2015. április 13., hétfő

7. A kiképzés első napja

Üdvözletem mindenkinek, aki megtisztel azzal, hogy benéz! Valójában nem terveztem ma részt hozni, de valaki érdeklődött, hogy mikor jön a következő, így a kedvéért hoztam. :) Jó olvasást hozzá, és örülnék a véleményeknek is! (ui.: a kép valójában nem olyan fontos a rész szempontjából, de jól nézett ki)

Másnap Kate halk dallamra ébredt. Megfordult és látta, hogy a szekrényen lévő szerkezetből ered. Ez vajon, hogy kerül ide? – tűnődött. Benyomta a villogó gombot, mire a zene megállt, de újabb hang hallatszott:
- Jó reggelt, Kate! Bocs, hogy ilyen korán felkeltettelek, de futni ilyenkor érdemes. Találkozunk 15 perc múlva a kijáratnál!
A lány ránézett az órára, melyen ez állt: 5:45. Gyorsan felkapott egy melegítőt és egy rövidujjú pólót mosakodás után, majd megkereste a futócipőt, amit Natashával néztek ki és halkan elindult a kijárat felé. Az éber ügynökök létszáma valamivel kevesebb volt, bár úgy tűnt ilyenkor már sokan talpon vannak. Kate a felső szint felé vette az útját, közben senki nem kérdezte, mit csinál. Vagy fel sem tűnt nekik az új arc, vagy már teljes jogú félként kezelnek – gondolta. Az ajtónál egy papírdarab hevert, kivételes módon a saját nyelvén, de kézzel írva: Az ajtón való kilépéstől számolva fuss, amilyen gyorsan csak tudsz, amíg oda nem érsz hozzám. Szeretném lemérni.
- Rendben, de biztos nem lesz túl fényes idő – mondta magában. – Gyerünk! – és már lódult is ki az ajtón. Meglepődött a hűvös levegőn és azon, hogy még alig kelt fel a nap. De a legmegdöbbentőbb az volt, hogy a lábai szinte maguktól vitték. Először megijedt, aztán mikor a szél a hajába kapott, még nagyobb sebességgel futott. Élvezte a száguldást. Nem akart megállni, így mikor meglátta a kapitányt, odakiáltott:
- Ez csodás! – és futott tovább a hajó végéig és vissza a férfiig, aki mosolyogva nézte.
- Jó reggelt! – köszöntötte kissé lihegve. – Mikor csempészted be az ébresztőt?
- Mikor már aludtál. Elég korán lefeküdtél, gondoltam nem leszel fáradt reggel.
- Nem is vagyok! – mondta Kate vidáman. – Steve, ez fantasztikus volt! Sosem futottam még ilyen gyorsan!
- Ha mindennap edzünk, még gyorsabb lehetsz. Most pedig gyerünk, nincs megállás. 20 perc futás, mindegy milyen tempóban.
- Te nem jössz?
- Bírni fogod a tempót? – kérdezte kihívóan a férfi.
- Egy darabig biztos! – felelte a magabiztosan.
10 percig bírta a kapitány ütemében, aztán lassított, mert nem akart kifulladni. Közben felkelt a nap, gyönyörűen megvilágítva a tengert. A lány hajó széléhez ment és a vizet csodálva kocogott tovább. Beszívta a sós levegőt, élvezte a nap melegét a hűvösben. Az idilli pillanatot az törte meg, hogy nem nézett a lába elé és egy rögzítőkötélben orra vágódott. Nem ütötte meg magát, de könyökéről lenyúzta a bőrt. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen – dohogott magában. Mire feltápászkodott, odaért a kapitány is.
- Jól vagy? Szépet estél.
- Persze – egymásra néztek és elnevették magukat.
- A futással végeztünk. 9-kor folytatjuk az edzőteremben.
- Rendben – bólintott a lány, majd elindultak befelé. Kate az ebédlő felé vette az irányt. Megreggelizett, aztán felment a szobájába. Az ébresztő műszer alól kikandikált egy papír sarka. Mikor felvette, kiderült, hogy egy fénykép. Még az első találkozásukkor készült. Mintha egy hónapja lett volna – gondolta. Az edzésig még 2 óra volt hátra. Visszafeküdni nem volt érdemes, úgyhogy inkább egy angol könyvet kezdett el tanulmányozni. Nagy meglepetésére egész sokat értett belőle. Azok a kifejezések, amiket az ügynökök és a Bosszúállók használtak, megragadtak a fejében és mivel a saját nyelvén is halotta őket, ezért a jelentésüket is tudta, ráadásul a könyv tele volt ábrákkal. Egy idő után megunta és úgy döntött, inkább alaposan átkutatja a szobáját. Egy hete itt lakott, de még nem ért rá rendesen körülnézni. A szekrénnyel kezdte. Kiderült, hogy időközben kapott még jó pár ruhát és cipőt, de ezeken kívül nem talált semmit. Azonban mikor egy magassarkú cipőt rakott le, felfigyelt rá, hogy a szekrény alja üresen kong. Megpróbálta kihúzni, aztán kapcsolókat keresett, de nem talált. Ekkor eszébe jutott, hogy mi van, ha távirányítóval működik. Ha azt akarják, hogy ki tudjam nyitni, akkor valószínűleg a születési dátumom lesz a kulcs – gondolta és beütötte a kódot, mire a fiók kinyílt. A tartó tele volt mindenféle felszereléssel: kisebb-nagyobb pisztollyal, puskával, gránáttal, kötéllel. Legnagyobb meglepetésére egy Sólyomszeméhez hasonló íj is feküdt a fiókban. Nem volt annyi funkciója, de úgyis gyakorlónak szánták. Talált még apró rádiókat, késeket, kamerákat és egy csomag gyógyszert. Belemélyedt a doboz tanulmányozásába, így már arra eszmélt föl, hogy 9 órát jelzett az óra. Gyorsan visszarakta a fiókot, majd elrohant. A kapitány már az edzőteremben volt.
- Késett – mondta széles mosollyal.
- Bocs, csak megtaláltam a szobám fegyverraktárát és kicsit belefeledkeztem. Mindenhol van ilyen?
- A legtöbb szobában igen. De lássunk neki! Fekvőtámasz, hasizom erősítés, súlyemelés és ökölvívás.
Kemény edzés volt, Kate alaposan megizzadt, mire az ökölvívásig elértek. A férfi feltartotta a tenyerét:
- Lássuk, mekkorát ütsz!
A lány jó belefordult a jobb egyenesbe.
- Ez egész erős ütés! – dicsérte Steve. Az óra maradék részében az érzékeny pontokat és az ütési technikákat mutatta meg, majd előbb elengedte a lányt, míg ő ott maradt. Kate kicserélte izzadt ruháit, utána sietett is Stark laborja felé. A férfi a páncélon végzett javításokat.
- Üdv! – köszönt Kate – Nem késtem, ugye?
- Éppen nem – nézett az órára Tony. – Nos, elmondom, mit fogunk csinálni. Nem szórakozunk itt az elmélettel, a gyakorlatból többet tanul az ember. Szóval, meguntam, hogy én cipelek mindenkit a tetőre, ezért csinálunk neked is repülőszerkezetet: egy kesztyűt és cipőre szerelhető rakétákat. Közben elmagyarázom a számítógépek használatát is. Benne vagy?
- Hát persze! – vágta rá vidáman a lány. Elsőként a számítógépen megtervezték a kesztyűt a páncél tervei alapján, majd Kate kézfejéhez igazították. Ezután megfelelő anyagokat választottak: egy könnyű, hajlékony, de nem törékeny fém mellett döntöttek. Az óra leteltével a lány még megkérdezte:
- Hogy lehet a számítógép nyelvét átállítani?
- Ez majd megoldja – és egy pendrive féle kütyüt nyújtott neki.
- Ez mi?
- Egyfajta fordítóprogramot tartalmazó adathordozó. Csak rakd be a gépbe és okézd le.
- Kösz! – majd elköszönt és kiment a laborból.
A szobájában kivette a fiókból a gyakorlóíjat. Talált pár nyílvesszőt is, melyekkel elsietett a lőterem felé. Épp akkor lépett be, amikor Sólyomszem pontosan a tábla közepébe talált bele.
- Ez szép volt! - dicsérte meg Kate a lövést.
- Azon leszünk, hogy te is így tudj lőni. Lőttél már íjjal, igaz? – kérdezte Barton.
- Igen, de nem valami ügyesen.
- Technika és gyakorlás – majd a kezébe vette Kate íját. – Látom, megtaláltad. Nem nehéz kezelni, de nem is lehet akkora távra lőni vele. Nézzünk egy próbalövést!
A lány kiválasztott egy nyilat, a helyére illesztette és a tábla elé állt. Megfeszítette a húrt, célzott és lőtt. A nyíl a legbelső kör szélébe fúródott be. Kate maga is meglepődött, de lassan kezdte érteni, mire is hatott a szérum.
- Nem rossz. Javítunk egy kicsit a technikán. Minden nap gyakorolnod kell. Egy idő után majd szélben is megtanítalak lőni. Amíg az alapok nem stabilak, nem lehet rájuk építkezni.
Az óra végéig a célzáson javítottak és a funkciókat beszélték át. Mielőtt elbúcsúztak volna, az ügynök ezt mondta:
- A repülést majd holnap kezdjük, mert ma gyakorlatozás miatt nincs szabad gép.
- Rendben – mondta Kate, utána elköszönt és elment. Megette az ebédjét, majd úgy döntött, hogy kipróbálja a Stark-féle fordítót. Bekapcsolta a számítógépet, a pendrive-ot pedig bedugta a megfelelő helyre. A képernyőn rögtön villogni kezdett egy ablak, hogy engedélyezi-e a program futtatását. Leokézta, mire elkezdte betölteni. 1 perc múlva már mindent a saját nyelvén olvasott. A számítógép fantasztikus gyorsasággal dolgozott. Ha beütött valamit, 1 másodperc múlva kidobott vagy 100 különféle találatot, amikből már az első is tartalmazott mindent, amit a lány keresett. A képernyő bal alsó sarkában észrevett egy Titkosított fájlok mappát, amit gond nélkül megnyitott. Na, ez most vagy megtévesztés, vagy van hozzáférésem, vagy pedig Stark programja ezt is feltörte – gondolta magában. A mappa viszont nem tartalmazott semmi újat: azok az információk voltak benne, amik a kiképzésre vonatkoztak. Kipróbálta, mi történik akkor, ha a nevét beírja a keresőbe. Egy S.H.I.E.L.D. adatlapot talált magáról minden információval, de úgy tűnt , hogy ehhez viszont kevesen férnek hozzá, pontosabban a Bosszúállók, Nick Fury, Hill ügynök és még pár ember. Más ügynökök számára ő csak egy áthelyezett gyakornok volt. Szóval ezért nem állított meg senki – mondta magában. – Most már csak arra kell vigyáznom, hogy el ne szóljam magam. Böngészett még egy darabig, aztán úgy döntött, felkeresi Natashát, hátha előbb is ráér. Legalábbis a többiek nem úgy tűntek, mintha szigorúan vennék az időbeosztást. Magához vett egy pisztolyt, majd elindult Romanoff ügynök után tudakozódni. Ilyen információkat legkönnyebben a vezérlőteremben lehet kapni, úgyhogy oda tartott.  Az ablaknál rá is bukkant Hill ügynökre, aki tudott is segíteni. Hamarosan rátalált Natashára, aki épp a fegyverraktárban töltötte újra a karkötőjét. Még mielőtt kinyithatta volna a száját, megszólalt:
- Menjünk, most szabad a lőterem!
Így hát elfoglalták a termet. Az ügynök megmutatta, hogyan kell megtölteni a pisztolyt, majd Kate kezébe adta.
- Lássuk, milyet lősz elsőre! Meghúzod a ravaszt és kész.
A lány összpontosított, célzott és lőtt. Meglepően könnyű volt megtölteni és kezelni a pisztolyt, ezért a találat egész jóra sikerült. Félóráig még gyakoroltak, majd áttértek a harcművészetekre.
- Elég vegyes módszer, amit én használok, szóval nem fogom mindegyik fajta harcmodort megtanítani. A közelharcban fontos a védekezés, ezért ezt fogjuk gyakorolni. Annyi a dolgod, hogy próbáld kivédeni az ütéseket.
Natasha előbb lassan, majd egyre gyorsabban kezdte osztogatni a rúgásokat és ütéseket, de Kate-nek nagy részét sikerült kivédenie, bár kapott néhány erős rúgást. Mikor kezdett kifáradni, leálltak.
- Nos, ez nem is volt rossz! – dicsérte Natasha. – Nemsokára el is kezdhetjük a támadást!
Ezzel be is fejezték az edzést, ezért Kate Banner laborja felé vette az irányt. Biztos volt benne, hogy ez az óra nemcsak tanulásból fog állni, hanem vizsgálatokból is. Viszont el nem tudta képzelni, hogy mi haszna lesz a fizikából, amit amúgy sem szeretett.
- Jó napot, Dr. Banner! – nyitott be a laborba.
- Á, üdv! Reméltem, hogy előbb jössz. El kéne végeznem néhány vizsgálatot.
- Így legyen ötösöm a lottón – dörmögte a lány.
- Tessék? – kapta fel a fejét a tudós.
- Ó, semmi, csak egy szólás, amit nálunk gyakran használnak, ha az ember eltalál valamit.
A doktor bólintott, majd egy tűt keresett és vért vett a lánytól, amit rögtön meg is vizsgált.
- Rendben, az állapot stabil – nyugtázta elégedetten a számítógép által kidobott adatokat. – Nem fáj a fejed?
- Nem, amióta megittam azt a zöld italt, amit Stark adott. Tényleg, mi volt az?
- Klorofill – majd a lány értetlen arcát látva hozzátette. – A szérum tartalmaz egy kevés palládiumot. Nagy adagban méreg, de itt csak fejfájást okoz. Klorofillal ellensúlyozhatók a tünetek.
- Emlékszem, Stark is így kezelte magát.
- Ahogy mondod. Azonban a palládium 2-3 nap alatt kiürül a szervezetből, mivel csak a bevitelhez és a szérum hatásának beindításához kell.
Most a lányon volt a bólogatás sora. A vizsgálatokkal végeztek, úgyhogy megkérdezte:
- Szóval, mit fogunk csinálni?
- Azt írták az aktában, hogy fizikát fogok tanítani, ugye? Nos, ez ennél egy kicsit bonyolultabb. Ez az info megtévesztésre szolgál, ha illetéktelen személyek feltörnék a rendszert. És különben is, a fizikának sok ága van. Elsősorban tanulmányozási célra vagy itt. Pontos megfigyeléseket végzünk a fejlődésről. Ezenkívül pedig megtaníthatlak nyomkövető rendszerek összerakására, robbanó vegyületek előállítására, valamint segítségemre lehetsz a kutatásoknál. Mit gondolsz?
- Nem hangzik rosszul – felelte a lány.
- Akkor rendben.
Az óra leteltéig egy nyomkövető összerakásával bíbelődtek, majd beprogramozták. Mikor végeztek, Kate elment. Fury irodája volt cél. Meg akarta kérdezni, hogy mi legyen, mivel Thor még nem ért vissza. Az út felénél azonban rázkódni kezdett a hajó, majd valami puffant a fedélzeten. Ez meg mi volt? – tűnődött, ám a kérdésére gyorsan választ kapott. A liftből Thor lépett ki. Intett a lánynak, hogy kövesse, majd a megbeszélőasztal felé vette az irányt. Thor a rádióján hívta a többieket is, így mire ők odaértek, már csak kettejükre vártak. Az asgardi gyorsan üdvözölt mindenkit, aztán a lényegre tért:
- Beszéltem Lokival, elmeséltem neki mindent, de feltétlenül meg akarja hallgatni Kate-et. Mivel ő börtönben ül, nem jöhet a Földre, ezért Kate-nek kell eljönnie Asgardba. Úgyhogy amint lehetséges magammal viszem.
- Várjunk egy kicsit! Loki segít nekünk? – hitetlenkedett Stark. – Vagy csak szórakozik a tehetetlenségünkön?
- Nem gúnyolódott, ami jó jel. Mindenesetre úgy tűnt, mint aki tud valamit – felelte Thor.
- Loki nem szokott ilyen nyitott lenni – jegyezte meg Natasha.
- Általában nem. Egy próbát azért megér – mondta Thor. – Eljönnél velem Asgardba? – fordult Kate felé.
- Hát persze! – vágta rá boldogan – Nem gondoltam, hogy valaha is eljutok oda.
- Rendben, akár most is indulhatunk…
- Ma biztos nem – vágott a szavába Banner. – Az oltás még friss, a palládiumnak ki kell ürülnie a szervezetből az utazás előtt. Egyébként is nem hiszem, hogy egyedül kellene mennie.
- Mégis miért? Asgard biztonságos, nem eshet baja! – feleselt a félisten.
- Nem egyedül megy – döntötte le a vitát Nick Fury. – Kate még nincs tisztában a szérum hatásaival, nem biztos, hogy uralni tudja. Ebben viszont csak egy valaki segíthet neki - mondta ezeket már a kapitánynak célozva.
- Rendben, megyek vele – felelte a fel nem tett kérdésre Steve, majd a lányra pillantott, akinek csak úgy sugárzott a boldogság az arcáról.
- Akkor ezt megbeszéltük. Mikor indulhatunk legkorábban? – egyezett bele Thor.
- Valószínűleg már holnap, de holnapután reggel már biztosan – válaszolt Banner.
Mindhárman bólintottak, aztán Thor elment Kate-tel, hogy megtartsa az órát. Hozott magával fegyvereket is: kardokat, lándzsát és dobócsillagot.
- Tényleg nem gond, hogy velem kell jönnöd?
- Dehogyis, inkább örülök neki!
- Asgard nem olyan, mint ez a föld. Mások a szokások, viselet, ételek, úgyhogy gondold át mielőtt megteszel valamit, mert furcsán nézhetnek rád az emberek.
- Értettem.
Az órán Thor az asgardi harcmodorra tanította. Nem volt semmi baj, bár egy rosszul elhajított dobócsillag visszajött és pont telibe találta Thor páncélját. Kate nem győzött bocsánatot kérni, bár a férfi csak jót mulatott a dolgon. Karddal nem volt nehéz harcolni, de a karján feltétlenül erősíteni kellett. Mindent együtt véve jó volt az edzés. A végén Kate megkérdezte:
- Mennyit csomagoljak, meddig leszünk ott?
- Ruhából ne sokat, úgy is az ottani viseletet lenne érdemes viselni. Egy-két fegyvert és néhány létszükségletű dolgot hozz. Nem hiszem, hogy 2 napnál tovább maradnánk.
- Akkor jó. Köszönöm – majd a szobájába sietett. A szekrény aljából előhalászott egy hátizsákot. (Ez vajon mikor került ide? – tűnődött.) Beletűrte az egyenruháját, pár fehérneműt, a futócipőjét. Előkereste az övét, amibe rakott egy pisztolyt, egy gránátot és egy kést. Előkészített holnapra egy ruhát, ami egy fekete lovaglónadrágból és egy egyszerű bordó felsőből állt. Mire végzett már fél nyolc elmúlt, ezért az étkezőben elfogyasztotta a vacsoráját, ami, mint mindig, igen finom volt. A többiek vajon mikor esznek? Sose látni őket errefelé. Pedig nem szeretek egyedül vacsorázni, főleg, hogy körülöttem mindenkinek valami fontos dolga van, megdolgozik az ételért, míg én itt ingyen élek – gondolta. Visszament a szobájába, letusolt, aztán úgy döntött, hogy még nem fekszik le, mert korán van és egyébként is túl izgatott volt a holnapi nap miatt. Megnézte a számítógépen a fegyvere terveit, amiket Stark átküldött a saját a mappájába. Egy tervező program segítségével egy kicsit átalakította, bár felpróbálni nem tudta, de így jobban tetszett neki. Először a kesztyű ujjait leszedte a középső ujjpercekig. Aztán átszínezte feketére és írt egy jegyzetet, hogy a belső részébe anyagot kell keresni. Elmentette, lezárta a gépet, majd lefeküdt és hamarosan el is aludt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése