetején. Úgy döntöttek, hogy Stark kívülről, míg Steve belülről szemléli meg a hajót. A Vasember gyorsan végzett, mivel a gép nem volt túl nagy, inkább egy nagyobb fajta vadászrepülőnek tűnt.
- Furcsa, – szólt bele az adóvevőbe – mintha nem irányítanák. Nem vettek észre bennünket. Kapitány, bent mi a helyzet?
- A vezetőfülkében nincs senki, a gép magától megy. Viszont találtam egy jó nagy raktárt.
- Rendben, bemegyek.
Tony Stark halkan berepült és csatlakozott Steve Rogershez.
- Úgy tűnik, nem akarják, hogy más is megtudja, mik vannak itt, mert ez jól le van zárva.
- Észrevettem. Jarvis, nézd meg nincs-e rejtett kapcsoló, vagy ilyesmi!
A kivetítőn fények villództak, majd egy apró röntgensugár végigpásztázta a falat.
- Nem találtam semmit, uram. De hadd figyelmeztessem, hogy káros sugárzás szivárog az ajtó mögül.
- Nem számít! Állj hátrébb! – mondta a kapitánynak és berobbantotta az ajtót.
- Azta! Ez nem semmi!
. . .
Kate föltápászkodott, majd Bannerrel együtt kiment a szobából. A hajón nagy volt a nyüzsgés, a legtöbben az irányítóterembe igyekeztek. Egy perc múlva ők is ott voltak.
- Miről maradtunk le? – kérdezte köszönés helyett a lány.
- Kate! Jobban vagy? – kérdezte Natasha.
- Sokkal jobban. Szóval?
- Stark és Rogers átment a hajóra. A gépet nem irányítja senki, de találtak egy lezárt raktárt – közölte Clint.
- És most mit csinálnak?
- Hallgasd! – és a hangszóróra mutatott.
- . . . ! Állj hátrébb! – majd egy robbanás – Azta! Ez nem semmi!
- Stark, mi történt?
. . .
Ahogy elillant a füst egy fegyverekkel teli szobát pillantottak meg.
- Ezek pont olyanok, mint Loki seregének fegyverei.
- Viszont mindegyik használt. Kinek jutna eszébe összegyűjteni a fegyvereket?
- Hallgasd csak! Ütemes kattogás! Időzített bomba! – kiáltotta a kapitány – Pont felettünk fog felrobbanni!
Stark a vezérlőbe sietett és megvizsgálta az irányítószerkezetet, majd tanácstalanul így szólt:
- Én nem tudom eltéríteni, sem odébblökni, ahhoz túl nehéz. Thor segítene?
- Már indulok is! – hallatszott a rádióból. Thor kirepült a Helicarrierből és a gép felé vette az útját, ami közben vészesen közel ért a bázishoz.
- Steve, hozzatok egy pár fegyvert, aztán gyertek vissza – mondta a hangszóróba Natasha.
- Rendben – Amerika kapitány felkapott egy ládát, majd Vasember felkapta őt is és elrepültek a Hellicarrier felé. Közben Thor egy nagy lökettel odébb taszította a gépet, ami aztán, amint a félisten megfordult, felrobbant. A hajón mindenki megkönnyebbülten sóhajtott fel. Pár perc múlva visszatért a három hős is. A ládát a szakértőkre bízták, aztán az irányítóterembe mentek. Mindenki gratulált nekik. A kapitány és Stark meglepődtek, hogy Kate lábra állt.
- Na végre! Már azt hittem sosem kelsz fel! – mondta a Vasember csipkelődve.
- Kösz, sokkal jobban vagyok! – felelte a lány bosszúsan.
Megfordult és a szeme sarkából látta, hogy Banner Thorral beszél. Az asgardi hamarosan elindult felé.
- Beszélhetnénk valamikor? Most nem alkalmas, de délután jó lesz?
- Természetesen.
- Az acélketrecnél.
Kate bólintott, majd gratulált Thornak és elindult a szobájába. Ideje tényleg az akta végére érni – gondolta. Előkereste a papírokat, majd belemélyedt. Nem volt túl hosszú, de Kate-nek nagyon tetszettek a leírtak: a Bosszúállók fogják őket tanítani. Steve Rogers közelharcra, ökölvívásra; Clint Barton íjászatra és repülőgép vezetésre; Natasha Romanoff a pisztoly, az elektrosokkoló és könnygázcseppek használatára, valamint harcművészetekre; Tony Stark a számítógépek használatára; Thor vívni asgardi fegyverekkel; Bruce Banner pedig fizikára fogja tanítani. Vajon képes leszek-e megfelelni? – futott át az agyán a gondolat. Sóhajtott egyet, összepakolt és elindult az acélketrechez. Thor már várta. Felé fordult és így szólt:
- Banner mondta, hogy álmodban kétszer is a chitaurik földjén jártál. Mesélj el mindent!
Kate elmondta a két álmát, majd várakozóan nézett a férfira.
- Nem sok jót sejtek. Hamarosan elmegyek Asgardba és megkérdezem Lokit. Nála többet senki nem tud a chitaurikról. Addig pedig ne aggódj!
A lány hálásan bólintott, majd elgondolkodva nézett a távolodó férfi után. Vajon csak rossz álom volt? De ha nem, akkor Loki segít-e egyáltalán?
. . .
Thor elbúcsúzott a többiektől, majd elrepült. Az asztalnál tovább tárgyalták az esetet. Maria Hill lépett be kezében egy dossziéval.
- Uram! Megvizsgálták a fegyvereket és megállapították, hogy a múltkori támadásban használt fegyverek voltak. Itt vannak a pontos adatok - nyújtotta át Furynak a mappát.
- De mégis, kinek jutna eszébe összegyűjteni a fegyvereket, ráadásul pilóta nélkül útnak indítani? – tette fel a nagy kérdést Rogers kapitány.
- Nem tudjuk – felelte Fury, majd felnézett a papírokból. – Ami ennél meglepőbb, hogy a ládában a Hidra által használt fegyver is található.
- Azokból az utolsó darabok nem nálunk vannak? – kérdezte Barton.
- Ezek szerint nem - mondta Natasha. - Azonban furcsa, hogy pilóta nélkül engedték útra a gépet.
- Nem indították - szólalt meg Stark. – Elszakadt egy nagyobb hajótól. Láttam a rögzítőkötelek maradványait.
- Arra viszont felkészültek, hogy ha valaki rátalálna a raktárra, akkor ne árulkodhasson – állapította meg Banner.
- Mindenesetre még nem tudjuk, ki áll emögött, de a jelek szerint alaposan fel vannak fegyverezve - mondta Nick Fury.
 - Nem is biztos, hogy a Föld ellen indítanak támadást.
- Akkor miért pont itt lenne egy hajó, tele fegyverekkel? Ha nem is mi vagyunk a célpont, akkor is veszélyben vagyunk – jelentette ki Amerika kapitány.
- Pontosan, – erősítette az igazgató – épp ezért minél előbb el kell kezdeni a kiképzést.
- Tényleg, mi lett azzal a lövöldözős fickóval? – tette fel a kérdést Tony Stark.
- Nem találtunk semmit. A városban nem volt több lövöldözés, tehát nem terrorista volt. És biztos nem vaktában lövöldözött, de egyszerűen felszívódott - felelte Romanoff ügynök.
- Még a golyót sem találtuk meg – tette hozzá Clint Barton.
- De akkor ez azt jelenti, hogy valaki tud Kate kilétéről, és nem tetszik neki a ténykedésünk. Mégis honnan szerezhetett értesülést erről? Úgy tudtam, hogy ez titkos – tűnődött Bruce.
- Tavaly volt egy ilyen akkor elszabadult gép, akkor is behatoltak a rendszerbe, de akkor a baleset előtt - mondta Natasha.
- Viszont üres volt és pilóták vezették. Most azonban innen nem szerezhették a híreket – szólt Sólyomszem.
- Uram, 2 napja jelentették, hogy az egyik hajónk nem ért vissza. Eltűnt a radarról és nem válaszol a rádióhívásra – fordult Furyhoz Hill ügynök.
- Akkor onnan tudják - állapította meg Stark. – Reméljük, hogy azt hiszik, meghalt.
- Az kizárt dolog. Kate álmában a chitaurik földjén járt, ahol rólunk faggatták – mondott ellent a tudós.
- Várjunk csak! Honnan tudjuk, hogy nem hazudott?
- A fémdarab nem csak bénító, hanem kábító mérget is tartalmazott, ennek segítségével kommunikálhattak vele.
- Vagyis nem megölni akarták, hanem híreket akartak szerezni, és úgy gondolták, belőle kiszedhetik, ami érdekli őket, de nem gondolták, hogy ilyen erős lesz – nézett körbe büszkén a kapitány, mire a Vasember csak a szemét forgatta.
- Engem érdekelne, hogy mit is álmodott pontosan. Hívjuk ide!
. . .
Mikor Thor elment, Kate visszasétált a szobájába. Szokatlanul kábának érezte magát. Ledőlt az ágyra és már aludt is. Érdekes módon most nem a szabadban, hanem egy laborban találta magát. Ismét az ismerős férfi állt előtte.
- Újra itt van a kis kiválasztott – mondta gúnyosan.
- Miért nem hagy már békén? – kérdezte a lány dühösen.
- Mivel még nem válaszolt a kérdéseimre!
- Nem is fogok!
- Jöjjön velem és majd azután feleseljen! – és kivezette a laborból. Egy hosszú, ablaktalan folyosón mentek végig. Benyitottak az egyik ajtón. Egy újabb laboratóriumban találták magukat, melynek ablaka a hegyekre nézett. Kate biztos volt benne, hogy ismeri a helyet, de a tudatát blokkolta a méreg. Az ismeretlen észrevette felcsillanó szemét, mert megjegyezte:
- Ismerős, ugye?
- Hol vagyunk?
- Úgyis rájössz magadtól. Most pedig megmutatom a legújabb fegyveremet – egy aprócska pisztolyt vett föl az asztalról. – Ennek a golyója egy kivételével minden fémen áthatol. Apró, de végzetes lövedék – majd hirtelen meghúzta a ravaszt és átlőtte a falat. – Sajnos, mindössze pár darab van belőle, de ez épp elég, hogy végezzek a barátaiddal és a hajójukkal. Szóval, hajlandó együttműködni?
- Nem – mondta remegve a lány.
- Akkor … - kezdte és a lányra szegezte a pisztolyt, de ő már nem volt ott.
. . .
A kapitány elindult, hogy idehívja a lányt. Vajon nekem miért nem beszélt az álmairól? – tűnődött magában. – Remélem, tényleg nem mondott semmit. Halkan kopogott, majd belépett. Kate aludt. A férfi akaratlanul is elmosolyodott és a lány felé indult. Akkor észrevette, hogy Kate remeg. Gyengéden megsimogatta, mire a lány levegő után kapkodva. Megragadta a férfi karját.
- Steve, - mondta remegve – majdnem megölt! Ha nem ébresztesz fel,… – elcsuklott a hangja.
- Nyugodj meg, csak egy álom volt! – bátorította, bár a lány riadt tekintetét látva kételkedett benne.
- Köszönöm! – bújt oda hozzá hirtelen Kate.
- Jól van, nem lesz semmi baj! – majd mikor a lány megnyugodott, folytatta. – Gyere, a többiek kíváncsiak az álmaidra. Oda kell mennünk! – felállt, Kate pedig követte a férfit.
. . .
Amint Rogers kapitány kilépett, Fury a többiek fordult ezzel kérdéssel:
- Ennyire jóban lettek? – természetesen mindenki tudta kikre céloz.
- Igen, uram, nagyon jó barátok lettek – felelte Natasha mosolyogva.
- Örülök neki – és apró mosoly jelent meg a szája sarkában. – A kapitány tudja, hogyan segítse át a nehéz időszakokon és nem fogja cserbenhagyni.
Ekkor nyílt az ajtó és beléptek az említettek. A lány biccentett, majd helyet foglalt, immár a saját székén. Az igazgató ránézett, mire beszélni kezdett. Elmesélte az első két álmát, majd rövid szünet után hozzátette:
- Most is álmodtam, de nem a chitaurik bolygóján voltam. Nekem úgy tűnt, mintha a Földön lennénk. Mindenesetre egy laborban voltam. Ugyanaz a férfi állt előttem. Átkísért egy másik szobába. Az ablak a hegyekre nézett. Elővett egy pisztolyt, amellyel átlőtte a falat. Azt mondta, egy fém kivételével mindenen át tud lőni és ha nem válaszolok neki, akkor megöl mindannyiótokat és a Helicarriert is szétlövi. Aztán felém fordult, és ha Steve nem ébreszt fel, akkor végem – fejezte be enyhén reszketve a lány.
Hitetlenkedve meredtek rá.
- Átlőtte a falat? Egy pisztollyal? – csodálkozott Banner.
- Mégis mire volt ennyire kíváncsi? – kérdezte Barton.
- A Bosszúállók tagjainak félelmeire, adataira, képességeire, harcművészetére, a hajó fegyverére és arra, hogy Loki hol van és egyáltalán él-e még.
- Úgy tűnik, a chitauri főnök megorrolt a tanítványára, van ez így. Miért is nem mondtad meg neki? – de erre a többiek olyan szemrehányóan néztek Starkra, hogy inkább hozzátette – Csak vicc volt!
- Emlékeztek, hogy azt mondta Lokinak a vezető, hogy ha elbukik, bárhol megtalálja és akkor könyörögni fog az olyan élvezetekért, mint a fájdalom? – nézett kérdőn Kate.
- Loki nincs biztonságban. Márpedig ő tudja a legjobban hogyan állítsuk meg őket, sőt lehet, hogy az idegen férfiról is tud – mondta Natasha.
- Thor is pontosan ezért ment el – tette hozzá Banner. – Beszélni akart Lokival.
- Akkor addig is várunk. Reméljük, Loki tud majd segíteni – zárta le a megbeszélést Fury és elment. A Bosszúállók tagjai ottmaradtak és folytatták a tárgyalást.
- Fura lenne, hogy a volt tanítvány a mestere ellen fordul. Komolyan azt hiszitek, hogy segíteni fog? – kérdezte Stark.
- Nem valószínű, de meg kell próbálni – felelte Kate.
- A támadás miatt azonban mindent a lehető leghamarabb meg kéne tanítanunk Kate-nek – mondta Natasha.
- Ez igaz. Meg kell tanulnia megvédeni magát. Szerintem holnap kezdjünk is – javasolta Barton.
- És ha nem bírja a karja? – nézett kérdőn a tudósra a kapitány.
- Ne aggódjatok! Holnapra teljesen jól lesz – nyugtatta meg Banner.
- Rendben! Kinél kezdek? – kérdezte a lány.
- Legelőször Fury irodájába menj, ő majd megmondja a többit – válaszolt a többiek helyett Rogers kapitány.
Kate bólintott és elment. Valamit elhallgatnak előlem – gondolta. – De vajon mit és miért?- töprengett magában. – Nem bíznak bennem, mivel én sem beszéltem nekik az álmaimról, vagy el sem hiszik? Már jól benne jártak a délutánban, úgyhogy keresett valami harapnivalót és fölvitte a szobájába. Jóízűen falatozott, mivel igazán megéhezett. Utána kipróbálta a számítógépet. Érdekes, – gondolta – már ötödik napja vagyok itt és még csak be sem kapcsoltam. Valószínűleg nem sok időm lesz a szórakozásokra, de nem is bánnám. A gépet nem volt túl nehéz kezelni, de mindenképpen fura volt az átlátszó képernyő. Sajnos angol nyelvre állították be, így hamarosan lezárta. Elment fürdeni, majd úgy döntött, hamar lefekszik. A holnapi nap minden bizonnyal nehéz lesz. Lefeküdt és nemsokára el is aludt.
. . .
Ezen az estén a csapat egyik tagja meglátogatta Banner laborját. A tudós vette tőle egy kevés vért.
- Biztosan nem lesz baja?
- Nyugi, Steve, ha azt a lövést kibírta, nem lesz baja! Gondolj bele, te milyen voltál azelőtt, hogy… tudod. Szerintem minden rendben lesz.
- Ennyi biztos elég? Nem kevés?
- Tudod, hogy megvan az összetétel. Nem variálhatok.
- Tudom, de akkor is féltem – és sóhajtott egyet, Bruce pedig mosolyogva elköszönt tőle.

2015. március 15., vasárnap

4. Döntés

Üdv mindenkinek!
 Itt a következő fejezet, ami remélem elnyeri a tetszéseteket. Várom a véleményeket! :)

A S.H.I.E.L.D. igazgatója az irodájában várta a lányt. Hill ügynök szó nélkül távozott. Kate leült és figyelmesen nézte Nick Furyt. A férfi szólalt meg először:
- Nos, eldöntötted már, hogy maradsz vagy távozol?
- Igen, uram.
- És mi volna a döntés?
A lány hallgatott egy darabig, majd határozott hangon ezt felelte:
- Szeretnék maradni.
- Ez esetben köszöntelek a csapatban!
- Köszönöm, uram! – mosolygott Kate. – Megtudhatnám, milyen feladatot szán nekem?
- A szobádban találsz egy aktát, amiben a kiképzés részletei találhatók. Ha kérdésed van, fordulj hozzám vagy Hill ügynökhöz. Most pedig gyere, a többiek várnak! Bejelentsem vagy magad akarod elmondani nekik?
- Inkább én – mondta Kate, majd elindult az ismerős ajtó felé. A többiek ugyanolyan várakozóan néztek rá, mint az első találkozásukkor. Megvárta, míg becsukódik mögötte az ajtó, majd az asztal felé fordult és ezt mondta:
- Maradok!
Mindenki gratulált neki és megölelte. Amerika kapitány még a fülébe súgta:
- Tudtam, hogy így lesz!
- Ilyen kiszámítható vagyok? Én mindenestre biztonságban érezhetem magam, mert valaki mindig figyelni fog rám.
- Mit szólnátok, ha megünnepelnénk? Mondjuk, elmennénk pizzázni? – kérdezte Tony Stark.
- Rendben – felelték egyszerre.
- Akkor 10 perc múlva találkozunk!
Elsiettek a szobájukba hétköznapi ruhát választani. Kate gyorsan végzett, úgyhogy az aktát kezdte tanulmányozni. Papírmappába csomagolták, mégis gondosan le volt zárva. A lány felnyitotta és belenézett. Az első lapon egy szerződés volt, meglepő módon a saját nyelvén. Nem sikerült végigolvasnia, mert a többiek már indultak. Gyorsan visszazárta az aktát, majd a kijárat felé sietett. Egy repülő kirakta őket a Stark torony tetején. Lifttel lementek, majd nekivágtak New York utcáinak. Még látszottak a csata nyomai, de a nagyobb törmelékeket már elszállították. Negyedóra gyaloglás után eljutottak abba a büfébe, ahol a múltkor gyrost ettek. Szerencsére kevés volt a vendég, ám így sem sikerült észrevétleneknek maradniuk. Egy ideig csattogtak a fényképezőgépek, de végül leálltak. Kate a kapitány és Thor között ült, akik szinte teljesen eltakarták, hogy ne látszódjon a fényképeken, így ők nem vették észre azt a sötét árnyat, ami a sarokból figyelte őket. Kate remélte, hogy nem vette észre, de az árny egyenesen a szemébe nézett. Gúny villant a tekintetében, majd kiment. A lány úgy döntött inkább nem zavarja meg a többieket, hisz lehet, hogy csak rosszul látta. És egyébként is, attól ahogy ránézett, még nem feltétlenül gonosz – gondolta. Visszafordult a többiekhez és rendelt. ( Pontosabban megkérte a kapitányt, hogy rendeljen, mert még mindig nem tudott angolul.) Jóízűen falatoztak, majd mikor végeztek, visszaindultak a toronyba. Kate feszülten figyelt útközben, de nem látott semmit. Kezdte azt hinni, hogy csak képzelődött, amikor egy kattanást hallott a hátuk mögött.
- Földre! – kiáltotta és levetette magát, de nem elég gyorsan. A golyó a vállát súrolta és Bruce Banner lába mellett csapódott a falba. Sólyomszem előkapta az íját, de a támadó már nem volt sehol. Fölvették a lányt a fölről, majd a lehető legrövidebb úton mentek vissza a repülőhöz. Kate sebe nem volt súlyos, de erősen vérzett. Ha nem lett volna sebe, biztosan élvezte volna, hogy Amerika kapitány a karjaiban viszi, de így minden lépésnél belenyilalt a fájdalom, mégis biztonságban érezte magát. Hallotta, hogy aggódnak érte, de nem tudott megszólalni. Egyre homályosabbak lettek a körvonalak, de küzdött az ájulás ellen. Tudta, hogy nem fog könnyen felébredni. Érzékelte, hogy lefektetik és felszállnak, a sebét bekötözik, de képtelen volt mozdulni. A karja teljesen béna volt és ez az érzés kúszott mindenfelé a testében. Biztosan méreg – gondolta. Közben a csapat tagjai halkan tanácskoztak.
- Majdnem úgy történt, mint tavaly! – fakadt ki Natasha.
- És mi miért nem észleltük? – kérdezte Clint Barton.
- Nem volt jó ötlet védtelenül magunkkal hozni! – állapította meg Stark.
- Várjunk csak! Mi történt tavaly? – kérdezte Thor.
- Nem Kate az első kiválasztott – kezdte Natasha. – A S.H.I.E.L.D. tavaly is indított ilyen programot. Akkor egy fiatal fiúra esett a választás. Vele is bejöttünk a városba. Kapott golyóálló mellényt, de a karján lőtték meg. A golyó mérgezett volt, nem élte túl – szavait döbbent csönd követte.
- Akkor miért jöttünk most ide? Elfogták a merénylőt? – kérdezte idegesen a kapitány.
- Igen. És pont ezért voltunk benne biztosak, hogy nincs veszély – felelte Barton.
Ekkor Mr. Banner jött be a fülkébe:
- Elállítottam a vérzést, de bénító méreg halad a szíve felé. A laboromban van rá gyógyszer. Mikor érünk vissza?
- Leggyorsabb esetben is 10 perc múlva. Nem mehetek gyorsabban, nagy a légiforgalom - mondta Sólyomszem.
- De addig végez vele a méreg! 15 perc alatt képes megbénítani egy felnőtt embert!
Erre Steve kirohant a fülkéből és Kate fekhelyéhez térdelt. Megszorította a kezét és ezt mondta:
- Ne add föl! Túl fogod élni, csak ne add föl! Tudom, hogy kibírod!
Kate hatalmas erőfeszítés árán megszólalt:
- Ne engedj el! – hangja erőtlen volt és suttogássá halkult.
Úgy érezték csigalassúsággal haladnak, de így is sikerült 8 perc alatt odaérniük. A lány most már alig látott, de érezte, hogy a kapitány nem engedte el. Kiemelték a gépből, majd elrohantak vele Banner laborjába. A tudós előkeresett egy fiolát, majd befecskendezte a lányba.
- Most nem tehetünk mást, csak várunk – mondta.
Elvitték a szobájába, az ágyába fektették, és ekkor álomba zuhant.
A csapat többi tagja, a kapitányon kívül Nick Furyval beszélt. Beszámoltak a történtekről.
- Szinte teljesen megegyezik a tavalyi esettel – állapította meg az igazgató.
- De Kate tudta, hogy lőni fog. Még el is kiáltotta magát, hogy „Földre!”. A lövés csak ezután következett. Hogyhogy mi nem észleltük a veszélyt? – nézett körbe Natasha.
- Ügyes lány! Az is csoda, hogy nem ájult el – mondta Banner.
- Szerintem már az étteremben láthatott valamit – szólalt meg Thor. – Egy pillanatra összerezzent, de én már csak a csukódó ajtót láttam. Visszafelé feszülten figyelt, de azt hittem, csak az idegen környezet miatt van.
- Mi lesz, ha meggondolja magát?
- Akkor nem lenne biztonságban.  Ha az otthonában rátalálnak, ott nem tudunk segíteni neki – válaszolt Nick Fury.
- De ki az, aki gyerekeket öl? - kérdezte Bruce Banner.
- Nem tudjuk. A tavalyi gyilkos ciánkapszulát vett be, mielőtt vallatni kezdtük volna. Egyébként is már nem gyerek. Csak nem értem, miért nem szólt nekünk, ha valami gyanús volt neki? – tette fel újra a kérdését Natasha.
- Szerintem azt gondolta, hogy nem fogunk hinni nekik – mondta Stark. – Végül is nem kapott kiképzést, ráadásul most teljesen idegen környezetben van. Te komolyan vetted volna?
- Most viszont nem tehetünk mást, csak várunk – szólalt meg Fury, hogy elejét vegye a veszekedésnek. – Késő van, holnap visszatérünk a dologra – búcsúzott.
. . .
Kate az éjszaka közepén csatakosan ébredt. Rémálmok gyötörték. Biztos a méreg hatása – gondolta. Már el tudta fordítani a fejét, de csak annyit érzékelt, hogy Amerika kapitány ott van mellette, majd újra álomba zuhant. Álmában a chitaurik földjén találta magát. Nem messze tőle őrök sorakoztak. El akart futni, de észrevették. Elfogták és a vezetőjük elé hurcolták. Faggatni próbálták Lokiról, a Bosszúállókról, ám ő nem mondott semmit. A vezető azonban kiolvasta a lány szeméből a rémületet, ezért egy lándzsával fenyegetőzve közeledett felé. Mielőtt elérhette volna, a lány sikoltva fölébredt és fölült az ágyban. Égett a kis lámpa, a kapitány egy nyugágyon szundikált. Ezek szerint mégsem kiáltottam – gondolta. A szoba látványa megnyugtatta. Hamarosan elszenderedett és reggelig békésen aludt.
Amikor felébredt, először azt érzékelte, hogy tud mozogni, majd azt is, hogy sokan állnak az ágya körül,sebesült karja bedagadt és nem tudott rátámaszkodni. Segítettek neki, mire mosolyogva megkérdezte:
- Mivel érdemeltem ki, hogy reggel itt gyülekezzetek az ágyamnál?
A többiek megkönnyebbülten nevettek fel, majd Thor szólalt meg:
- Örülünk, hogy jól vagy!
- Hol van Steve? – érdeklődött Kate, mielőtt azonban bárki válaszolhatott volna Tony Stark szólalt meg méltatlankodva:
- Nem vagyunk mi is elegek?
- Képzeld, egész éjjel virrasztott melletted, úgyhogy épp tusol, de majd szólok neki, hogy jöjjön – ígérte Natasha.
A többiek kimentek, Dr. Banner pedig megvizsgálta a sebet.
- Jól bedagadt, de a méreg hatása elmúlt. Szerencsére csak a felületet súrolta, de eltart egy ideig, amíg meggyógyul. Hogy aludtál, nem álmodtál rosszat?
- De igen. A méregtől volt?
- Igen, sajnos elég későn kaptál ellenszert, így a szervezeted nem tudott rendesen kitisztulni. Egy pár napig még érezhető az utóhatása.
- Köszönöm, Mr. Banner, hogy megmentette az életemet! – mondott köszönetet Kate.
- Semmiség. A többieknek köszönd, hogy ilyen gyorsan idehoztak.
Kopogtattak az ajtón és a kapitány lépett be. Banner elköszönt, majd kiment, Rogers pedig leült az ágy szélére.
- Látod? Erről beszéltem. Most aztán aggódhattam érted – óvatosan megérintette a lány kezét. – Féltem, hogy nem éled túl. Én lettem volna a hibás. Megint – mondta sóhajtva.
- Bucky nem a te hibád volt. Megpróbáltad megmenteni. Nem tehettél volna többet.
- Ezt most hagyjuk – kérte a férfi. – Te viszont aztán makacson ragaszkodsz az élethez! Láttam, hogy küzdesz az ájulás ellen. De miért nem szóltál előbb?
- Mert nem hittétek volna el – nézett Kate a kapitány szemébe. – Ti hatalmas ellenségekkel néztetek szembe, nem ijedtetek volna meg egy sötét tekintetű embertől.
A férfi hallgatott. Tudta, hogy a lánynak igaza van.
- Steve! – fogta meg most Kate a kapitány kezét. – Köszönök mindent!
- De hát nem csináltam semmit!
- Csak ölben vittél a gépig és egész éjjel itt voltál. Nagyon aranyos vagy, mikor bóbiskolsz – mondta kuncogva Kate.
Steve felnevetett, majd megkérdezte:
- Kérsz valamit?
- Nehogy már kiszolgáljatok! – méltatlankodott a lány. – Csak vegyél le nekem egy pólót, nadrágot és törülközőt, aztán várj meg!
Kate-nek az öltözködés kicsit tovább tartott, mint gondolta. Fájt a karja és ha lefelé nézett szédült. Mikor kijött a fürdőből, Steve lekísérte az ebédlőbe. Jóízűen falatozott, bár érdekesen nézett ki, ahogy egy kézzel próbálta megkenni a kenyeret. A kapitánnyal jókat nevettek az ügyetlenségén, majd Kate visszament a szobájába pihenni. Újra kezébe vette az aktát és elolvasta a szerződést. Az állt benne, hogyha marad, kap teljes ellátást, szobát és egyebeket, cserébe végigcsinálja a kiképzést és hivatásos ügynök lesz. Ha elmegy, kitörlik az emlékezetéből ezt a 3 napot és nem fog többé hallani a S.H.I.E.L.D.–ről. Még nem volt aláírva. Kate félrerakta. Az aktában pontos adatok tesseractról, de felét nem értette. A Bosszúállók adatai is itt voltak, ezen kívül még jelentések a csatáról, a hajó alaprajza és képek. Ezután egy különálló paksaméta következett. Részletes leírás a kiképzésről. Nem tudott beleolvasni, mert kopogtattak az ajtón.
- Nem zavarok? – nézett be Steve.
- Dehogy, gyere csak be! – majd Kate gyorsan összepakolt, hogy a kapitány le tudjon ülni.
- Aggódnak a többiek. Nem tudják, hogy egy ilyen élmény után is maradsz-e. Fury szerint, ha hazamész, megtalálhatnak és megölhetnek. Ha viszont itt maradsz, nem leszel biztonságban, de mi megtaníthatunk arra, hogy hogyan védd meg magad. Gondolkodtál már ezen?
- Nem. De tudom, hogy mit akarok. Maradok – jelentette ki a lány.
- Miért?
- Nem lehet örökké futni!
A kapitány mosolyogva felnézett és Kate tudta, hogy Steve érti, mire gondol.
- Belenéztél már az aktába? - kérdezte a lánytól.
- Igen. Találtam egy szerződést, képeket, adatokat. Most jönne a kiképzés leírása.
- Akkor itt hagylak, de azt a szerződést elvinném, ha aláírtad.

Kate gyorsan bejelölte a választ, majd ráfirkantotta a nevét és odaadta a kapitánynak.

2015. március 10., kedd

3. Tanácsok

Sziasztok!
Hoztam a következő fejezetet, ami kissé (na jó, nagyon) rövid, de ígérem, a következő hosszabb lesz. Ez tulajdonképpen ilyen átmeneti rész. Addig is jó olvasást!

Másnap Kate 9 után ébredt. Kimerítette a tegnapi nap: délelőtt elrepültek New Yorkba. Megmutatták neki a parkot és a csata helyszíneit. ( Jó nagy séta volt. ) Este pedig party volt Stark toronyban. Éjfél körül feküdt le, de mindenképpen megérte. Álmosan kászálódott ki az ágyából, majd amikor rájött, milyen nap van ma, felpattant a szeme: este újabb beszélgetés várt rá Nick Furyval. A lelke mélyén tudta, mit szeretne, de az észbeli döntés még nem született meg. Szüksége volt néhány tanácsra és biztatásra, úgyhogy a délelőttöt azzal töltötte, hogy felkereste a társaság tagjait. A folyosón rögtön Tony Starkba botlott.
- Mr. Stark, beszélhetek magával?
- Nem érek rá – felelte oda se figyelve.
- Csak pár perc – kérte a lány.
- Jó, rendben – mondta megadóan és a laborjához vezette. – Gyere be!
- Ma újra találkozom Nick Furyval. El kell döntenem, hogy maradok vagy megyek és tanácsra volna szükségem.
- Hát, ezt senki nem döntheti el helyetted, de én amondó vagyok, hogy élni kell az életet. Nézd meg, mit veszítenél, ha kiszállnál. Másrészt igazán veszélyes szakma, de túl lehet élni.
Kate elgondolkozott, majd elköszönt:
- Köszönöm, csak ezt akartam. Jó munkát!
A következő akibe belefutott, Romanoff ügynök volt.
- Natasha, – szólította meg a lány – szükség van itt egyáltalán rám? Hasznomat vennétek, ha maradnék?
A nő mosolyogva fordult a lány felé.
- Ma beszélsz Nickkel, ugye? – mire a lány bólintott, ezért folytatta. – Tudod, minden emberre szükség van, mert egy-egy akció során sokan meghalnak. Ha maradsz teljesen biztosan lesz olyan feladat, amihez kellesz. És én is igazán örülnék, ha maradnál – kacsintott Kate-re, majd elment.
Thorra az acélketrec helyén bukkant rá. A gondolataiba mélyedt. Kate nem akarta zavarni, ezért halkan odasétált mellé.
- Nem sokan képesek mögém lopózni – idézte halkan.
- Ezt mondta Loki, amikor Natasha beszélni akart vele, ugye?
- Úgy van. Mit szeretnél? – kérdezte Thor.
- Te örülnél, ha a maradás mellett döntenék?
- Személy szerint igen. Gyorsan tanulsz, engedelmes és kitartó vagy, jó lenne veled dolgozni. Másrészt viszont fiatal vagy a harchoz – mondta Thor.
- Köszönöm, most mennem kell – majd Kate elviharzott.
Sólyomszem már messziről kiszúrta, hogy felé igyekszik, így elé sietett.
- Üdv, – mondta mikor a lány mellé ért – kérdezni szeretnél a döntéssel kapcsolatban, igaz?
- Natasha mesélte?
- Igen. Nos, úgy dönts, hogy gondold meg, van-e benned elég akaraterő és ellátsz- e következő célpontig – és mire Kate megköszönhette volna, addigra már el is ment.
Dr. Bannert a laborjában találta meg. A férfi elmélyülten dolgozott valamin, úgyhogy a lány halkan kopogtatott.
- Gyere be! – hallotta Kate az ajtón kívül.
- Kérdezni szeretnék valamit – kezdte. – Maga alkalmasnak talál erre a feladatra?
A tudós lerakta a műszert és a lányhoz fordult:
- Érdekel téged a fizika, kémia, a számítógépek? Hajlandó vagy tanulni és nemcsak harcolni akarsz? – kérdezett vissza. - Gyorsan tanulsz, de erre szükséged is lesz.
- A fizikatanáromnál biztosan jobban magyaráz és ezek a számítógépek szuperek – mondta mosolyogva Kate.
- Akkor már csak azt döntsd el, hogy szeretnéd-e?
- Rendben, jó munkát! – búcsúzott el.
Már csak egyvalaki volt hátra, akit nem véletlenül hagyott utoljára. A kapitányt tudta hol keresse: az edzőteremben. Most is egy bokszzsákot püfölt, amíg le nem esett.
- Steve, – szólította meg – beszélhetek veled?
- Persze – felelte, miközben leült.
- Ma beszélek Furyval, hogy maradok-e vagy nem. Mire utalt azzal, hogy ha maradok, akkor nem szállhatok ki?
- Fury sok mindent nem mond el, de szerintem arra utal, hogy ha feladod, bánni fogod, hogy abbahagytad. Mert bármennyi veszteség is ér, az emberiség megmentése hatalmas öröm és élmény.
- És te mit gondolsz? Hasznomat vennétek?
- Igen – mondta határozottan. – Bárhogy döntesz, támogatlak. De tudnod kell: ha maradsz, rengeteg veszélynek leszel kitéve és folyamatosan aggódnom kell érted, ha elmész, akkor viszont barátokat, élményeket és tudást fogsz veszteni, én pedig egy kedves barátot.
- Aggódnál értem? – lepődött meg a lány.
- Természetesen. Fiatal vagy még ehhez, de hiszem, hogy meg tudod csinálni.
- Én viszont ezt nem érzem – mondta szomorúan Kate, mire a férfi átkarolta és a fülébe súgta:
- A szíved mélyén tudod, hogy mit válassz. Hallgass arra a hangra és nem bánod meg.
-  Köszönöm! – majd felállt. – Azt hiszem, mennem kell!
És valóban, pont ekkor jött be Maria Hill.
- Kate, gyere, Fury igazgató már vár!
- Sok szerencsét! – búcsúzott Rogers kapitány.