2015. április 5., vasárnap

6. A nagy nap (part 1)

Sziasztok!
Most, hogy géphez jutottam több mindent szeretnék mondani. Először is kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek!! Aztán szeretnék nagy, nagy köszönetet mondani S.B.Hawk-nak, akinek az egész design, a fejléctől elkezdve az oldal színéig, minden az ő keze munkáját dicséri! Az ő blogját ide kattintva tudjátok megtekinteni, amit csak ajánlani tudok! Nos, a részről csak annyit, hogy egybe túl hosszú lenne, ezért két részre bontva kapjátok meg. Igyekszem hamar hozni a második felét, de nem ígérek semmit. Köszönöm a megtekintéseket, szívesen fogadom a véleményeket is! :)


Kate hullámcsobogásra ébredt. Ezek szerint éjjel leszálltunk a vízre – állapította meg. Még csak 7 óra volt, de úgy döntött, inkább előbb felkel. Nem akart késni. Alighogy felöltözött, megjelent Maria Hill.
- Jó reggelt! Fury igazgató már vár!
A lány mosolyogva biccentett, majd követte az ügynököt.
- Csak ilyen testhezálló egyenruha van? Mert nekem ez biztos hülyén állna – kérdezte bizonytalanul, mert Mariaval még nem nagyon beszélgetett, és nem tudta, milyen reakcióra számítson.
- Nem, nem csak ilyen van,– felelte kedvesen – biztos találunk olyat, ami neked is tetszik.
Eközben elértek az irodáig. A nő betessékelte az ajtón, majd ő is belépett. Nick Fury az asztalnál ült. A szerződést nézegette. Intett a lánynak, hogy üljön le.
- Jó reggelt! – köszöntötte Kate. – Valami baj a szerződéssel?
- Nincs. Egész biztosan elfogadod a feltételeket? Megcsinálsz mindent, ami kiképzés sikeréhez szükséges, még ha kárt is szenvedsz?
Kate kicsit megszeppent. Miért kérdezi meg újra? Hisz már eldöntöttem, választottam! Ezek a gondolatok cikáztak a fejében, de azért magabiztosan válaszolt:
- Igen. Elhatároztam, hogy maradok. Vállalom a kiképzést!
- Akkor meg kell mondanom, hogy nem voltam teljesen őszinte. Nem csak a kiképzés miatt vagy itt, az csak egy része. A legfontosabb viszont az, hogy dr. Banner sikerrel járt. Előállította azt a szérumot, amit Rogers kapitánynál használtak. Az egyetlen apró különbség, hogy nem olyan erős, mint az eredeti. Sajnos, nem elég biztonságos a beadása, mert a szérum nem csak az izmokra hat, hanem az agyra is. Fejleszti a reflexeket, gyorsítja a tanulást. Ha azonban egy picivel is több kerül a szervezetbe, mint a meghatározott mennyiség, akkor súlyosan károsítja az agyat. Viszont, ha sikerrel járunk, csodás képességekre tehetsz szert. Ezért is téged választottunk. Okosabb vagy, mint egy átlagember. Ha nem járunk sikerrel, az agyad károsodik ugyan, de megfelelő szorgalommal és regenerációval többé-kevésbé rendbe lehet hozni és még élhetsz normális életet, bár a többiektől kicsit le fogsz maradni. A kérdés csak az, hogy vállalod-e? Senki nem kényszerít rá!
Az igazgató kérdő tekintettel meredt a lányra. Hosszú töprengésre számított Kate döbbent arcát látva, ám ő gyorsan döntött. Tudta, hogyha nem csinálja végig, semmi esélye nem lesz a kiképzésen. Nem elég erős hozzá, a fizikuma nem megfelelő, bármekkora is akaratereje. Úgyhogy rávágta:
- Mikor kezdjük?
Fury szája sarkában apró mosoly jelent meg.
- Egy óra múlva találkozunk. Majd küldök valakit érted. Addig még átgondolhatod.
- Köszönöm! – felelte a lány, majd kiment az irodából.
Egy perccel később Bruce Banner jött be. Furyhoz fordult.
- Elvállalta?
- Igen. Készítsék elő a labort. Egy óra múlva kezdünk.
A tudós elment és elindult az egyik eddig használatlan labor felé. Az ajtó előtt egy ügynök várta.
- Hozzák a felszerelést! Minél előbb legyünk készen! – az ügynök bólintott, majd elsietett.
. . .
Kate újra a szobájában kötött ki. Leült és csak meredt maga elé. Mi lesz, ha nem sikerül a kísérlet? Vajon csak a tudását károsítja, vagy az emlékeit, személyiségét is? És ha sikerül, mi lesz belőle? Laborpatkány? Egyáltalán akarom ezt? A veszélyeket, öldöklést? Halk kopogtatás jelezte, hogy valaki be akar jönni. A kapitány lépett be és leült a lány mellé.
- Steve, te tudtad ezt? – kérdezte halkan Kate.
- Igen, de …
- Miért csak most mondtátok el? Minek kellek én? Csak egy laborkísérletnek? – vágott a szavába.
- Kate, nyugi! Hallgass meg! – próbálta csillapítani a lányt, de belőle csak ömlött a szó:
- Eddig jó mókának tűnt a bosszúállósdi, de én nem vagyok hozzászokva ezekhez a veszélyekhez! Most, hogy a dolgok komolyra fordultak, nem vagyok benne biztos, hogy akarom-e. Teljesen alkalmatlan vagyok rá lelkileg!
- Kate! Kérlek! – mondta a kapitány, mire a lány lassan elhallgatott. – Figyelj! Tegnap este óta tudom, hogy be akarnak oltani. Az én vérem segítségével csinálta meg Banner a szérumot, de csak tegnap este mondta meg, hogy mire kell neki. Egyébként is gyanítottad, hogy Fury nem mondott el mindent.
- És azt mondták neked, hogy káros hatással lehet az agyamra, ha egy picivel is több szérum kerül a szervezetembe? – ismételte el Fury szavait a lány.
- Bízz Bannerben! Nem szokott hibázni!
- Honnan tudod, hogy elvállaltam?
- Pont itt adtad volna föl? – dobta vissza a labdát a kapitány. - Azt hiszed, ezek a kétségek bennem nem merültek fel? De legyőzte őket az a tudat, hogy az emberiség javára lehetek. Ilyen lehetőséget nem lehet csak úgy visszautasítani, mert egész életedben bánni fogod!
- Ilyen jól ismersz? – kérdezte huncut mosollyal Kate.
- Végül is 1-2 hónapig figyeltelek, aztán meg egész jóban lettünk, nem? – mosolyodott el ő is.
Hallgattak egy darabig, majd Kate szólalt meg:
- Steve, nagyon fog fájni, ugye?
- Nem érdemes kertelni. Igen, nekem fájt. Most valami újfajta eljárást próbálnak ki, de ehhez nem értek. Mivel azonban a szérum nem olyan erős, mint a nálam használt, talán annyira nem lesz rossz.
- Csalódnál bennem, ha nem bírnám ki, igaz? Sőt biztos mindenki csalódna bennem!
- Nem kényszeríthetünk rá. Szerintem ki fogod bírni. Túlélted azt a lövést, már csak el kell hinned, hogy képes vagy rá – majd szelíden átkarolta a lányt. Kate behunyta a szemét. Úgy érezte, bizonyítania kell. Hogy nem hiába választották ki. Meg fogja csinálni, ki fogja bírni. És kivívja az elismerést! Lassan kinyitotta a szemét. Az adóvevőn hívták őket. Fölálltak és elindultak a labor felé.
. . .
Jó pár ügynök, tudós, informatikus dolgozott a labor felállításán. Be kellett üzemelni a számítógépeket, bekapcsolnia világítást. A munkálatokat Bruce Banner felügyelte és irányította. Már csak az utolsó simítások voltak hátra, amikor Kate és Steve megérkezett. Natasha a lányhoz sietett.
- Kate, nem muszáj ezt végigcsinálnod, csak ha te is akarod. Nem szeretném, ha bajod esne. Az agymosás nem túl jó móka – mondta fájdalmas fintorral.
- Kösz Nat, de tudom, hogy csalódott lennél. Csak így vehetitek hasznomat, különben teher lennék.
A nő magához szorította a lányt.
- Féltelek. Olyan, mintha a húgom lennél!
- Nem lesz semmi baj!
Romanoff ügynök elsétált Sólyomszem irányába.
- Nem változtatta meg a döntését, ugye?
- Nem, meg fogja csinálni.
Pár pillanattal később Tony Stark lépett be a terembe.
- Jól van emberek, számítógépek beüzemelve?
- Igen, uram!
- Csodás, akkor kezdjük!
Banner Kate-hez fordult.
- Készen állsz?
- Igen – mondta a lány már kevésbé meggyőző hangon a műszereket megpillantva. A tudós egy ágyhoz vezette, ami kísértetiesen hasonlított a filmből ismert ágyra, csak nem zöld volt, hanem szürke. Lefeküdt, páran lekötözték. Banner közben ezt mondta:
- Tehát, a szérum befecskendezése után, dr. Erskinnel ellentétben, nem vetünk alá Vita-sugárnak. Ehelyett alacsony szintű gamma-sugárzást bocsátunk rád, melynek hatására a szérum aktiválódik. A változás nem lesz olyan látványos, mint Rogers kapitány esetében, ugyanis a nem olyan erős és nem csak izmokra hat. A másik fő célpontja az agy. Fejleszti a tanulási készséget, tökéletesíti a reflexeket. Ezenkívül gyorsítja a regenerációt, az anyagcserét. Az izmok viszont csak a megfelelő kiképzés mellett lesznek tökéletesek. Ez lesz a kísérlet további része. Külső változás nem sok lesz, de azért látható – fejezte be Banner, majd Kate-re nézett.
- Kezdhetjük?
- Csak egy kérdésem lenne: Fájni fog?
- Nem tudhatom mennyire, azonban a fejed pár napig még biztos fájni fog.
- Rendben, csináljuk.
Banner a kapitányra pillantott, majd arrébb lépett, mire a férfi a lányhoz fordult.
- Minden rendben lesz! Félsz?
- Igen, de … nem lehet örökké futni – fejezték be egyszerre.
Steve megszorította Kate kezét és odébbállt a nekik kijelölt helyre. Miért féltenek engem ennyire? Hisz csak egy egyszerű lány vagyok, akinek még semmi hasznát nem vették. A munkájuk során annyi ember meghal, akkor pont értem miért aggódnának? – futott át Kate fején a gondolat. Eközben a tudós a lány mellé állt.
- Kate, tisztában vagy azzal, hogyha nem bírod ki, akkor maradandóan károsul az agyad? Igazán bátor vagy, hogy elvállaltad!
Maradandó kár?! Ez a kérdés lüktetett a lány fejében. Ezt bezzeg Fury nem mondta, – dühöngött magában – viszont gyávának tűnnék és nem szeretnék csalódást okozni azzal, hogy abbahagyom.
- Kezdjük!
- Vannak még negatív mellékhatások… - kezdte a tudós, de Kate a szavába vágott:
- Ráér utána!
Banner intett, hogy kezdjék. A lány karja felett egy fémlapon egyenként 10-10 tű meredezett, ezenkívül a válla és a nyaka közötti rész felett is volt egy tű. Egy gombnyomásra elindultak felé. Kate megpróbálta magát minél kisebbre húzni, de le volt kötözve. Félt, de igazából a fájdalom miatt. Aztán, hogy elterelje a figyelmét, lehunyta a szemét és az itt eltöltött napokra gondolt: a táncra, a beszélgetésekre, a tanácsokra, a lövésre, az álmokra, a hajóra, Natashára, Sólyomszemre, Starkra, Thorra, Bannerre és legfőképpen a kapitányra. Steve – gondolta- teljesen elfogad, igazi barát és bízik bennem. Ekkor értek a bőréig a tűk. Úgy érezte, mintha átszúrták volna. A fájdalomtól kiáltani sem tudott. Szemei fölpattantak, arca eltorzult. Aztán kihúzták a tűket, Kate pedig fellélegzett. A többi már nem lehet ilyen rossz – gondolta. Az ágy felemelkedett és bezárult. Tisztára olyan, mint a filmben – mosolyodott el. Hallotta Banner hangját, de kicsit tompán, aztán Stark hangja szűrődött be.
- Hahó, megvagy?
- Jól vagyok!
- Rendben, akkor folytatás.
Nem túl erős fény borította be a kabint. A lány teste égett belülről, a szer hatni kezdett.
. . .
A csapat többi tagja kívülről figyelte az eseményeket.
- Mi lesz, ha nem sikerül? Kidobjuk, mintha itt sem lett volna?
- Nem, akkor megpróbálják regenerálni, de alkalmazni már nem fogjuk tudni – felelte Steve Rogers kérdésére Natasha.
- Mit gondol kapitány, kibírja? – fordult felé Barton.
- Igen, – felelte sóhajtva - de nagyon fél.
- Ez csak természetes, hiszen még fiatal és védtelen – kapcsolódott be Tony Stark.
- Kezdjük – mondta Banner.
A tűk belemélyedtek a lány karjába. Látták, ahogy felpattan a szeme, görcsbe rándul az arca, aztán vége lett. A lány vonásai kisimultak, az ágy álló helyzetbe emelkedett és bezárult. Pont olyan, mint nálam – gondolta Steve. Közben Stark ellenőrizte, hogy minden rendben van-e, majd elkezdték a sugárkezelést. Nem volt nagy a fényesség, mégis kellemetlen volt belenézni. Kate nem ordított. Egy perc múlva kihunyt a fény. Vége lett.
. . .
Mikor Kate teste égni kezdett, tudta, hogy most erősnek kell lennie. A fájdalom erősödött. Érezte, hogy a bőre megfeszül, a teste lángolt, a feje hasogatott. Nem tudott kiáltani, ám a szeméből patakzott a könny. Egy pár szúrás helyéből vér serkent ki. Aztán egyszer csak vége lett. Kate zihálva kinyitotta a kezét. Észre sem vette, hogy végig ökölbe szorította. A kabin lassan kinyílt. Az első, amit érzékelt, hogy élesebben lát. Kisegítették és hoztak neki egy törülközőt, mivel eléggé kiizzadt.
- Hogy érzed magad? – kérdezte Natasha.
- Rugalmasabbnak – felelte a lány.
- Egész ügyes voltál – dicsérte meg Stark.
Steve csak mosolyogva nézte, de ebben a pillantásban minden benne volt: büszkeség, öröm, aggodalom. Közben Fury a tudóshoz fordult:

- Gratulálok, dr. Banner! Kiváló munkát végzett!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése