2015. március 29., vasárnap

5. Álmok

Sziasztok!

Szeretnék mindenkitől elnézést kérni, amiért ilyen sokáig eltűntem, de ez a március nagyon húzós volt. Rengeteg dolgozat, tanulnivaló, sőt egy csomó verseny: Kenguru matekverseny, Mezzofanti német verseny, Lóczy föci verseny és Jakucs földrajz verseny. Szóval eléggé el voltam havazva, de most újból itt vagyok a következő résszel! :) Szeretném itt is nagy köszönetet mondani S.B.Hawknak a támogatásáért, tanácsaiért és a segítségekért! Köszönöm az eddigi megtekintéseket, várom a véleményeiteket is!



Fury irodájában türelmetlenül várták Rogers kapitányt. Közben egyre csak vitatkoztak.
- Ezek után miért is maradna? – kérdezte Banner.
- Mert nem adja föl, amit elkezdett. Nem látjátok, milyen öröm sugárzik ki a szeméből, amikor csak ránéz valamelyikőtökre? Szüksége van ilyen barátokra, akik idősebbek, tapasztaltabbak – válaszolta Fury.
- És mi lesz, ha a méreg maradandó károsodást okozott? Elküldjük, mert félkézzel nem tud harcolni?  - vetette fel Barton ügynök. – Azzal teljesen összetörjük.
- A méreg nem okoz maradandó károsodást, mivel ölésre fejlesztették ki, de pár napig nem fogja tudni rendesen használni a karját – mondta Bruce Banner.
- Sokat fogunk csúszni a tanítással. Akkor az elméleti résszel kezdjük? – fordult az igazgató felé Natasha.
- Ezt még meglátjuk. Mindenesetre 1-2 napig pihennie kell.
Ekkor nyílt az ajtó és Amerika kapitány lépett be rajta, kezében egy papírral.
- Hogy van? – kérdezték tőle.
- Sokkal jobban, bár a karját még nem tudja mozgatni. Itt a szerződés – majd az asztalra dobta a papírt.
- Ezek szerint marad – pillantott rá Fury igazgató.
- Meggyőzted?
- Nem kellett rábeszélni. Ő akarta így.
- Miért ne akarná? – szólalt meg Stark - Teljes ellátás, szoba, felszerelés, kiképzés és mi, tök ingyen!
- Akkor ezt megbeszéltük. Ma még nem kezdjük – majd Nick Fury fogta a szerződést és elment.
- Igazából hogy van? – fordult Rogers felé Thor, aki eddig hallgatott.
- Úgy néz ki, mintha jobban lenne, de nagyon legyengült és sápadt. Olyan, mintha belülről emésztené valami, de titkolni akarja. Erősnek akar látszani, de rosszul van – felelte a kapitány. – Dr. Banner, meg kéne vizsgálnia!
- Nem tetszik nekem, amit mondtál. Menjünk!
. . .
Mikor Steve kiment, Kate az aktát vette a kezébe. Tudja, hogy nem vagyok jól – ez kattogott az agyában. Megpróbált olvasni, de a betűk minduntalan összefolytak, úgyhogy inkább lerakta. Szédült, úgy érezte megfullad. Fölkelt, ment egy kört, de le kellett ülnie. Megpróbálta elérni a többieket az adóvevőn, de ki voltak kapcsolva, ezért elindult, hogy megkeresse őket. Nem jutott el az ajtóig, a szőnyegen esett össze. Küzdött az ájulás ellen, nem akart elaludni, ám a feje minduntalan lekókadt. Hallotta, hogy kopognak, de ekkor elsötétült a kép. Mivel Kate nem válaszolt a kopogtatásra, Banner és a kapitány berontott a szobába.
- Kate! – kiáltották döbbenten, majd felnyalábolták a lányt és az ágyra fektették.
- Itt nagyon duzzadt a karja – állapította meg Banner. – Lehet, hogy belefúródott egy fémdarab. Hozok egy röntgengépet, addig vigyázz rá és ha fölébred, nem engedd visszaaludni! – majd elsietett.
 Útközben Natashába botlott. Elhadarta a lány állapotát, mire a nő ezt mondta:
- Furynak ne szólj! Kisebb gondja is nagyobb ennél. Behatoltak a rendszerbe!
Eközben a kapitány borogatást rakott a lány homlokára, ami egyre forróbb lett. Kate álmában újra a chitaurik földjén találta magát, de most nem a vezetőjük állt előtte, hanem egy feketébe öltözött csuklyás férfi. Hangja ismerősen csengett, erős akcentussal beszélt.
- Szóval maga lenne a kiválasztott. Meglepő módon állt ellen a bénító lövedéknek és a kábító hatásának. De akkor is: maga csak egy fiatal lány. Nincs benne semmi különleges. Akkor miért magát választották?
A lány mereven összeszorította a száját.
- Válaszoljon! – kiáltott rá a férfi.
Kate még mindig nem szólt semmit. Az egyik chitauri megbökte a lándzsájával, mire elmosolyodott.
- Nem szed ki belőlem semmit, mivel nem tudok semmit!
A férfi közelebb lépett, kinyújtotta a kezét a lány nyaka felé, de már csak a levegőt markolta. Az ismeretlen azonban nem lett dühös. Magában mosolyogva ezt mondta:
- Erős lány, de vannak félelmei.
A hajón ezalatt riadót rendeltek el, mert egy ismeretlen jelzésű gép közeledett, melyből a számítógépeket és irányítópultokat zavaró adást sugároztak, így nem tudták eltéríteni. Kate szeme felpattant és levegő után kapkodott.
- Steve, – kiáltott fel – mi történik?
- Általános riadó, ellenséges gép közeledik. Ne aggódj, Banner mindjárt visszaér - és ebben a pillanatban nyílt az ajtó.
- Nincs sok időnk – hadarta, aztán a lányhoz lépett és bekapcsolta a műszert. Végighúzta a seb felületén, majd megszólalt:
- Ahogy gondoltam. Egy aprócska fémdarab szorult be a bőr alá. Muszáj kioperálni. Ne mozduljatok! – és elsietett.
Egy perccel később Tony Stark robbant be szobába. A lányra nézett és megjegyezte:
- Tényleg nem nézel ki jól – mire Kate elfintorodott, a Vasember pedig a kapitányhoz fordult. – Maradjatok! Egyelőre még nem szállunk fel. Kate, jó lenne, ha végre rendbe jönnél! Teljesen lefoglalod a kapitányt! – kacsintott és elviharzott.
- Mintha az én hibám lenne – dünnyögte Kate. – Csak én lehetek ilyen szerencsétlen! Eldöntöm, hogy maradok, tanulok és harcolni fogok, aztán az első 2 napot az ágyban tölthetem egy lövés miatt! Tehernek érzem magam!
A férfi mosolyogva megvonta a vállát:
- Én vállaltam, hogy vigyázok rád!
Bruce Banner nyitott be a szobába.
- Érzéstelenítőt nem találtam, úgyhogy valószínűleg fájni fog. Le kéne kötnöm a karodat, nehogy elrántsd – kérdőn nézett a lányra, aki bólintott.
- Steve, segíts, tartsd ezt a lámpát!
A professzor egy csipeszt vett a kezébe, majd a szilánkdarab felé nyúlt. Kate érezte, hogy óvatosan próbálja kihúzni, de még így is rettentően fájt. 5 perc múlva Banner megkönnyebbülten emelkedett fel.
- Azt hiszem, ezzel megvolnánk! Steve, szerintem menj a többiekhez, én majd vigyázok Kate-re!
A kapitány hálásan elmosolyodott és kisietett. Bruce a lányhoz fordult:
- Pihenj, amíg lehet, most már rendbe jössz!
- Jelent az valamit, hogy álmomban kétszer is a chitaurik földjén voltam és rólatok faggattak?
- Valószínűleg a méreg hatása, de megkérdezem Thort.
Pár percig csöndben voltak. Kate szinte mozdulatlanul feküdt, de érezte, hogy a fájdalom és a bénaság eloszlik. Úrrá lett rajta a kíváncsiság.
- Nem tudna utána nézni, mi történik odakint?
- Megígértem Steve-nek, hogy vigyázok rád – tiltakozott a tudós.
- Akkor én is megyek! – vágta rá Kate.
- Te inkább maradj itt. Pihenned kell!
- De semmi bajom! Sokkal jobban érzem magam! Még a karomat is tudom mozgatni! – és bizonyítékul lassan szétnyitotta az ujjait és behajlította a kezét. - És ha nem megy, akkor addig nyavalygok, ha pedig nem visz magával, akkor kiszökök! - mondta diadalmasan a lány.
- Makacs lány vagy te! Mindig eléred, amit akarsz? – kérdezte megadóan Banner.
- Elég sokszor! – vigyorodott el Kate.
. . .
A csapat többi tagja a vezérlőteremben figyelte a monitorokat. Hamarosan berobbant a kapitány.
- Miről maradtam le?
- Nem hittem, hogy ilyen hamar jössz – jegyezte meg Stark sokatmondó vigyorral, mire egy bosszús pillantás volt a jutalma.
- A gép egyre közeledik felénk – vette át a szót Clint Barton. – A rádióhívásra nem válaszol, de biztos észrevett minket, mert zavarja az adásunkat.
- Az érzékelők nagy acéltartalomra hívják fel a figyelmet, úgyhogy valószínűleg jól fel vannak fegyverezve – állapította meg Natasha.
- Az eddigi röppályájuk alapján azonban elmennének fölöttünk – mondta Hill ügynök.
- Fölöttünk? Az nem túl jó. Kimegyek – jelentette be Tony Stark.
- Megyek én is! – majd a kapitány elsietett Starkkal.
- És mi mit csinálunk? – kérdezte Thor.
- Várunk - felelte Barton.
. . .
Tony sietve magára öltötte a páncélt, Amerika kapitány pedig az egyenruháját és a pajzsát.
- Hogyhogy nem maradsz a hajón és vigyázol Kate-re? – kérdezte csipkelődve a Vasember.
- Banner vigyáz rá – adott kitérő választ Rogers. –Menjünk!
Megvárták, míg kinyílik az ajtó, majd Stark elrepítette a kapitányt a repülőig. Halkan landoltak a gép tetején. Úgy döntöttek, hogy Stark kívülről, míg Steve belülről szemléli meg a hajót. A Vasember gyorsan végzett, mivel a gép nem volt túl nagy, inkább egy nagyobb fajta vadászrepülőnek tűnt.
- Furcsa, – szólt bele az adóvevőbe – mintha nem irányítanák. Nem vettek észre bennünket. Kapitány, bent mi a helyzet?
- A vezetőfülkében nincs senki, a gép magától megy. Viszont találtam egy jó nagy raktárt.
- Rendben, bemegyek.
Tony Stark halkan berepült és csatlakozott Steve Rogershez.
- Úgy tűnik, nem akarják, hogy más is megtudja, mik vannak itt, mert ez jól le van zárva.
- Észrevettem. Jarvis, nézd meg nincs-e rejtett kapcsoló, vagy ilyesmi!
A kivetítőn fények villództak, majd egy apró röntgensugár végigpásztázta a falat.
- Nem találtam semmit, uram. De hadd figyelmeztessem, hogy káros sugárzás szivárog az ajtó mögül.
- Nem számít! Állj hátrébb! – mondta a kapitánynak és berobbantotta az ajtót.
- Azta! Ez nem semmi!
. . .
Kate föltápászkodott, majd Bannerrel együtt kiment a szobából. A hajón nagy volt a nyüzsgés, a legtöbben az irányítóterembe igyekeztek. Egy perc múlva ők is ott voltak.
- Miről maradtunk le? – kérdezte köszönés helyett a lány.
- Kate! Jobban vagy? – kérdezte Natasha.
- Sokkal jobban. Szóval?
- Stark és Rogers átment a hajóra. A gépet nem irányítja senki, de találtak egy lezárt raktárt – közölte Clint.
- És most mit csinálnak?
- Hallgasd! – és a hangszóróra mutatott.
- . . . ! Állj hátrébb! – majd egy robbanás – Azta! Ez nem semmi!
- Stark, mi történt?
. . .
Ahogy elillant a füst egy fegyverekkel teli szobát pillantottak meg.
- Ezek pont olyanok, mint Loki seregének fegyverei.
- Viszont mindegyik használt. Kinek jutna eszébe összegyűjteni a fegyvereket?
- Hallgasd csak! Ütemes kattogás! Időzített bomba! – kiáltotta a kapitány – Pont felettünk fog felrobbanni!
Stark a vezérlőbe sietett és megvizsgálta az irányítószerkezetet, majd tanácstalanul így szólt:
- Én nem tudom eltéríteni, sem odébblökni, ahhoz túl nehéz. Thor segítene?
- Már indulok is! – hallatszott a rádióból. Thor kirepült a Helicarrierből és a gép felé vette az útját, ami közben vészesen közel ért a bázishoz.
- Steve, hozzatok egy pár fegyvert, aztán gyertek vissza – mondta a hangszóróba Natasha.
- Rendben – Amerika kapitány felkapott egy ládát, majd Vasember felkapta őt is és elrepültek a Hellicarrier felé. Közben Thor egy nagy lökettel odébb taszította a gépet, ami aztán, amint a félisten megfordult, felrobbant. A hajón mindenki megkönnyebbülten sóhajtott fel. Pár perc múlva visszatért a három hős is. A ládát a szakértőkre bízták, aztán az irányítóterembe mentek. Mindenki gratulált nekik. A kapitány és Stark meglepődtek, hogy Kate lábra állt.
- Na végre! Már azt hittem sosem kelsz fel! – mondta a Vasember csipkelődve.
- Kösz, sokkal jobban vagyok! – felelte a lány bosszúsan.
Megfordult és a szeme sarkából látta, hogy Banner Thorral beszél. Az asgardi hamarosan elindult felé.
- Beszélhetnénk valamikor? Most nem alkalmas, de délután jó lesz?
- Természetesen.
- Az acélketrecnél.
Kate bólintott, majd gratulált Thornak és elindult a szobájába. Ideje tényleg az akta végére érni – gondolta. Előkereste a papírokat, majd belemélyedt. Nem volt túl hosszú, de Kate-nek nagyon tetszettek a leírtak: a Bosszúállók fogják őket tanítani. Steve Rogers közelharcra, ökölvívásra; Clint Barton íjászatra és repülőgép vezetésre; Natasha Romanoff a pisztoly, az elektrosokkoló és könnygázcseppek használatára, valamint harcművészetekre; Tony Stark a számítógépek használatára; Thor vívni asgardi fegyverekkel; Bruce Banner pedig fizikára fogja tanítani. Vajon képes leszek-e megfelelni? – futott át az agyán a gondolat. Sóhajtott egyet, összepakolt és elindult az acélketrechez. Thor már várta. Felé fordult és így szólt:
- Banner mondta, hogy álmodban kétszer is a chitaurik földjén jártál. Mesélj el mindent!
Kate elmondta a két álmát, majd várakozóan nézett a férfira.
- Nem sok jót sejtek. Hamarosan elmegyek Asgardba és megkérdezem Lokit. Nála többet senki nem tud a chitaurikról. Addig pedig ne aggódj!
A lány hálásan bólintott, majd elgondolkodva nézett a távolodó férfi után. Vajon csak rossz álom volt? De ha nem, akkor Loki segít-e egyáltalán?
. . .
Thor elbúcsúzott a többiektől, majd elrepült. Az asztalnál tovább tárgyalták az esetet. Maria Hill lépett be kezében egy dossziéval.
- Uram! Megvizsgálták a fegyvereket és megállapították, hogy a múltkori támadásban használt fegyverek voltak. Itt vannak a pontos adatok - nyújtotta át Furynak a mappát.
- De mégis, kinek jutna eszébe összegyűjteni a fegyvereket, ráadásul pilóta nélkül útnak indítani? – tette fel a nagy kérdést Rogers kapitány.
- Nem tudjuk – felelte Fury, majd felnézett a papírokból. – Ami ennél meglepőbb, hogy a ládában a Hidra által használt fegyver is található.
- Azokból az utolsó darabok nem nálunk vannak? – kérdezte Barton.
- Ezek szerint nem - mondta Natasha. - Azonban furcsa, hogy pilóta nélkül engedték útra a gépet.
- Nem indították - szólalt meg Stark. – Elszakadt egy nagyobb hajótól. Láttam a rögzítőkötelek maradványait.
- Arra viszont felkészültek, hogy ha valaki rátalálna a raktárra, akkor ne árulkodhasson – állapította meg Banner.
- Mindenesetre még nem tudjuk, ki áll emögött, de a jelek szerint alaposan fel vannak fegyverezve - mondta Nick Fury.
 - Nem is biztos, hogy a Föld ellen indítanak támadást.
- Akkor miért pont itt lenne egy hajó, tele fegyverekkel? Ha nem is mi vagyunk a célpont, akkor is veszélyben vagyunk – jelentette ki Amerika kapitány.
- Pontosan, – erősítette az igazgató – épp ezért minél előbb el kell kezdeni a kiképzést.
- Tényleg, mi lett azzal a lövöldözős fickóval? – tette fel a kérdést Tony Stark.
- Nem találtunk semmit. A városban nem volt több lövöldözés, tehát nem terrorista volt. És biztos nem vaktában lövöldözött, de egyszerűen felszívódott - felelte Romanoff ügynök.
- Még a golyót sem találtuk meg – tette hozzá Clint Barton.
- De akkor ez azt jelenti, hogy valaki tud Kate kilétéről, és nem tetszik neki a ténykedésünk. Mégis honnan szerezhetett értesülést erről? Úgy tudtam, hogy ez titkos – tűnődött Bruce.
- Tavaly volt egy ilyen akkor elszabadult gép, akkor is behatoltak a rendszerbe, de akkor a baleset előtt - mondta Natasha.
- Viszont üres volt és pilóták vezették. Most azonban innen nem szerezhették a híreket – szólt Sólyomszem.
- Uram, 2 napja jelentették, hogy az egyik hajónk nem ért vissza. Eltűnt a radarról és nem válaszol a rádióhívásra – fordult Furyhoz Hill ügynök.
- Akkor onnan tudják - állapította meg Stark. – Reméljük, hogy azt hiszik, meghalt.
- Az kizárt dolog. Kate álmában a chitaurik földjén járt, ahol rólunk faggatták – mondott ellent a tudós.
- Várjunk csak! Honnan tudjuk, hogy nem hazudott?
- A fémdarab nem csak bénító, hanem kábító mérget is tartalmazott, ennek segítségével kommunikálhattak vele.
- Vagyis nem megölni akarták, hanem híreket akartak szerezni, és úgy gondolták, belőle kiszedhetik, ami érdekli őket, de nem gondolták, hogy ilyen erős lesz – nézett körbe büszkén a kapitány, mire a Vasember csak a szemét forgatta.
- Engem érdekelne, hogy mit is álmodott pontosan. Hívjuk ide!
. . .
Mikor Thor elment, Kate visszasétált a szobájába. Szokatlanul kábának érezte magát. Ledőlt az ágyra és már aludt is. Érdekes módon most nem a szabadban, hanem egy laborban találta magát. Ismét az ismerős férfi állt előtte.
- Újra itt van a kis kiválasztott – mondta gúnyosan.
- Miért nem hagy már békén? – kérdezte a lány dühösen.
- Mivel még nem válaszolt a kérdéseimre!
- Nem is fogok!
- Jöjjön velem és majd azután feleseljen! – és kivezette a laborból. Egy hosszú, ablaktalan folyosón mentek végig. Benyitottak az egyik ajtón. Egy újabb laboratóriumban találták magukat, melynek ablaka a hegyekre nézett. Kate biztos volt benne, hogy ismeri a helyet, de a tudatát blokkolta a méreg. Az ismeretlen észrevette felcsillanó szemét, mert megjegyezte:
- Ismerős, ugye?
- Hol vagyunk?
- Úgyis rájössz magadtól. Most pedig megmutatom a legújabb fegyveremet – egy aprócska pisztolyt vett föl az asztalról. – Ennek a golyója egy kivételével minden fémen áthatol. Apró, de végzetes lövedék – majd hirtelen meghúzta a ravaszt és átlőtte a falat. – Sajnos, mindössze pár darab van belőle, de ez épp elég, hogy végezzek a barátaiddal és a hajójukkal. Szóval, hajlandó együttműködni?
- Nem – mondta remegve a lány.
- Akkor … - kezdte és a lányra szegezte a pisztolyt, de ő már nem volt ott.
. . .
A kapitány elindult, hogy idehívja a lányt. Vajon nekem miért nem beszélt az álmairól? – tűnődött magában. – Remélem, tényleg nem mondott semmit. Halkan kopogott, majd belépett. Kate aludt. A férfi akaratlanul is elmosolyodott és a lány felé indult. Akkor észrevette, hogy Kate remeg. Gyengéden megsimogatta, mire a lány levegő után kapkodva. Megragadta a férfi karját.
- Steve, - mondta remegve – majdnem megölt! Ha nem ébresztesz fel,… – elcsuklott a hangja.
- Nyugodj meg, csak egy álom volt! – bátorította, bár a lány riadt tekintetét látva kételkedett benne.
- Köszönöm! – bújt oda hozzá hirtelen Kate.
- Jól van, nem lesz semmi baj! – majd mikor a lány megnyugodott, folytatta. – Gyere, a többiek kíváncsiak az álmaidra. Oda kell mennünk! – felállt, Kate pedig követte a férfit.
. . .
Amint Rogers kapitány kilépett, Fury a többiek fordult ezzel kérdéssel:
- Ennyire jóban lettek? – természetesen mindenki tudta kikre céloz.
- Igen, uram, nagyon jó barátok lettek – felelte Natasha mosolyogva.
- Örülök neki – és apró mosoly jelent meg a szája sarkában. – A kapitány tudja, hogyan segítse át a nehéz időszakokon és nem fogja cserbenhagyni.
Ekkor nyílt az ajtó és beléptek az említettek. A lány biccentett, majd helyet foglalt, immár a saját székén. Az igazgató ránézett, mire beszélni kezdett. Elmesélte az első két álmát, majd rövid szünet után hozzátette:
- Most is álmodtam, de nem a chitaurik bolygóján voltam. Nekem úgy tűnt, mintha a Földön lennénk. Mindenesetre egy laborban voltam. Ugyanaz a férfi állt előttem. Átkísért egy másik szobába. Az ablak a hegyekre nézett. Elővett egy pisztolyt, amellyel átlőtte a falat. Azt mondta, egy fém kivételével mindenen át tud lőni és ha nem válaszolok neki, akkor megöl mindannyiótokat és a Helicarriert is szétlövi. Aztán felém fordult, és ha Steve nem ébreszt fel, akkor végem – fejezte be enyhén reszketve a lány.
Hitetlenkedve meredtek rá.
- Átlőtte a falat? Egy pisztollyal? – csodálkozott Banner.
- Mégis mire volt ennyire kíváncsi? – kérdezte Barton.
- A Bosszúállók tagjainak félelmeire, adataira, képességeire, harcművészetére, a hajó fegyverére és arra, hogy Loki hol van és egyáltalán él-e még.
- Úgy tűnik, a chitauri főnök megorrolt a tanítványára, van ez így. Miért is nem mondtad meg neki? – de erre a többiek olyan szemrehányóan néztek Starkra, hogy inkább hozzátette – Csak vicc volt!
- Emlékeztek, hogy azt mondta Lokinak a vezető, hogy ha elbukik, bárhol megtalálja és akkor könyörögni fog az olyan élvezetekért, mint a fájdalom? – nézett kérdőn Kate.
- Loki nincs biztonságban. Márpedig ő tudja a legjobban hogyan állítsuk meg őket, sőt lehet, hogy az idegen férfiról is tud – mondta Natasha.
- Thor is pontosan ezért ment el – tette hozzá Banner. – Beszélni akart Lokival.
- Akkor addig is várunk. Reméljük, Loki tud majd segíteni – zárta le a megbeszélést Fury és elment. A Bosszúállók tagjai ottmaradtak és folytatták a tárgyalást.
- Fura lenne, hogy a volt tanítvány a mestere ellen fordul. Komolyan azt hiszitek, hogy segíteni fog? – kérdezte Stark.
- Nem valószínű, de meg kell próbálni – felelte Kate.
- A támadás miatt azonban mindent a lehető leghamarabb meg kéne tanítanunk Kate-nek – mondta Natasha.
- Ez igaz. Meg kell tanulnia megvédeni magát. Szerintem holnap kezdjünk is – javasolta Barton.
- És ha nem bírja a karja? – nézett kérdőn a tudósra a kapitány.
- Ne aggódjatok! Holnapra teljesen jól lesz – nyugtatta meg Banner.
- Rendben! Kinél kezdek? – kérdezte a lány.
- Legelőször Fury irodájába menj, ő majd megmondja a többit – válaszolt a többiek helyett Rogers kapitány.
Kate bólintott és elment. Valamit elhallgatnak előlem – gondolta. – De vajon mit és miért?- töprengett magában. – Nem bíznak bennem, mivel én sem beszéltem nekik az álmaimról, vagy el sem hiszik? Már jól benne jártak a délutánban, úgyhogy keresett valami harapnivalót és fölvitte a szobájába. Jóízűen falatozott, mivel igazán megéhezett. Utána kipróbálta a számítógépet. Érdekes, – gondolta – már ötödik napja vagyok itt és még csak be sem kapcsoltam. Valószínűleg nem sok időm lesz a szórakozásokra, de nem is bánnám. A gépet nem volt túl nehéz kezelni, de mindenképpen fura volt az átlátszó képernyő. Sajnos angol nyelvre állították be, így hamarosan lezárta. Elment fürdeni, majd úgy döntött, hamar lefekszik. A holnapi nap minden bizonnyal nehéz lesz. Lefeküdt és nemsokára el is aludt.
. . .
Ezen az estén a csapat egyik tagja meglátogatta Banner laborját. A tudós vette tőle egy kevés vért.
- Biztosan nem lesz baja?
- Nyugi, Steve, ha azt a lövést kibírta, nem lesz baja! Gondolj bele, te milyen voltál azelőtt, hogy… tudod. Szerintem minden rendben lesz.
- Ennyi biztos elég? Nem kevés?
- Tudod, hogy megvan az összetétel. Nem variálhatok.
- Tudom, de akkor is féltem – és sóhajtott egyet, Bruce pedig mosolyogva elköszönt tőle.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése