2015. április 9., csütörtök

6. A nagy nap (part 2)

Üdv mindenkinek! :)
Meghoztam a rész második felét. Más kommentárt most nem is fűznék hozzá, inkább olvassatok! Köszönöm a megtekintéseket!


A lányt elkísérték a szobájába. Kate azon gondolkozott, minek örülnek annyira. Ő nem látott magán változást. Aztán belenézett az első útjába kerülő tükörbe és leesett az álla.
- Te jó ég! – gondolta.
Egy pár centivel magasabb lett. A bőre teljesen kisimult, hibátlannak tűnt. Az alakja formás lett, eltűnt néhány kiló. A karja izmosabb, a hasa és a feneke feszesebb lett, de a dereka és keze karcsúsága megmaradt. Apró változások voltak, Kate mégis alig hitt a szemének.
- Valami gond van? Nem érzed jól magad? – állt meg mellette Rogers kapitány.
- Nem, csak sosem gondoltam, hogy egyszer ilyen…, ilyen…
- Ilyen mi?
- Ilyen szép lehetek – bökte ki elpirulva a lány.
- Bruce nem mondta, hogy a szérum pozitív mellékhatásként növeli az önbizalmat? – kérdezte mosolyogva.
- Nem, nekem nagyon sok mindent nem mondanak el! – Kate a fejéhez kapott – Aú!
- Fáj a fejed? Gyere, feküdj le, akkor jobb lesz!
. . .
Ezalatt Fury összehívta a csapat tagjait.
- Dr. Banner nagyon jó munkát végzett, mint láthattátok- kezdte a megbeszélést az igazgató – de csak akkor lesz teljes, ha megfelelő kiképzést kap.
- Tudjuk, de mikor kezdünk? – vágott közbe Stark.
- Holnap.
- De mi lesz a kezével? – kérdezte Clint Barton. – Ha az alapokat nem tanulja meg jól, nehéz lesz kijavítani, márpedig fájós kézzel nem lehet rendesen lőni.
- A lövés teljesen rendbejött. Csak a feje fog fájni pár napig – mondta a tudós. – Az izmok erősítését viszont minél előbb el kell kezdeni, annál hatásosabb.
- Itt a beosztás. Mindegyikőtökkel 1 órát lesz. Maximum 2 és fél hónapunk van, utána vissza kell mennie az iskolába. Tanítsátok meg mindenre, ami fontos. Szabadon használhatjátok a hajót, az óra bárhol lehet a városban, de mindez teljes titokban. A kapitány, Stark és Sólyomszem kapja a délelőttöt, Romanoff ügynöké, Banneré és Thoré a délután. 9-kor kezdünk, 12-14-ig szünet van – közölte Fury igazgató.
- És ha Thor nem jön holnapig? – érdeklődött Natasha.
- Vissza fog érni – majd Nick Fury a rádióján hívta Steve Rogerst, aki egy perccel később benyitott.
- Itt a beosztás kapitány, holnap kezdés – és a kezébe nyomott egy mappát.
- Megnézem, hogy van Kate – majd Banner elbúcsúzott.
A többiek is szétszéledtek, csak a kapitány maradt ott a papírokba mélyedve.
. . .
A lány az ágyon feküdt. A fájdalom nem akart szűnni a fejében. Átizzadt ruhái helyett egy pántos fekete felsőt és sortot viselt, de így is melege volt. Belülről égett. Izmai néha görcsbe rándultak, majd elernyedtek. A kezelés utóhatása – gondolta. A vállánál lévő szúrás belilult, de nem fájt. Most vette csak észre, hogy az éjjeli szekrényén egy üvegcse áll teli sötétzöld folyadékkal. Mellette üzenet: Ha nagyon rosszul vagy, igyál belőle egy kortyot! Vasember A lány így is tett és rögtön szűnni kezdett a lüktetés. Amikor a tudós benyitott a szobába, már egész jól érezte magát. Banner megvizsgálta és így szólt:
- Jól van, a szer maradéktalanul felszívódott. Nem fáj a fejed?
- Most nem. Vannak a szérumnak negatív mellékhatásai, ugye?
- Igen, – a lány várakozóan nézett rá, ezért folytatta – elsősorban a fejfájás, de az elmúlik. Pár óráig még úgy érezheted, mintha lázas lennél. Sajnos a szérum növeli a hiperaktivitást, ezért lehetnek álmatlan éjszakáid. Más nincs, amiről tudunk.
- Ez nem is hangzik olyan rosszul – derült fel Kate.
- Ezt Fury küldi. Holnap kezdés – majd elment.
Ezek szerint reggel 9-kor találka Steve-vel – Kate akaratlanul is elmosolyodott. – Kíváncsi vagyok, mit fogunk csinálni! Kemény nap lesz: 9-17-ig csak 2 óra szabad, de gyanítom, hogy azokat sem henyéléssel fogom tölteni. Valaki kopogott.
- Gyere be! – kiáltott a lány.
- Szia! Nem érzed magad rosszul? – csukta be maga után az ajtót Natasha.
- Nem, egész jól vagyok!
- És van kedved bejönni a városba?  - Kate rémült arcát látva hozzátette.– Természetesen álruhában. Kéne keríteni neked néhány ruhát és felszerelést.
- Rendben. De hogyan nem fognak felismerni?
- Bízd rám!
Húsz perc múlva készen álltak az útra. Natasha kivasalta Kate haját, majd néhány tincset hátrakötött. Mivel nyár volt, mindketten rövid ruhát és napszemüveget húztak. Romanoff ügynök egy magassarkú szandált, a lány pedig egy balerina cipőt választott. Az öltözéket táska egészítette ki, amiben természetesen nem sminkszett lapult, hanem pisztoly és egyéb felszerelés. Kate tűnődve nézett a tükörbe. Kevés ruha állt ilyen csinosan rajta. ( Senki nem sejtette volna, hogy alatta golyóálló mellényt visel.)
- Hát ettől aztán kevésbé leszünk feltűnőek – jegyezte meg irónikusan.
- Pont ez a lényeg. Te sem gondolnád a legfeltűnőbb emberekről, hogy kémek, nem?
- Ez igaz – visszafordult a tükörhöz és egy kalapot illesztett a fejére. – Mennyivel látszom idősebbnek?
- Nem sokkal, de most ez előnyös. Így biztos beengednek mindenhova.
Egy gép elvitte őket a Stark toronyig, ahonnét a bevásárlóközpont felé vették az irányt. Nagy volt a tolongás, Kate-nek nagyon kellett figyelnie, hogy ne maradjon el Natashától, aki már megszokta a New Yorki forgalmat. Mikor beértek a plázába, Romanoff megkérdezte:
- Szerinted melyik üzletben van S.H.I.E.L.D. raktár?
- A legpuccosabban és legfeltűnőbben?
- Talált, süllyedt. Viszont az a pláza túlsó felében van.
- Téged nem fognak felismerni?
- Valószínűleg nem, de inkább nevetgéljünk és cseverésszünk, az kevésbé feltűnő.
- És ha fölfigyelnek, hogy nem angolul beszélek?
- Akkor én beszélek, te meg bólogatsz és nevetgélsz és néha közbeszólsz, hogy „yes” – vágta rá rövid habozás után Natasha. – Gyerünk!
Elindultak a forgatagban, közben a Fekete Özvegy csak mondta, mondta. Úgy tűnt, nem fogy ki belőle a szó. Kate feje majd leszakadt a bólogatástól. A viháncolástól és hajrázástól hülye plázacicának érezte magát. Arra eszmélt, hogy Natasha megböki.
- Emlékszel arra a csodás ruhára, amit a múltkor láttam? Leárazták! Megmutatom – majd előhalászta a telefonját és bepötyögött valamit. Az elé tartott képernyőn ez állt: Somebody is following us!
- Beautiful! I want to look at it!
- Let’s go!
Elértek az üzlethez, ahol megrohamozták a ruhásrészleget, mintha vásárolni akarnának. Kissé eltávolodtak egymástól. Kate észrevett a szeme sarkából egy árnyat, de már késő volt. Hevesen fordult meg és nekiütődött a férfinak.
- Oh, i’m sorry! – mondta enyhe akcentussal.
- Are you stranger? – szegezte neki a kérdést a férfi minden előzmény nélkül.
- Yes, i’m German.
- Oh, entschuldigung! – váltott hirtelen nyelvet. – Und was machen Sie in New York?
- Ich gehe auf Yale. Ich studiere Mathematik.
- Gut!
- Karin! Where are you? – sietett felé Natasha. Kate visszaintegetett, majd a férfihoz fordult.
- Sie ist meine Tante Monica. Ich wohne bei sie.
- Ich verstehe.
- Und Sie? Wer sind Sie?
- Ich bin ein Lehrer. Jürgen Schmidt – és kezet nyújtott.
- Karin! C’mon!
- Oh, entschuldigung! Ich muss gehen – majd suttogva hozzátette. – Meine Tante mag sehr gut kaufen, aber ich nicht. Auf Wiedersehen!
- Auf Wiedersehen!
A lány elsietett Natasha felé. Mikor hátrapillantott, a férfi a füléhez nyúlva ballagott ki a boltból.
- Azt hiszem leráztuk! – mondta – Mennyit hallottál?
- Abból, hogy a nagynénid lettem, Monicának hívnak és a Yale-re jársz? – kérdezett vissza nevetve.
- Igen! – nevetett Kate is. – De hogy lettem Karin?
- Ez a német név jutott eszembe. Na gyere, menjünk, mielőtt visszajön!
Az üzlet hátsó részébe siettek a próbafülkékhez. Bementek egy-egy ruhával a kezükben. Natasha a tükör elé állt és felső sarkához érintett egy kártyát. A tükör félrehúzódott és egy folyosóra nyitott utat. Az ügynök jelezte, hogy csendben, majd beléptek. Amint becsukódott az ajtó, a lányból kiszakadt a szó:
- Ez nagyon király!
- Ugye? Szerintem is!
A raktár akkora volt, mint egy normál üzlet, de legalább nem volt akkora nyüzsgés. Állványokon egyenruhák lógtak, a polcokon fegyverek és egyéb felszerelések feküdtek. Elképesztő volt!
- Először is keresünk neked gyakorló ruhákat, cipőket, aztán néhány fegyvert is. Rendben?
- Persze – felelte a lány még mindig ámulva.
Felpróbált egy csomó ruhát, de valahogy mindegyik kényelmetlen volt, vagy nem tetszett neki. (Szokás szerint azok álltak a legrosszabbul, amik a legjobban néztek ki.) Aztán a bolt egy eldugott részében meglátta a tökéleteset. Egy sötétkék farmerszerű nadrág és sötétkék hosszú ujjú felső, amiket össze lehetett fűzni egyberuhának. Idetartozott még egy ujjatlan fekete kesztyű és egy fekete csizma.
- Ezek miért vannak eldugva, Nat?
- Azt hiszem, ezek a legújabb darabok. Próbáld fel!
Kate így is tett. Kényelmes, rugalmas és egyszerű viselet volt. Egészen normálisnak tűntek, leszámítva azt, hogy ruhák nehezen elszakítható anyagból készültek, a csizma pedig tökéletesen alkalmas volt futásra is.
- Ez legyen!
- Egyetértek! – nézett be Romanoff ügynök.
Találtak még gyakorló cuccokat, sőt Kate kapott még egy övet is, amibe mindenfélét lehet tartani. Választottak pisztolyt, sokkolókat, gránátot is. Az övébe beépítettek egy kilőhető kábelt. Mindent bepakoltak a táskájukba, ami így meglehetősen súlyos lett.
- Biztos nem fogják észrevenni?
- Elméletben nem, de maradj résen!
Kiléptek a próbafülkéből és elindultak a kijárat felé. Az áruház túlsó felén mentek ki és elvegyültek az utcai tömegben. Biztonságban eljutottak a Stark toronyig, ahonnét repülővel mentek vissza a bázisra.
. . .
A kapitány az egész délutánját az edzőteremben töltötte és a bokszzsákot püfölte. A szérum beadása annyira hasonlított az ő beoltására, hogy megrohanták az emlékek: Dr. Erskin, a szereplések, Bucky, Johann Schmidt, a bevetések és Peggy. Az a pár év lepergett előtte. Aztán jött a zuhanás. Akkor is Peggy képe lebegett előtte.  Időközben már 2 zsákot kiszakított, de csak ütötte, bokszolta. Ő már tudta, hogy egy ilyen kiváltságot nem adnak ingyen. Elvesztett mindenkit, akit szeretett. És nem akarta, hogy ezt a lány is átélje. Ha kitudódik a származása, nem lesz biztonságban a családja. Végre abbahagyta az ütlegelést és leült. Pár perc pihenés után már el is hagyta a termet.
- Nem találkoztál Kate-tel? – kérdezte Bruce Banner, amikor szembejött vele a folyosón. – Vért kéne tőle vennem, de nincs a szobájában, sem az ebédlőteremben, sem a vezérlőben.
- Nem, nem találkoztam vele az oltás óta. Kérdezzük meg Bartont.
Sólyomszemet nem volt nehéz megtalálni. Általában a lőteremben vagy az irányítóban volt. Most az utóbbiban találták meg. Félrevonták, majd Steve megkérdezte tőle:
- Nem tudod, hol van Kate? Sehol nincs.
- Bementek a városba Nattel felszerelésért. Kb. 2 órája, de abból durván félóra az út oda-vissza.
- Egyedül?
- Egy repülővel mentek azokkal, akiknek dolguk volt, de az üzletbe ketten.
- Nem hiszem, hogy bajuk esne – mondta Bruce burkoltan Stevenek címezve.
- Most indul vissza a gép New Yorkból! – hallották Hill ügynök hangját.
- Akkor kb. 20 perc múlva itt lesznek. Ha megjöttek, küldjétek a lányt a laboromba! – kérte a tudós, mire mindketten bólintottak.
. . .
A gép hamar visszaért. Natasha és Kate jókedvűen szálltak ki. Bent a kapitánnyal és Sólyomszemmel találkoztak, akik Banner laborja felé irányították a lányt. Steve még gyorsan megkérdezte:
- Történt valami?
- Igen. Német egyetemista lettem.
- Tessék?
- Nat elmeséli – majd nevetve elsietett, a kapitány pedig a kémnő felé fordult.
- A plázában követni kezdtek minket. Betértünk az üzletbe, mintha vásárolni akarnánk. Sajnos Kate túl gyorsan fordult meg, így pont nekiütközött a férfinak. Társalogni kezdtek angolul, majd németre váltottak. Így lett Kate-ből Karin, német egyetemista, belőlem pedig Monica nagynéni, aki vásárlási mániában szenved – fejezte be vidáman Romanoff ügynök.
- Pompás, legalább már van egy álcája – jegyezte meg Barton.
-  Mi volt a férfi neve? –érdeklődött Rogers.
- Jürgen Schmidt. Azt mondta, tanár.
- De persze nem az volt.
- Mindenesetre sikerült leráznunk.
- És találtatok felszerelést?
- Igen, teleraktuk a táskákat. Pont azt a ruhát választotta, amit kinéztünk neki – mosolyodott el újra Natasha.
. . .

Ezalatt Dr. Banner vért vett a lánytól. Az eredményeket elégedetten nyugtázta:
- Stabil az állapot. A vér összetétele nem változott meg, minden megfelelően működik.
- A szer hatással van az érzékszervekre?
- Igen, élesebbé, érzékenyebbé teszi őket.
- És ez – mutatott magára – így is marad?
- Igen. Végeztünk is – pakolt le a tudós. A lány felállt és az ajtó felé indult. Banner még utánaszólt:
- Csak arra vigyázz, hogy ne hajtsd túl magad! Pihenésre neked is szükséged van, bármennyire is nem érzed.

- Majd ügyelek rá – mondta ajtócsukás közben Kate. Mivel esteledett, a lány úgy döntött, eszik valamit, aztán lefekszik. Igazán kimerítő nap, de fáradtságot csak most érzett. Furcsa, – gondolta már az ágyban fekve - ez csak a 6. nap és mégis annyi minden történt. 1. nap este megérkeztem, 2. napon megismerkedtem a többiekkel, a harmadikon volt az esti party, a 4.-en a lövés, az ötödik napon az idegen hajó és a main, a 6.-on a beoltás. Nem baj, úgy is utálok unatkozni – és már aludt is. Nemsokára halkan kopogtattak, de mivel válasz nem jött, az illető bejött. Elmosolyodott Kate békés szuszogását látva, majd egy kis műszert tett le az éjjeliszekrényre és távozott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése