2015. április 23., csütörtök

8. Asgardban

Jó estét mindenkinek! (Aki nem este olvassa, annak jó napot! :)
Meghoztam a következő fejezetet, ami jó hosszú lett, de remélem ez nem töri le a kedveteket. Köszöntöm és köszönöm a feliratkozókat!! :) Mindig azt tervezem, hogy hosszabb bevezetőt írok, de sosem jön össze, na mindegy. Jó olvasást! :)


Mikor reggel, felkelt mosakodás után első dolga volt, hogy Bruce laborjába sietett. A doktoron látszott, hogy nemrég kelt fel, de számított a látogatásra. A vérvétel már szinte rutinnak számított, a lány már cseppet sem félt. Amíg a tudós az eredményt vizsgálta, ő a laborban nézelődött. Az egyik számítógépen a tesseract adatai voltak megnyitva. Ezt Kate furcsállta, de nem kérdezett rá, mondván, hogy valami kutatáshoz kell. Mikor Banner végzett, a lányhoz fordult:
- Tökéletes eredmény. A vérkép stabil, a palládium kiürült a szervezetből.
- Akkor ezt azt jelenti… - kezdte lelkesen.
- … hogy mehettek Asgardba – fejezte be helyette a doktor.
- Hurrá! – kiáltotta, majd elszaladt, hogy értesítse a kapitányt.
. . .

Steve Rogers szokás szerint futni indult. Úgy döntött, hogy ma nem ébreszti fel a lányt, mert szinte biztosra vette, hogy már ezen a napon indulnak. Este ő is összecsomagolt, nyugtalanul aludt. Futás közben azon tűnődött, vajon Loki tényleg segít, vagy csak a bolondját járatja velük. Edzés után lezuhanyozott, felöltözött. Éppen indulni készült, amikor kopogtak az ajtón.
- Tessék! – mire Kate lépett be és izgatottan hadarni kezdett:
- Jó reggelt! Csak azért jöttem…
- Ne is folytasd! Felőlem bármelyik percben indulhatunk.
- Honnan tudtad? – lepődött meg.
- Rád van írva. Egyébként meg hallottam, amikor Bruce hívta Thort.
- Óh, tényleg! – kapott a fejéhez a lány. – Mindig elfelejtem, hogy van rádió.
- Nem baj, a ma reggeli futás úgy is kimaradt!
Ekkor kopogtattak az ajtón, majd Thor lépett be.
- Készüljetek! Fél óra múlva indulunk! – aztán sarkon fordult, Kate pedig követte. Felvette a tegnap előkészített ruhákat, hozzá pedig a csizmáját húzta fel. Az övét becsatolta, a hátizsákot a vállára vette és indulni készült, amikor megakadt a szeme az éjjeli szekrényén: az ébresztő alól egy újabb papír sarka lógott ki. Egy fénykép volt, ami őt ábrázolta, amikor a kapitánnyal táncolt. Egy pillanatig mosolyogva szemlélte a képet, aztán kirakta az ágya fölé, majd elsietett. De hova is menjek? – tűnődött. Mintegy válaszként a rádióban megszólalt Hill ügynök hangja.
- Fury igazgató mindenkit a vezérlőben vár!
- Vettem! – hangzott szinte egyszerre 7 válasz. Két percen belül mindenki helyet foglalt. A kapitány egyenruhában érkezett, pajzzsal és hátizsákkal együtt, a többiek általános viseletükben. Nick Fury Kate-hez fordult:
- Az elsődleges cél megtudni Lokitól a lehető legtöbbet a chitaurikról és a szövetségeseikről. Ezenkívül érdekelne az erőnlétük, a hadsereg létszáma.
- Értettem.
- A lehető leghamarabb gyertek vissza. A kiképzést folytatni kell, sok a tanulnivaló és az időnk kevés.
Thor és Rogers kapitány bólintottak, aztán eljött a gyors búcsú ideje. Natasha még Kate fülébe súgta:
- Vigyázz Lokival! Nagyon jól bánik az érzelmekkel.
- Ne aggódj, nem lesz semmi baj!
Felmentek a fedélzetre, Thor utasítására kicsit távolabb a többiektől. Az asgardi az égre nézett és megszólalt:
- Heimdall, ha készen állsz!
Fénycsóva csapott le rájuk és Kate érezte, hogy elemelkedik a földtől, aztán olyan gyorsan kezdtek el száguldani, hogy ijedtében megragadta a kapitány kezét. Az egész nem tartott tovább 10 másodpercnél, de a száguldás és a látvány lenyűgözte a lányt. Más volt, mint a tesseract: gyorsabb és többet mutatott meg a külvilágból. Mikor megérkeztek, még mindig az utazás hatása alatt állt. Aztán körülnézett és tátva maradt a szája. A befrost belsejében álltak, előtte az égen gyönyörű csillagképek. Hihetetlen volt. Amit a filmekben látott, az ehhez képet semmi.
- Ez csodálatos!
- Örülök, hogy tetszik!
- Üdvözöllek benneteket Asgardban! – hallatszott egy újabb hang a hátuk mögül.
- Ő itt Heimdall, az őr – mutatta be a férfit Thor. A kapitány és Kate egy biccentéssel üdvözölték. – Idehozattam pár ruhát, mert ezekben túl feltűnőek lennétek. Egyébként lovagoltatok már?
- Életemben kétszer ültem lovon – felelte Kate.
- Én se sokat – válaszolt Steve is.
- Nem baj, szelíd állatok, csak gondoltam nem akartok gyalogolni a palotáig. De előbb öltözzetek át!
A lány kardigánja a táskájába került, helyette kapott egy ezüst páncélt a felsőtestére és egy köpenyt, az oldalára pedig kardot kötött. A kapitány ugyanilyen ruhadarabokat kapott, csak az ő páncélja fekete volt és a pajzsát is elöl hagyta. Kissé még így is elütöttek a környezettől, de az eredmény tűrhető volt. Mikor kiléptek a szivárványhídra, Kate újból elámult. Asgard csak úgy ragyogott a napsütésben. Pont velük szemben a távolban, ott magasodott a palota. A kapitányra is hasonlóképpen hatott a látvány. A lány óvatosan a híd szélére ment. A vízesés amilyen ijesztő, olyan szép is volt, ahogyan a semmibe ömlött. Felültek az asgardi lovakra, akik szebbek és nagyobbak voltak földi rokonaiknál. Kate almásderese Iris, míg a kapitány fekete ménje Falcon névre hallgatott. Thor lova egy pompás szürke mén volt. Lóháton sem volt rövid az út a palotáig. Az emberek felfigyeltek rájuk, de még így sem keltettek akkora feltűnést. Útközben többször húzott el a fejük felett légi jármű, őrjárat is többször haladt el előttük, ám a katonák nem törődtek velük. A hatalmas kőépületek csodálatosak voltak, az emberek boldogok. A bejáratnál leszálltak a lovakról, amiket az őrök el is vezettek, az ajtó pedig feltárult előttük.  Beléptek. A palota ugyanolyan tündöklő volt, mint a birodalom maga. Hatalmas oszlopok, erkélyek, aranyozott berendezési tárgyak, páncélba öltözött férfiak és nők, mind-mind elbűvölő látvány volt.
- Hova megyünk először? – kérdezte Rogers.
- Először apámhoz, ő már kirendelt nektek egy-egy szobát. De meg kell mondanom, nem nézi jó szemmel, hogy itt vagytok – ez volt a felelet.
A trónterem ajtajában álló emberek meg akarták állítani őket, de Thor miatt beengedték őket. Odin Asgard trónján ült. Bár öreg volt, tiszteletet ébresztett abban, aki ránézett. Jogara a kezében volt és méltóságteljesen nézett a közeledőkre. Mindhárman meghajoltak a király előtt.
- Köszöntelek atyám! – szólalt meg Thor. – Elhoztam bemutatni azt a két halandót, akiket az én felelősségemre hoztam Asgardba.
- Eddig nem mondtad el miért jöttek. Megengedtem, hogy a palotába járuljanak, mert azt mondtad veled küzdöttek Loki ellen. Mutasd be őket és mondd el a jövetelük célját – mondta Odin.
- Ez a férfi Steve Rogers. Amerika Kapitányként emlegetik. Mellettem harcolt a chitauri sereg ellen. Ezt a lányt pedig Kate-nek hívják. Ő nem harcolt, hiszen még csak egy hete ismerem. Ő a tanítványom. A jövetelük célja, hogy beszéljenek Lokival. A Föld küldte őket.
- Loki börtönben ül. Miért olyan fontos, hogy beszéljenek vele? Talán az elkövetett tettei miatt?
- Nem, atyám. Ő tud legtöbbet a chitaurikról. Erre a tudására lenne szükségünk.
A király hallgatott egy darabig, fontolóra vette a dolgot.
- Két napig maradhatnak. Legkésőbb holnap este távozniuk kell – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.
- Köszönöm atyám – mondta Thor hálásan. – Úgy lesz, ahogy akarod.
Ekkor Thor édesanyja jelent meg az ajtóban és intett nekik.
- Gyertek velem!
Frigga elkísérte őket a szobájukba, ahol lepakoltak, majd az étkező asztalhoz mentek, ahol már javában folyt a lakoma. Kate felfedezett ismerős arcokat is: itt volt Sif, Fandrall, Volstagg és Hogun is. Az étel igazán finom és gazdag volt: különféle húsok, gyümölcsök, frissen sült kenyér. Mikor a lány jóllakott, megpillantotta Thort, aki jelzett nekik, hogy jöjjenek, mire megbökte a mellette ülő kapitányt.
- Menjünk!
Az asgardi levezette őket a lépcsőn a börtönök felé.
- Jobb, ha most jövünk le, amíg a legtöbb őr nincs szolgálatban.
Loki cellája előtt Kate megtorpant.
- Jobb lenne, ha négyszemközt beszélnék vele.
- Kate, jól meggondoltad? – aggodalmaskodott a kapitány.
- Nyugi, minden rendben lesz, Steve!
Thor kinyitotta a cellát, a lány pedig nagy levegőt véve belépett a szobába. Nem hasonlított a földi börtönökre: az egész ragyogó fehér volt. Loki az ágyon ülve figyelte őt csodálkozó tekintettel, amíg Thor és a kapitány felmentek a lépcsőn. Aztán megszólalt:
- Szóval te lennél a kiválasztott, a csapat új tagja – mire a lány megmerevedett, amit Loki is észrevett. – Ismerős, ugye? Thor mesélt egyet s mást rólad. Ülj csak le! – mutatott a székre. – És mondd, miért jöttél? Látni akartad, ahogy a börtönben töltöm a napjaimat, ahelyett, hogy uralkodnék? – kérdezte keserűen.
- Nem, dehogyis. A segítségedre lenne szükségem – mire Loki felvonta a szemöldökét, ezért folytatta. – 4 napja New Yorkban voltunk, és visszafelé egy ismeretlen rám lőtt. A lövedékben bénító méreg volt, de Bannernek sikerült hatástalanítania. Viszont éjszaka álmomban a chitaurik földjén voltam. Elfogtak és a vezetőjük a Bosszúállókról és rólad faggatott. Mindenáron azt akarta tudni, hogy élsz-e és ha igen, akkor hol vagy. Másnap ugyanott voltam, de most egy csuklyás erős akcentusú férfi állt előttem. Ezt mondta:” Nincs benne semmi különleges, akkor miért magát választották?” Kiderült, hogy a bőröm alá beszorult  a lövedék egy darabja, ami kábító hatású volt.  Azonban harmadszorra is álmodtam: most egy laborban találtam magam. A csuklyás férfi átvezetett egy folyosón egy nagy, hegyre néző szobába. Elővett egy pisztolyt, aztán átlőtte vele a falat. Mivel nem válaszoltam neki, rám szegezte a fegyvert és ha a kapitány nem ébreszt fel, lelő. – Kate megborzongott az emlékek hatására, majd Lokira pillantott, aki eddig feszülten figyelt. – Nálad többet senki nem tud a chitaurikról. Mi volt ez? És hogyan tudtak beszélni velem? Egyáltalán hogyhogy élnek?
Loki felállt, majd föl-alá mászkált a szobában. Látszott, hogy erősen gondolkodik, ezért a lány türelmesen várakozott. Egyszer csak megtorpant és megszólalt:
- Mégis miért segítenék? – kérdezte.
- Mert te is veszélyben vagy, és ha rájönnek, hogy hol találnak, akkor …, tudod mit ígértek.
- Igazán túlbecsülöd őket – mosolyodott el.
- Nem egyedül vannak és ha képesek voltak kommunikálni velem, akkor fejlettebbek, mint valaha. Tényleg, nem tudod, hogyan csinálták?
- Dehogynem. Ahogy én beszéltem velük. A tudatod nagy része átkerül a világukba, így két helyen vagy egyszerre, de mindkét helyen kárt tudnak tenni benned.
- Ez egész érthető. Szóval segítesz?
- Gyere vissza holnap! Addig még átgondolom.
- Mit kell ezen átgondolni? – mormolta a lány, de rögtön meg is bánta, mert Loki meghallotta.
- Nagyon is sokat! – keserűen és egyre hangosabban folytatta. – Mit gondolsz, olyan élvezet egy cellában rohadni? De azok után, amit tettem, ki hinne nekem? A testvérem sem bízik meg bennem! – a lány megszeppent, mert most először látott szomorúságot Loki szemében, ám ő hamar visszanyerte az önuralmát. – Nem kell a sajnálat. Azt hiszitek, nélkületek nem tudok élni? Mégis miért segítenék nektek? Akik börtönbe jutattak, megaláztak, tönkretettek! Te segítenél annak, aki földig rombolja a művedet, a céljaidat?
A kiabálásra beszaladt a kapitány és Thor is.
- Kate!
Loki megfordult és gúnyosan elmosolyodott.
- A katona, aki felett elszállt az idő. A személyi testőröd? – tette fel a kérdést a lánynak.
- A barátom.
- Oh, szerintem ez több, mint barátság.
Kate és Steve egymásra nézett. A tekintetük nyílt volt, és ezt Loki ki is használta. Mindketten tudták, hogy Lokinak igaza van. A lány szemébe könnyek gyűltek. Halkan ezt mondta, hogy csak a félisten hallja:
- Majdnem 80 év van köztünk.
- A szerelem legyőzi az időt – mondta Loki olyan hangon, hogy Kate teljesen megtört. A könnyek peregni kezdtek az arcán.
- Loki, most már elég! – majd Thor kinyitotta az ajtót és kivezette a lányt.
A kapitány megvárta, míg elmennek, aztán Lokihoz fordult:
- Bámulatosan bánsz az érzelmekkel!
- Köszönöm! – felelte a félisten irónikusan.
. . .
Miután Thor a szobájába kísérte a szinte öntudatlanul lépkedő lányt, újra a börtönök felé vette az irányt. A testvére cellájáig meg sem állt.
- Miért csináltad ezt vele? – kérdezte dühösen.
- Nem azt mondtad, hogy edzeni kell? – válaszolt kérdéssel Loki.
- Akkor sem kellett volna összetörnöd! Egyébként is mit mondtál neki?
- Semmi különöset. Mi köti össze őket ennyire a katonával?
- Kate is olyasfajta szérumból kapott, mint a kapitány. Valószínűleg ez. Ezt meg miből gondoltad?
- Csak rájuk kell nézni.
- Mindig is jó emberismerő voltál – mosolyodott el Thor.
- Amúgy fiatal kora ellenére egész értelmes – jegyezte meg Loki.
- Aranyos lány, jó választás volt – mondta Thor. – Holnap újra elhozom!
. . .
Kate a szobájában ledőlt az ágyára. Loki akkora nyomást gyakorolt rá, amit nem bírt ki. Fájó ponton érintette meg. Régóta vágyott már valakire, aki elfogadja, átkarolja és akivel mindent megbeszélhet. Valakire, akivel olyankor is jól érzi magát, ha nem csinálnak semmit. A kapitány ilyen volt. De soha nem lesz köztünk semmi több barátságnál – gondolta. Halk kopogás után Steve Rogers lépett be.
- Van kedved sétálni?
A lány sejtette, hogy nemcsak sétálni fognak, hanem beszélgetni is. Bólintott. Kimentek a teraszra, majd onnan rátértek a híd felé vezető útra. Amíg emberek között haladtak, nem igen beszéltek. Lassan elhagyták a házakat és kiértek a hídra.
- Loki azt mondta, több van köztünk, mint barátság – kezdte a kapitány. – Mit mondott utána?
- Semmi különöset – kerülte ki a választ, és inkább így folytatta. - Nemcsak az köt össze minket, hanem a szérum is.
- Ez nem csak kiváltság, hanem felelősség is – mondta látszólag minden összefüggés nélkül.
Kate látta a férfi szemében, hogy még mindig szereti Peggyt és fáj neki a hiánya. Aki mindenkit megkaphat, nem tudja elképzelni, milyen is az, amikor elveszít egy fontos embert. Azok az emberek, akiket kevesen fogadnak el, sokkal nehezebben vészelik túl az ilyet. Ez köt bennünket össze – hatott rá felismerés. – Mindketten megértjük, hogy mit érez a másik! – kérdőn nézett a férfira, aki eddig a lányt figyelte. Tudta, mi zajlik Kate fejében, így bólintott, majd átkarolta. Együtt nézték a vizet.
- Steve, – suttogta a lány – köszönöm, hogy vagy nekem!
. . .
A vacsoráig hátralévő időt Asgard felfedezésével töltötték. Thor is csatlakozott hozzájuk és megmutatta a legszebb részeket. Hogy ne maradjon el teljesen a mai edzés, a kapitánnyal versenyt futottak a hídon, amit természetesen a férfi nyert, de Kate nem tört le, bár utált veszíteni. Thorral tovább gyakorolták az asgardi fegyverek használatát a palota udvarában. Mivel sokan edzettek ott, nem lógtak ki a sorból. Kate kezdte megszokni a páncél viseletét és azon gondolkozott, hogy megkéri Thort, hadd vigye magával. Az asgardi vacsora ugyanolyan pompás volt, mint az ebéd. A hangulat vidám volt, az étel finom, mi más kell még? Kate mégsem érezte olyan jól magát. Felállt és úgy tett, mintha aludni menne. Fáradtságot azonban egyáltalán nem érzett, így halkan kisétált a palotából. A befrost felé vette az irányt. A hídon sötét volt, mégsem félelemkeltő. Az égbolt tele volt gyönyörűen ragyogó csillagokkal. A csillagködök mindenféle színben pompáztak, főleg a zöld, a sárga és a piros árnyalataiban. A látvány annyira lenyűgözte, hogy azt vette észre, hogy már a befrostnél áll. Heimdall háttal állt neki, de mire a lány köszönhetett volna, már megszólalt:

- Nem helyes, ha egy fiatal lány sötétedés után egyedül mászkál egy idegen birodalomban.
- Nem éreztem jól magam – adott kitérő választ Kate. –Elképesztőek a csillagok! Mindig ilyen szép az égbolt?
- Igen. Valóban gyönyörű – az őr megfordult. – Mi járatban vagy?
- Csak sétáltam. És érdekelt, hogy mi van a többiekkel?
Heimdall rövid hallgatás után válaszolt. A lány sejtette, hogy őket szemléli.
- Jól vannak. Mindegyikük a feladatát csinálja. De gyakran kémlelik az érzékelőket, hogy mikor mentek vissza.
Kate elmosolyodott, aztán egy hatalmasat ásított.
- Azt hiszem, jobb lenne, ha visszamennék. Jó éjszakát! – köszönt el. A palotába sikerült észrevétlenül bejutnia. A szobájában sötét volt, de nem akart lámpát gyújtani, nehogy észrevegyék, ezért gyorsan lefeküdt. Mivel az ágy nagy, kényelmes és puha volt, hamar elaludt.
. . .
Másnap gyönyörű napsütésre ébredt. A hatalmas ablakok beengedték a fényt és a meleget. Az ágya végében egy női ruhát talált: hosszú, kék egyberészes szoknyát. Felöltözött, majd az övét a derekára kötötte. Nem mutatott valami jól, de a lányt inkább a fegyverek közelsége érdekelte. Korán volt még, ezért halkan kiment a palotából az udvarra. Talált egy íjat és pár nyilat. A céltábla is fel volt állítva. A lehető leghalkabban felhúzta az íjat és lőtt. Ha elfogytak a nyilak, kihúzgálta őket és újra próbálkozott. A helyes technikára oda kellett figyelnie, a célzáson is csiszolgatni kell egy kicsit, de amúgy elégedett volt magával. Egy kicsivel minden nap jobban lőtt. Az ötödik sorozat végén tartott, amikor valaki hátulról befogta a szemét, amitől úgy megijedt, hogy elengedte a felhúzott íjat, mire a nyíl elszállt a vízesés felé. Mielőtt azonban leeshetett volna, valaki röptében elkapta. Kate sejtette, hogy Thor lehet. Hacsak nem röpködnek mások is kora reggel jármű nélkül – mosolygott magában. Hátrafordult és a kapitánnyal találta szembe magát.
- Nem rossz lövések! De a reggeli futás megint elmaradt – mondta rosszallóan.
- Majd bepótoljuk – aztán az időközben megérkező félistenhez fordult. – Mikor beszélhetek Lokival?
- Akár most is, de nem vagy éhes?
- Ráér utána. Minél előbb vissza kell érnünk.
Thor bólintott és átnyújtotta a kulcsot a lánynak, aki elindult a börtönök felé. Lokin látszott, hogy már várta őt. Kate belépett a cellába.
- Jó reggelt! Gondolkoztál a dolgon? – kérdezte, majd helyet foglalt a széken, amit Loki mutatott neki.
- Igen – aztán némi csönd után hozzátette. – Egyelőre annyit, hogy a chitaurik jó része nem pusztult el az atombombától, mivel nem voltak ott. Látták, ahogy a Bosszúállók harcoltak ellenük. Ki akarják deríteni a gyenge pontjukat. Nem egyedül vannak: néhányan csatlakoztak hozzájuk a Földről.
- Kicsodák? – kérdezte meghökkenve Kate.
- Többet most nem mondhatok.
- De… -kezdte a lány, majd inkább megadóan bólintott. – Rendben, köszönöm! Ez is sokat segített. Mi hamarosan visszamegyünk, ezért búcsúzom. Örültem a találkozásnak – és kezet nyújtott. Loki elfogadta, majd így szólt:
- Én is örültem ennek a kis változásnak. Nem túl gyakran vetődnek erre földiek. 5000 évente egyszer.
Kate elmosolyodott, aztán búcsúzóul intett és a lépcső felé vette az irányt.
. . .
A két férfira az erkélyen bukkant rá. Valamiről beszélgettek, de mikor észrevették a lányt elhallgattak.
- Nos? – nézett kérdőn a kapitány.
- Menjünk haza. A bázison elmondom.
- De mégis? Mennyit segített?
- Nem túl sokat. Egyelőre – majd Kate elindult, hogy összeszedje a cuccait. Az ajtóból még visszafordult – Mindenesetre mostanában biztos nem árul el többet, de jó oka van rá.

A szobáját úgy-ahogy rendbe rakta, a ruháit és egyéb kellékeit bedobálta a hátizsákjába. Ahogy az asztalról pakolt el, kezébe akadt egy fénykép. Azt az éttermet ábrázolta, ahová pizzázni mentek. Gondosan belehelyezte egy mappába, aztán egy utolsó pillantást vetett a szobára, majd kisietett. Elbúcsúztak Friggától és Odintól. Felültek a lovak hátára és a befrosthöz vágtáztak.  Heimdall is elbúcsúzott tőlük. Egy utolsó pillantást vetettek Asgardra, majd az őr beindította az átjárót, őket pedig beszippantotta az örvény.

2015. április 13., hétfő

7. A kiképzés első napja

Üdvözletem mindenkinek, aki megtisztel azzal, hogy benéz! Valójában nem terveztem ma részt hozni, de valaki érdeklődött, hogy mikor jön a következő, így a kedvéért hoztam. :) Jó olvasást hozzá, és örülnék a véleményeknek is! (ui.: a kép valójában nem olyan fontos a rész szempontjából, de jól nézett ki)

Másnap Kate halk dallamra ébredt. Megfordult és látta, hogy a szekrényen lévő szerkezetből ered. Ez vajon, hogy kerül ide? – tűnődött. Benyomta a villogó gombot, mire a zene megállt, de újabb hang hallatszott:
- Jó reggelt, Kate! Bocs, hogy ilyen korán felkeltettelek, de futni ilyenkor érdemes. Találkozunk 15 perc múlva a kijáratnál!
A lány ránézett az órára, melyen ez állt: 5:45. Gyorsan felkapott egy melegítőt és egy rövidujjú pólót mosakodás után, majd megkereste a futócipőt, amit Natashával néztek ki és halkan elindult a kijárat felé. Az éber ügynökök létszáma valamivel kevesebb volt, bár úgy tűnt ilyenkor már sokan talpon vannak. Kate a felső szint felé vette az útját, közben senki nem kérdezte, mit csinál. Vagy fel sem tűnt nekik az új arc, vagy már teljes jogú félként kezelnek – gondolta. Az ajtónál egy papírdarab hevert, kivételes módon a saját nyelvén, de kézzel írva: Az ajtón való kilépéstől számolva fuss, amilyen gyorsan csak tudsz, amíg oda nem érsz hozzám. Szeretném lemérni.
- Rendben, de biztos nem lesz túl fényes idő – mondta magában. – Gyerünk! – és már lódult is ki az ajtón. Meglepődött a hűvös levegőn és azon, hogy még alig kelt fel a nap. De a legmegdöbbentőbb az volt, hogy a lábai szinte maguktól vitték. Először megijedt, aztán mikor a szél a hajába kapott, még nagyobb sebességgel futott. Élvezte a száguldást. Nem akart megállni, így mikor meglátta a kapitányt, odakiáltott:
- Ez csodás! – és futott tovább a hajó végéig és vissza a férfiig, aki mosolyogva nézte.
- Jó reggelt! – köszöntötte kissé lihegve. – Mikor csempészted be az ébresztőt?
- Mikor már aludtál. Elég korán lefeküdtél, gondoltam nem leszel fáradt reggel.
- Nem is vagyok! – mondta Kate vidáman. – Steve, ez fantasztikus volt! Sosem futottam még ilyen gyorsan!
- Ha mindennap edzünk, még gyorsabb lehetsz. Most pedig gyerünk, nincs megállás. 20 perc futás, mindegy milyen tempóban.
- Te nem jössz?
- Bírni fogod a tempót? – kérdezte kihívóan a férfi.
- Egy darabig biztos! – felelte a magabiztosan.
10 percig bírta a kapitány ütemében, aztán lassított, mert nem akart kifulladni. Közben felkelt a nap, gyönyörűen megvilágítva a tengert. A lány hajó széléhez ment és a vizet csodálva kocogott tovább. Beszívta a sós levegőt, élvezte a nap melegét a hűvösben. Az idilli pillanatot az törte meg, hogy nem nézett a lába elé és egy rögzítőkötélben orra vágódott. Nem ütötte meg magát, de könyökéről lenyúzta a bőrt. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen – dohogott magában. Mire feltápászkodott, odaért a kapitány is.
- Jól vagy? Szépet estél.
- Persze – egymásra néztek és elnevették magukat.
- A futással végeztünk. 9-kor folytatjuk az edzőteremben.
- Rendben – bólintott a lány, majd elindultak befelé. Kate az ebédlő felé vette az irányt. Megreggelizett, aztán felment a szobájába. Az ébresztő műszer alól kikandikált egy papír sarka. Mikor felvette, kiderült, hogy egy fénykép. Még az első találkozásukkor készült. Mintha egy hónapja lett volna – gondolta. Az edzésig még 2 óra volt hátra. Visszafeküdni nem volt érdemes, úgyhogy inkább egy angol könyvet kezdett el tanulmányozni. Nagy meglepetésére egész sokat értett belőle. Azok a kifejezések, amiket az ügynökök és a Bosszúállók használtak, megragadtak a fejében és mivel a saját nyelvén is halotta őket, ezért a jelentésüket is tudta, ráadásul a könyv tele volt ábrákkal. Egy idő után megunta és úgy döntött, inkább alaposan átkutatja a szobáját. Egy hete itt lakott, de még nem ért rá rendesen körülnézni. A szekrénnyel kezdte. Kiderült, hogy időközben kapott még jó pár ruhát és cipőt, de ezeken kívül nem talált semmit. Azonban mikor egy magassarkú cipőt rakott le, felfigyelt rá, hogy a szekrény alja üresen kong. Megpróbálta kihúzni, aztán kapcsolókat keresett, de nem talált. Ekkor eszébe jutott, hogy mi van, ha távirányítóval működik. Ha azt akarják, hogy ki tudjam nyitni, akkor valószínűleg a születési dátumom lesz a kulcs – gondolta és beütötte a kódot, mire a fiók kinyílt. A tartó tele volt mindenféle felszereléssel: kisebb-nagyobb pisztollyal, puskával, gránáttal, kötéllel. Legnagyobb meglepetésére egy Sólyomszeméhez hasonló íj is feküdt a fiókban. Nem volt annyi funkciója, de úgyis gyakorlónak szánták. Talált még apró rádiókat, késeket, kamerákat és egy csomag gyógyszert. Belemélyedt a doboz tanulmányozásába, így már arra eszmélt föl, hogy 9 órát jelzett az óra. Gyorsan visszarakta a fiókot, majd elrohant. A kapitány már az edzőteremben volt.
- Késett – mondta széles mosollyal.
- Bocs, csak megtaláltam a szobám fegyverraktárát és kicsit belefeledkeztem. Mindenhol van ilyen?
- A legtöbb szobában igen. De lássunk neki! Fekvőtámasz, hasizom erősítés, súlyemelés és ökölvívás.
Kemény edzés volt, Kate alaposan megizzadt, mire az ökölvívásig elértek. A férfi feltartotta a tenyerét:
- Lássuk, mekkorát ütsz!
A lány jó belefordult a jobb egyenesbe.
- Ez egész erős ütés! – dicsérte Steve. Az óra maradék részében az érzékeny pontokat és az ütési technikákat mutatta meg, majd előbb elengedte a lányt, míg ő ott maradt. Kate kicserélte izzadt ruháit, utána sietett is Stark laborja felé. A férfi a páncélon végzett javításokat.
- Üdv! – köszönt Kate – Nem késtem, ugye?
- Éppen nem – nézett az órára Tony. – Nos, elmondom, mit fogunk csinálni. Nem szórakozunk itt az elmélettel, a gyakorlatból többet tanul az ember. Szóval, meguntam, hogy én cipelek mindenkit a tetőre, ezért csinálunk neked is repülőszerkezetet: egy kesztyűt és cipőre szerelhető rakétákat. Közben elmagyarázom a számítógépek használatát is. Benne vagy?
- Hát persze! – vágta rá vidáman a lány. Elsőként a számítógépen megtervezték a kesztyűt a páncél tervei alapján, majd Kate kézfejéhez igazították. Ezután megfelelő anyagokat választottak: egy könnyű, hajlékony, de nem törékeny fém mellett döntöttek. Az óra leteltével a lány még megkérdezte:
- Hogy lehet a számítógép nyelvét átállítani?
- Ez majd megoldja – és egy pendrive féle kütyüt nyújtott neki.
- Ez mi?
- Egyfajta fordítóprogramot tartalmazó adathordozó. Csak rakd be a gépbe és okézd le.
- Kösz! – majd elköszönt és kiment a laborból.
A szobájában kivette a fiókból a gyakorlóíjat. Talált pár nyílvesszőt is, melyekkel elsietett a lőterem felé. Épp akkor lépett be, amikor Sólyomszem pontosan a tábla közepébe talált bele.
- Ez szép volt! - dicsérte meg Kate a lövést.
- Azon leszünk, hogy te is így tudj lőni. Lőttél már íjjal, igaz? – kérdezte Barton.
- Igen, de nem valami ügyesen.
- Technika és gyakorlás – majd a kezébe vette Kate íját. – Látom, megtaláltad. Nem nehéz kezelni, de nem is lehet akkora távra lőni vele. Nézzünk egy próbalövést!
A lány kiválasztott egy nyilat, a helyére illesztette és a tábla elé állt. Megfeszítette a húrt, célzott és lőtt. A nyíl a legbelső kör szélébe fúródott be. Kate maga is meglepődött, de lassan kezdte érteni, mire is hatott a szérum.
- Nem rossz. Javítunk egy kicsit a technikán. Minden nap gyakorolnod kell. Egy idő után majd szélben is megtanítalak lőni. Amíg az alapok nem stabilak, nem lehet rájuk építkezni.
Az óra végéig a célzáson javítottak és a funkciókat beszélték át. Mielőtt elbúcsúztak volna, az ügynök ezt mondta:
- A repülést majd holnap kezdjük, mert ma gyakorlatozás miatt nincs szabad gép.
- Rendben – mondta Kate, utána elköszönt és elment. Megette az ebédjét, majd úgy döntött, hogy kipróbálja a Stark-féle fordítót. Bekapcsolta a számítógépet, a pendrive-ot pedig bedugta a megfelelő helyre. A képernyőn rögtön villogni kezdett egy ablak, hogy engedélyezi-e a program futtatását. Leokézta, mire elkezdte betölteni. 1 perc múlva már mindent a saját nyelvén olvasott. A számítógép fantasztikus gyorsasággal dolgozott. Ha beütött valamit, 1 másodperc múlva kidobott vagy 100 különféle találatot, amikből már az első is tartalmazott mindent, amit a lány keresett. A képernyő bal alsó sarkában észrevett egy Titkosított fájlok mappát, amit gond nélkül megnyitott. Na, ez most vagy megtévesztés, vagy van hozzáférésem, vagy pedig Stark programja ezt is feltörte – gondolta magában. A mappa viszont nem tartalmazott semmi újat: azok az információk voltak benne, amik a kiképzésre vonatkoztak. Kipróbálta, mi történik akkor, ha a nevét beírja a keresőbe. Egy S.H.I.E.L.D. adatlapot talált magáról minden információval, de úgy tűnt , hogy ehhez viszont kevesen férnek hozzá, pontosabban a Bosszúállók, Nick Fury, Hill ügynök és még pár ember. Más ügynökök számára ő csak egy áthelyezett gyakornok volt. Szóval ezért nem állított meg senki – mondta magában. – Most már csak arra kell vigyáznom, hogy el ne szóljam magam. Böngészett még egy darabig, aztán úgy döntött, felkeresi Natashát, hátha előbb is ráér. Legalábbis a többiek nem úgy tűntek, mintha szigorúan vennék az időbeosztást. Magához vett egy pisztolyt, majd elindult Romanoff ügynök után tudakozódni. Ilyen információkat legkönnyebben a vezérlőteremben lehet kapni, úgyhogy oda tartott.  Az ablaknál rá is bukkant Hill ügynökre, aki tudott is segíteni. Hamarosan rátalált Natashára, aki épp a fegyverraktárban töltötte újra a karkötőjét. Még mielőtt kinyithatta volna a száját, megszólalt:
- Menjünk, most szabad a lőterem!
Így hát elfoglalták a termet. Az ügynök megmutatta, hogyan kell megtölteni a pisztolyt, majd Kate kezébe adta.
- Lássuk, milyet lősz elsőre! Meghúzod a ravaszt és kész.
A lány összpontosított, célzott és lőtt. Meglepően könnyű volt megtölteni és kezelni a pisztolyt, ezért a találat egész jóra sikerült. Félóráig még gyakoroltak, majd áttértek a harcművészetekre.
- Elég vegyes módszer, amit én használok, szóval nem fogom mindegyik fajta harcmodort megtanítani. A közelharcban fontos a védekezés, ezért ezt fogjuk gyakorolni. Annyi a dolgod, hogy próbáld kivédeni az ütéseket.
Natasha előbb lassan, majd egyre gyorsabban kezdte osztogatni a rúgásokat és ütéseket, de Kate-nek nagy részét sikerült kivédenie, bár kapott néhány erős rúgást. Mikor kezdett kifáradni, leálltak.
- Nos, ez nem is volt rossz! – dicsérte Natasha. – Nemsokára el is kezdhetjük a támadást!
Ezzel be is fejezték az edzést, ezért Kate Banner laborja felé vette az irányt. Biztos volt benne, hogy ez az óra nemcsak tanulásból fog állni, hanem vizsgálatokból is. Viszont el nem tudta képzelni, hogy mi haszna lesz a fizikából, amit amúgy sem szeretett.
- Jó napot, Dr. Banner! – nyitott be a laborba.
- Á, üdv! Reméltem, hogy előbb jössz. El kéne végeznem néhány vizsgálatot.
- Így legyen ötösöm a lottón – dörmögte a lány.
- Tessék? – kapta fel a fejét a tudós.
- Ó, semmi, csak egy szólás, amit nálunk gyakran használnak, ha az ember eltalál valamit.
A doktor bólintott, majd egy tűt keresett és vért vett a lánytól, amit rögtön meg is vizsgált.
- Rendben, az állapot stabil – nyugtázta elégedetten a számítógép által kidobott adatokat. – Nem fáj a fejed?
- Nem, amióta megittam azt a zöld italt, amit Stark adott. Tényleg, mi volt az?
- Klorofill – majd a lány értetlen arcát látva hozzátette. – A szérum tartalmaz egy kevés palládiumot. Nagy adagban méreg, de itt csak fejfájást okoz. Klorofillal ellensúlyozhatók a tünetek.
- Emlékszem, Stark is így kezelte magát.
- Ahogy mondod. Azonban a palládium 2-3 nap alatt kiürül a szervezetből, mivel csak a bevitelhez és a szérum hatásának beindításához kell.
Most a lányon volt a bólogatás sora. A vizsgálatokkal végeztek, úgyhogy megkérdezte:
- Szóval, mit fogunk csinálni?
- Azt írták az aktában, hogy fizikát fogok tanítani, ugye? Nos, ez ennél egy kicsit bonyolultabb. Ez az info megtévesztésre szolgál, ha illetéktelen személyek feltörnék a rendszert. És különben is, a fizikának sok ága van. Elsősorban tanulmányozási célra vagy itt. Pontos megfigyeléseket végzünk a fejlődésről. Ezenkívül pedig megtaníthatlak nyomkövető rendszerek összerakására, robbanó vegyületek előállítására, valamint segítségemre lehetsz a kutatásoknál. Mit gondolsz?
- Nem hangzik rosszul – felelte a lány.
- Akkor rendben.
Az óra leteltéig egy nyomkövető összerakásával bíbelődtek, majd beprogramozták. Mikor végeztek, Kate elment. Fury irodája volt cél. Meg akarta kérdezni, hogy mi legyen, mivel Thor még nem ért vissza. Az út felénél azonban rázkódni kezdett a hajó, majd valami puffant a fedélzeten. Ez meg mi volt? – tűnődött, ám a kérdésére gyorsan választ kapott. A liftből Thor lépett ki. Intett a lánynak, hogy kövesse, majd a megbeszélőasztal felé vette az irányt. Thor a rádióján hívta a többieket is, így mire ők odaértek, már csak kettejükre vártak. Az asgardi gyorsan üdvözölt mindenkit, aztán a lényegre tért:
- Beszéltem Lokival, elmeséltem neki mindent, de feltétlenül meg akarja hallgatni Kate-et. Mivel ő börtönben ül, nem jöhet a Földre, ezért Kate-nek kell eljönnie Asgardba. Úgyhogy amint lehetséges magammal viszem.
- Várjunk egy kicsit! Loki segít nekünk? – hitetlenkedett Stark. – Vagy csak szórakozik a tehetetlenségünkön?
- Nem gúnyolódott, ami jó jel. Mindenesetre úgy tűnt, mint aki tud valamit – felelte Thor.
- Loki nem szokott ilyen nyitott lenni – jegyezte meg Natasha.
- Általában nem. Egy próbát azért megér – mondta Thor. – Eljönnél velem Asgardba? – fordult Kate felé.
- Hát persze! – vágta rá boldogan – Nem gondoltam, hogy valaha is eljutok oda.
- Rendben, akár most is indulhatunk…
- Ma biztos nem – vágott a szavába Banner. – Az oltás még friss, a palládiumnak ki kell ürülnie a szervezetből az utazás előtt. Egyébként is nem hiszem, hogy egyedül kellene mennie.
- Mégis miért? Asgard biztonságos, nem eshet baja! – feleselt a félisten.
- Nem egyedül megy – döntötte le a vitát Nick Fury. – Kate még nincs tisztában a szérum hatásaival, nem biztos, hogy uralni tudja. Ebben viszont csak egy valaki segíthet neki - mondta ezeket már a kapitánynak célozva.
- Rendben, megyek vele – felelte a fel nem tett kérdésre Steve, majd a lányra pillantott, akinek csak úgy sugárzott a boldogság az arcáról.
- Akkor ezt megbeszéltük. Mikor indulhatunk legkorábban? – egyezett bele Thor.
- Valószínűleg már holnap, de holnapután reggel már biztosan – válaszolt Banner.
Mindhárman bólintottak, aztán Thor elment Kate-tel, hogy megtartsa az órát. Hozott magával fegyvereket is: kardokat, lándzsát és dobócsillagot.
- Tényleg nem gond, hogy velem kell jönnöd?
- Dehogyis, inkább örülök neki!
- Asgard nem olyan, mint ez a föld. Mások a szokások, viselet, ételek, úgyhogy gondold át mielőtt megteszel valamit, mert furcsán nézhetnek rád az emberek.
- Értettem.
Az órán Thor az asgardi harcmodorra tanította. Nem volt semmi baj, bár egy rosszul elhajított dobócsillag visszajött és pont telibe találta Thor páncélját. Kate nem győzött bocsánatot kérni, bár a férfi csak jót mulatott a dolgon. Karddal nem volt nehéz harcolni, de a karján feltétlenül erősíteni kellett. Mindent együtt véve jó volt az edzés. A végén Kate megkérdezte:
- Mennyit csomagoljak, meddig leszünk ott?
- Ruhából ne sokat, úgy is az ottani viseletet lenne érdemes viselni. Egy-két fegyvert és néhány létszükségletű dolgot hozz. Nem hiszem, hogy 2 napnál tovább maradnánk.
- Akkor jó. Köszönöm – majd a szobájába sietett. A szekrény aljából előhalászott egy hátizsákot. (Ez vajon mikor került ide? – tűnődött.) Beletűrte az egyenruháját, pár fehérneműt, a futócipőjét. Előkereste az övét, amibe rakott egy pisztolyt, egy gránátot és egy kést. Előkészített holnapra egy ruhát, ami egy fekete lovaglónadrágból és egy egyszerű bordó felsőből állt. Mire végzett már fél nyolc elmúlt, ezért az étkezőben elfogyasztotta a vacsoráját, ami, mint mindig, igen finom volt. A többiek vajon mikor esznek? Sose látni őket errefelé. Pedig nem szeretek egyedül vacsorázni, főleg, hogy körülöttem mindenkinek valami fontos dolga van, megdolgozik az ételért, míg én itt ingyen élek – gondolta. Visszament a szobájába, letusolt, aztán úgy döntött, hogy még nem fekszik le, mert korán van és egyébként is túl izgatott volt a holnapi nap miatt. Megnézte a számítógépen a fegyvere terveit, amiket Stark átküldött a saját a mappájába. Egy tervező program segítségével egy kicsit átalakította, bár felpróbálni nem tudta, de így jobban tetszett neki. Először a kesztyű ujjait leszedte a középső ujjpercekig. Aztán átszínezte feketére és írt egy jegyzetet, hogy a belső részébe anyagot kell keresni. Elmentette, lezárta a gépet, majd lefeküdt és hamarosan el is aludt.

2015. április 9., csütörtök

6. A nagy nap (part 2)

Üdv mindenkinek! :)
Meghoztam a rész második felét. Más kommentárt most nem is fűznék hozzá, inkább olvassatok! Köszönöm a megtekintéseket!


A lányt elkísérték a szobájába. Kate azon gondolkozott, minek örülnek annyira. Ő nem látott magán változást. Aztán belenézett az első útjába kerülő tükörbe és leesett az álla.
- Te jó ég! – gondolta.
Egy pár centivel magasabb lett. A bőre teljesen kisimult, hibátlannak tűnt. Az alakja formás lett, eltűnt néhány kiló. A karja izmosabb, a hasa és a feneke feszesebb lett, de a dereka és keze karcsúsága megmaradt. Apró változások voltak, Kate mégis alig hitt a szemének.
- Valami gond van? Nem érzed jól magad? – állt meg mellette Rogers kapitány.
- Nem, csak sosem gondoltam, hogy egyszer ilyen…, ilyen…
- Ilyen mi?
- Ilyen szép lehetek – bökte ki elpirulva a lány.
- Bruce nem mondta, hogy a szérum pozitív mellékhatásként növeli az önbizalmat? – kérdezte mosolyogva.
- Nem, nekem nagyon sok mindent nem mondanak el! – Kate a fejéhez kapott – Aú!
- Fáj a fejed? Gyere, feküdj le, akkor jobb lesz!
. . .
Ezalatt Fury összehívta a csapat tagjait.
- Dr. Banner nagyon jó munkát végzett, mint láthattátok- kezdte a megbeszélést az igazgató – de csak akkor lesz teljes, ha megfelelő kiképzést kap.
- Tudjuk, de mikor kezdünk? – vágott közbe Stark.
- Holnap.
- De mi lesz a kezével? – kérdezte Clint Barton. – Ha az alapokat nem tanulja meg jól, nehéz lesz kijavítani, márpedig fájós kézzel nem lehet rendesen lőni.
- A lövés teljesen rendbejött. Csak a feje fog fájni pár napig – mondta a tudós. – Az izmok erősítését viszont minél előbb el kell kezdeni, annál hatásosabb.
- Itt a beosztás. Mindegyikőtökkel 1 órát lesz. Maximum 2 és fél hónapunk van, utána vissza kell mennie az iskolába. Tanítsátok meg mindenre, ami fontos. Szabadon használhatjátok a hajót, az óra bárhol lehet a városban, de mindez teljes titokban. A kapitány, Stark és Sólyomszem kapja a délelőttöt, Romanoff ügynöké, Banneré és Thoré a délután. 9-kor kezdünk, 12-14-ig szünet van – közölte Fury igazgató.
- És ha Thor nem jön holnapig? – érdeklődött Natasha.
- Vissza fog érni – majd Nick Fury a rádióján hívta Steve Rogerst, aki egy perccel később benyitott.
- Itt a beosztás kapitány, holnap kezdés – és a kezébe nyomott egy mappát.
- Megnézem, hogy van Kate – majd Banner elbúcsúzott.
A többiek is szétszéledtek, csak a kapitány maradt ott a papírokba mélyedve.
. . .
A lány az ágyon feküdt. A fájdalom nem akart szűnni a fejében. Átizzadt ruhái helyett egy pántos fekete felsőt és sortot viselt, de így is melege volt. Belülről égett. Izmai néha görcsbe rándultak, majd elernyedtek. A kezelés utóhatása – gondolta. A vállánál lévő szúrás belilult, de nem fájt. Most vette csak észre, hogy az éjjeli szekrényén egy üvegcse áll teli sötétzöld folyadékkal. Mellette üzenet: Ha nagyon rosszul vagy, igyál belőle egy kortyot! Vasember A lány így is tett és rögtön szűnni kezdett a lüktetés. Amikor a tudós benyitott a szobába, már egész jól érezte magát. Banner megvizsgálta és így szólt:
- Jól van, a szer maradéktalanul felszívódott. Nem fáj a fejed?
- Most nem. Vannak a szérumnak negatív mellékhatásai, ugye?
- Igen, – a lány várakozóan nézett rá, ezért folytatta – elsősorban a fejfájás, de az elmúlik. Pár óráig még úgy érezheted, mintha lázas lennél. Sajnos a szérum növeli a hiperaktivitást, ezért lehetnek álmatlan éjszakáid. Más nincs, amiről tudunk.
- Ez nem is hangzik olyan rosszul – derült fel Kate.
- Ezt Fury küldi. Holnap kezdés – majd elment.
Ezek szerint reggel 9-kor találka Steve-vel – Kate akaratlanul is elmosolyodott. – Kíváncsi vagyok, mit fogunk csinálni! Kemény nap lesz: 9-17-ig csak 2 óra szabad, de gyanítom, hogy azokat sem henyéléssel fogom tölteni. Valaki kopogott.
- Gyere be! – kiáltott a lány.
- Szia! Nem érzed magad rosszul? – csukta be maga után az ajtót Natasha.
- Nem, egész jól vagyok!
- És van kedved bejönni a városba?  - Kate rémült arcát látva hozzátette.– Természetesen álruhában. Kéne keríteni neked néhány ruhát és felszerelést.
- Rendben. De hogyan nem fognak felismerni?
- Bízd rám!
Húsz perc múlva készen álltak az útra. Natasha kivasalta Kate haját, majd néhány tincset hátrakötött. Mivel nyár volt, mindketten rövid ruhát és napszemüveget húztak. Romanoff ügynök egy magassarkú szandált, a lány pedig egy balerina cipőt választott. Az öltözéket táska egészítette ki, amiben természetesen nem sminkszett lapult, hanem pisztoly és egyéb felszerelés. Kate tűnődve nézett a tükörbe. Kevés ruha állt ilyen csinosan rajta. ( Senki nem sejtette volna, hogy alatta golyóálló mellényt visel.)
- Hát ettől aztán kevésbé leszünk feltűnőek – jegyezte meg irónikusan.
- Pont ez a lényeg. Te sem gondolnád a legfeltűnőbb emberekről, hogy kémek, nem?
- Ez igaz – visszafordult a tükörhöz és egy kalapot illesztett a fejére. – Mennyivel látszom idősebbnek?
- Nem sokkal, de most ez előnyös. Így biztos beengednek mindenhova.
Egy gép elvitte őket a Stark toronyig, ahonnét a bevásárlóközpont felé vették az irányt. Nagy volt a tolongás, Kate-nek nagyon kellett figyelnie, hogy ne maradjon el Natashától, aki már megszokta a New Yorki forgalmat. Mikor beértek a plázába, Romanoff megkérdezte:
- Szerinted melyik üzletben van S.H.I.E.L.D. raktár?
- A legpuccosabban és legfeltűnőbben?
- Talált, süllyedt. Viszont az a pláza túlsó felében van.
- Téged nem fognak felismerni?
- Valószínűleg nem, de inkább nevetgéljünk és cseverésszünk, az kevésbé feltűnő.
- És ha fölfigyelnek, hogy nem angolul beszélek?
- Akkor én beszélek, te meg bólogatsz és nevetgélsz és néha közbeszólsz, hogy „yes” – vágta rá rövid habozás után Natasha. – Gyerünk!
Elindultak a forgatagban, közben a Fekete Özvegy csak mondta, mondta. Úgy tűnt, nem fogy ki belőle a szó. Kate feje majd leszakadt a bólogatástól. A viháncolástól és hajrázástól hülye plázacicának érezte magát. Arra eszmélt, hogy Natasha megböki.
- Emlékszel arra a csodás ruhára, amit a múltkor láttam? Leárazták! Megmutatom – majd előhalászta a telefonját és bepötyögött valamit. Az elé tartott képernyőn ez állt: Somebody is following us!
- Beautiful! I want to look at it!
- Let’s go!
Elértek az üzlethez, ahol megrohamozták a ruhásrészleget, mintha vásárolni akarnának. Kissé eltávolodtak egymástól. Kate észrevett a szeme sarkából egy árnyat, de már késő volt. Hevesen fordult meg és nekiütődött a férfinak.
- Oh, i’m sorry! – mondta enyhe akcentussal.
- Are you stranger? – szegezte neki a kérdést a férfi minden előzmény nélkül.
- Yes, i’m German.
- Oh, entschuldigung! – váltott hirtelen nyelvet. – Und was machen Sie in New York?
- Ich gehe auf Yale. Ich studiere Mathematik.
- Gut!
- Karin! Where are you? – sietett felé Natasha. Kate visszaintegetett, majd a férfihoz fordult.
- Sie ist meine Tante Monica. Ich wohne bei sie.
- Ich verstehe.
- Und Sie? Wer sind Sie?
- Ich bin ein Lehrer. Jürgen Schmidt – és kezet nyújtott.
- Karin! C’mon!
- Oh, entschuldigung! Ich muss gehen – majd suttogva hozzátette. – Meine Tante mag sehr gut kaufen, aber ich nicht. Auf Wiedersehen!
- Auf Wiedersehen!
A lány elsietett Natasha felé. Mikor hátrapillantott, a férfi a füléhez nyúlva ballagott ki a boltból.
- Azt hiszem leráztuk! – mondta – Mennyit hallottál?
- Abból, hogy a nagynénid lettem, Monicának hívnak és a Yale-re jársz? – kérdezett vissza nevetve.
- Igen! – nevetett Kate is. – De hogy lettem Karin?
- Ez a német név jutott eszembe. Na gyere, menjünk, mielőtt visszajön!
Az üzlet hátsó részébe siettek a próbafülkékhez. Bementek egy-egy ruhával a kezükben. Natasha a tükör elé állt és felső sarkához érintett egy kártyát. A tükör félrehúzódott és egy folyosóra nyitott utat. Az ügynök jelezte, hogy csendben, majd beléptek. Amint becsukódott az ajtó, a lányból kiszakadt a szó:
- Ez nagyon király!
- Ugye? Szerintem is!
A raktár akkora volt, mint egy normál üzlet, de legalább nem volt akkora nyüzsgés. Állványokon egyenruhák lógtak, a polcokon fegyverek és egyéb felszerelések feküdtek. Elképesztő volt!
- Először is keresünk neked gyakorló ruhákat, cipőket, aztán néhány fegyvert is. Rendben?
- Persze – felelte a lány még mindig ámulva.
Felpróbált egy csomó ruhát, de valahogy mindegyik kényelmetlen volt, vagy nem tetszett neki. (Szokás szerint azok álltak a legrosszabbul, amik a legjobban néztek ki.) Aztán a bolt egy eldugott részében meglátta a tökéleteset. Egy sötétkék farmerszerű nadrág és sötétkék hosszú ujjú felső, amiket össze lehetett fűzni egyberuhának. Idetartozott még egy ujjatlan fekete kesztyű és egy fekete csizma.
- Ezek miért vannak eldugva, Nat?
- Azt hiszem, ezek a legújabb darabok. Próbáld fel!
Kate így is tett. Kényelmes, rugalmas és egyszerű viselet volt. Egészen normálisnak tűntek, leszámítva azt, hogy ruhák nehezen elszakítható anyagból készültek, a csizma pedig tökéletesen alkalmas volt futásra is.
- Ez legyen!
- Egyetértek! – nézett be Romanoff ügynök.
Találtak még gyakorló cuccokat, sőt Kate kapott még egy övet is, amibe mindenfélét lehet tartani. Választottak pisztolyt, sokkolókat, gránátot is. Az övébe beépítettek egy kilőhető kábelt. Mindent bepakoltak a táskájukba, ami így meglehetősen súlyos lett.
- Biztos nem fogják észrevenni?
- Elméletben nem, de maradj résen!
Kiléptek a próbafülkéből és elindultak a kijárat felé. Az áruház túlsó felén mentek ki és elvegyültek az utcai tömegben. Biztonságban eljutottak a Stark toronyig, ahonnét repülővel mentek vissza a bázisra.
. . .
A kapitány az egész délutánját az edzőteremben töltötte és a bokszzsákot püfölte. A szérum beadása annyira hasonlított az ő beoltására, hogy megrohanták az emlékek: Dr. Erskin, a szereplések, Bucky, Johann Schmidt, a bevetések és Peggy. Az a pár év lepergett előtte. Aztán jött a zuhanás. Akkor is Peggy képe lebegett előtte.  Időközben már 2 zsákot kiszakított, de csak ütötte, bokszolta. Ő már tudta, hogy egy ilyen kiváltságot nem adnak ingyen. Elvesztett mindenkit, akit szeretett. És nem akarta, hogy ezt a lány is átélje. Ha kitudódik a származása, nem lesz biztonságban a családja. Végre abbahagyta az ütlegelést és leült. Pár perc pihenés után már el is hagyta a termet.
- Nem találkoztál Kate-tel? – kérdezte Bruce Banner, amikor szembejött vele a folyosón. – Vért kéne tőle vennem, de nincs a szobájában, sem az ebédlőteremben, sem a vezérlőben.
- Nem, nem találkoztam vele az oltás óta. Kérdezzük meg Bartont.
Sólyomszemet nem volt nehéz megtalálni. Általában a lőteremben vagy az irányítóban volt. Most az utóbbiban találták meg. Félrevonták, majd Steve megkérdezte tőle:
- Nem tudod, hol van Kate? Sehol nincs.
- Bementek a városba Nattel felszerelésért. Kb. 2 órája, de abból durván félóra az út oda-vissza.
- Egyedül?
- Egy repülővel mentek azokkal, akiknek dolguk volt, de az üzletbe ketten.
- Nem hiszem, hogy bajuk esne – mondta Bruce burkoltan Stevenek címezve.
- Most indul vissza a gép New Yorkból! – hallották Hill ügynök hangját.
- Akkor kb. 20 perc múlva itt lesznek. Ha megjöttek, küldjétek a lányt a laboromba! – kérte a tudós, mire mindketten bólintottak.
. . .
A gép hamar visszaért. Natasha és Kate jókedvűen szálltak ki. Bent a kapitánnyal és Sólyomszemmel találkoztak, akik Banner laborja felé irányították a lányt. Steve még gyorsan megkérdezte:
- Történt valami?
- Igen. Német egyetemista lettem.
- Tessék?
- Nat elmeséli – majd nevetve elsietett, a kapitány pedig a kémnő felé fordult.
- A plázában követni kezdtek minket. Betértünk az üzletbe, mintha vásárolni akarnánk. Sajnos Kate túl gyorsan fordult meg, így pont nekiütközött a férfinak. Társalogni kezdtek angolul, majd németre váltottak. Így lett Kate-ből Karin, német egyetemista, belőlem pedig Monica nagynéni, aki vásárlási mániában szenved – fejezte be vidáman Romanoff ügynök.
- Pompás, legalább már van egy álcája – jegyezte meg Barton.
-  Mi volt a férfi neve? –érdeklődött Rogers.
- Jürgen Schmidt. Azt mondta, tanár.
- De persze nem az volt.
- Mindenesetre sikerült leráznunk.
- És találtatok felszerelést?
- Igen, teleraktuk a táskákat. Pont azt a ruhát választotta, amit kinéztünk neki – mosolyodott el újra Natasha.
. . .

Ezalatt Dr. Banner vért vett a lánytól. Az eredményeket elégedetten nyugtázta:
- Stabil az állapot. A vér összetétele nem változott meg, minden megfelelően működik.
- A szer hatással van az érzékszervekre?
- Igen, élesebbé, érzékenyebbé teszi őket.
- És ez – mutatott magára – így is marad?
- Igen. Végeztünk is – pakolt le a tudós. A lány felállt és az ajtó felé indult. Banner még utánaszólt:
- Csak arra vigyázz, hogy ne hajtsd túl magad! Pihenésre neked is szükséged van, bármennyire is nem érzed.

- Majd ügyelek rá – mondta ajtócsukás közben Kate. Mivel esteledett, a lány úgy döntött, eszik valamit, aztán lefekszik. Igazán kimerítő nap, de fáradtságot csak most érzett. Furcsa, – gondolta már az ágyban fekve - ez csak a 6. nap és mégis annyi minden történt. 1. nap este megérkeztem, 2. napon megismerkedtem a többiekkel, a harmadikon volt az esti party, a 4.-en a lövés, az ötödik napon az idegen hajó és a main, a 6.-on a beoltás. Nem baj, úgy is utálok unatkozni – és már aludt is. Nemsokára halkan kopogtattak, de mivel válasz nem jött, az illető bejött. Elmosolyodott Kate békés szuszogását látva, majd egy kis műszert tett le az éjjeliszekrényre és távozott.