2015. április 23., csütörtök

8. Asgardban

Jó estét mindenkinek! (Aki nem este olvassa, annak jó napot! :)
Meghoztam a következő fejezetet, ami jó hosszú lett, de remélem ez nem töri le a kedveteket. Köszöntöm és köszönöm a feliratkozókat!! :) Mindig azt tervezem, hogy hosszabb bevezetőt írok, de sosem jön össze, na mindegy. Jó olvasást! :)


Mikor reggel, felkelt mosakodás után első dolga volt, hogy Bruce laborjába sietett. A doktoron látszott, hogy nemrég kelt fel, de számított a látogatásra. A vérvétel már szinte rutinnak számított, a lány már cseppet sem félt. Amíg a tudós az eredményt vizsgálta, ő a laborban nézelődött. Az egyik számítógépen a tesseract adatai voltak megnyitva. Ezt Kate furcsállta, de nem kérdezett rá, mondván, hogy valami kutatáshoz kell. Mikor Banner végzett, a lányhoz fordult:
- Tökéletes eredmény. A vérkép stabil, a palládium kiürült a szervezetből.
- Akkor ezt azt jelenti… - kezdte lelkesen.
- … hogy mehettek Asgardba – fejezte be helyette a doktor.
- Hurrá! – kiáltotta, majd elszaladt, hogy értesítse a kapitányt.
. . .

Steve Rogers szokás szerint futni indult. Úgy döntött, hogy ma nem ébreszti fel a lányt, mert szinte biztosra vette, hogy már ezen a napon indulnak. Este ő is összecsomagolt, nyugtalanul aludt. Futás közben azon tűnődött, vajon Loki tényleg segít, vagy csak a bolondját járatja velük. Edzés után lezuhanyozott, felöltözött. Éppen indulni készült, amikor kopogtak az ajtón.
- Tessék! – mire Kate lépett be és izgatottan hadarni kezdett:
- Jó reggelt! Csak azért jöttem…
- Ne is folytasd! Felőlem bármelyik percben indulhatunk.
- Honnan tudtad? – lepődött meg.
- Rád van írva. Egyébként meg hallottam, amikor Bruce hívta Thort.
- Óh, tényleg! – kapott a fejéhez a lány. – Mindig elfelejtem, hogy van rádió.
- Nem baj, a ma reggeli futás úgy is kimaradt!
Ekkor kopogtattak az ajtón, majd Thor lépett be.
- Készüljetek! Fél óra múlva indulunk! – aztán sarkon fordult, Kate pedig követte. Felvette a tegnap előkészített ruhákat, hozzá pedig a csizmáját húzta fel. Az övét becsatolta, a hátizsákot a vállára vette és indulni készült, amikor megakadt a szeme az éjjeli szekrényén: az ébresztő alól egy újabb papír sarka lógott ki. Egy fénykép volt, ami őt ábrázolta, amikor a kapitánnyal táncolt. Egy pillanatig mosolyogva szemlélte a képet, aztán kirakta az ágya fölé, majd elsietett. De hova is menjek? – tűnődött. Mintegy válaszként a rádióban megszólalt Hill ügynök hangja.
- Fury igazgató mindenkit a vezérlőben vár!
- Vettem! – hangzott szinte egyszerre 7 válasz. Két percen belül mindenki helyet foglalt. A kapitány egyenruhában érkezett, pajzzsal és hátizsákkal együtt, a többiek általános viseletükben. Nick Fury Kate-hez fordult:
- Az elsődleges cél megtudni Lokitól a lehető legtöbbet a chitaurikról és a szövetségeseikről. Ezenkívül érdekelne az erőnlétük, a hadsereg létszáma.
- Értettem.
- A lehető leghamarabb gyertek vissza. A kiképzést folytatni kell, sok a tanulnivaló és az időnk kevés.
Thor és Rogers kapitány bólintottak, aztán eljött a gyors búcsú ideje. Natasha még Kate fülébe súgta:
- Vigyázz Lokival! Nagyon jól bánik az érzelmekkel.
- Ne aggódj, nem lesz semmi baj!
Felmentek a fedélzetre, Thor utasítására kicsit távolabb a többiektől. Az asgardi az égre nézett és megszólalt:
- Heimdall, ha készen állsz!
Fénycsóva csapott le rájuk és Kate érezte, hogy elemelkedik a földtől, aztán olyan gyorsan kezdtek el száguldani, hogy ijedtében megragadta a kapitány kezét. Az egész nem tartott tovább 10 másodpercnél, de a száguldás és a látvány lenyűgözte a lányt. Más volt, mint a tesseract: gyorsabb és többet mutatott meg a külvilágból. Mikor megérkeztek, még mindig az utazás hatása alatt állt. Aztán körülnézett és tátva maradt a szája. A befrost belsejében álltak, előtte az égen gyönyörű csillagképek. Hihetetlen volt. Amit a filmekben látott, az ehhez képet semmi.
- Ez csodálatos!
- Örülök, hogy tetszik!
- Üdvözöllek benneteket Asgardban! – hallatszott egy újabb hang a hátuk mögül.
- Ő itt Heimdall, az őr – mutatta be a férfit Thor. A kapitány és Kate egy biccentéssel üdvözölték. – Idehozattam pár ruhát, mert ezekben túl feltűnőek lennétek. Egyébként lovagoltatok már?
- Életemben kétszer ültem lovon – felelte Kate.
- Én se sokat – válaszolt Steve is.
- Nem baj, szelíd állatok, csak gondoltam nem akartok gyalogolni a palotáig. De előbb öltözzetek át!
A lány kardigánja a táskájába került, helyette kapott egy ezüst páncélt a felsőtestére és egy köpenyt, az oldalára pedig kardot kötött. A kapitány ugyanilyen ruhadarabokat kapott, csak az ő páncélja fekete volt és a pajzsát is elöl hagyta. Kissé még így is elütöttek a környezettől, de az eredmény tűrhető volt. Mikor kiléptek a szivárványhídra, Kate újból elámult. Asgard csak úgy ragyogott a napsütésben. Pont velük szemben a távolban, ott magasodott a palota. A kapitányra is hasonlóképpen hatott a látvány. A lány óvatosan a híd szélére ment. A vízesés amilyen ijesztő, olyan szép is volt, ahogyan a semmibe ömlött. Felültek az asgardi lovakra, akik szebbek és nagyobbak voltak földi rokonaiknál. Kate almásderese Iris, míg a kapitány fekete ménje Falcon névre hallgatott. Thor lova egy pompás szürke mén volt. Lóháton sem volt rövid az út a palotáig. Az emberek felfigyeltek rájuk, de még így sem keltettek akkora feltűnést. Útközben többször húzott el a fejük felett légi jármű, őrjárat is többször haladt el előttük, ám a katonák nem törődtek velük. A hatalmas kőépületek csodálatosak voltak, az emberek boldogok. A bejáratnál leszálltak a lovakról, amiket az őrök el is vezettek, az ajtó pedig feltárult előttük.  Beléptek. A palota ugyanolyan tündöklő volt, mint a birodalom maga. Hatalmas oszlopok, erkélyek, aranyozott berendezési tárgyak, páncélba öltözött férfiak és nők, mind-mind elbűvölő látvány volt.
- Hova megyünk először? – kérdezte Rogers.
- Először apámhoz, ő már kirendelt nektek egy-egy szobát. De meg kell mondanom, nem nézi jó szemmel, hogy itt vagytok – ez volt a felelet.
A trónterem ajtajában álló emberek meg akarták állítani őket, de Thor miatt beengedték őket. Odin Asgard trónján ült. Bár öreg volt, tiszteletet ébresztett abban, aki ránézett. Jogara a kezében volt és méltóságteljesen nézett a közeledőkre. Mindhárman meghajoltak a király előtt.
- Köszöntelek atyám! – szólalt meg Thor. – Elhoztam bemutatni azt a két halandót, akiket az én felelősségemre hoztam Asgardba.
- Eddig nem mondtad el miért jöttek. Megengedtem, hogy a palotába járuljanak, mert azt mondtad veled küzdöttek Loki ellen. Mutasd be őket és mondd el a jövetelük célját – mondta Odin.
- Ez a férfi Steve Rogers. Amerika Kapitányként emlegetik. Mellettem harcolt a chitauri sereg ellen. Ezt a lányt pedig Kate-nek hívják. Ő nem harcolt, hiszen még csak egy hete ismerem. Ő a tanítványom. A jövetelük célja, hogy beszéljenek Lokival. A Föld küldte őket.
- Loki börtönben ül. Miért olyan fontos, hogy beszéljenek vele? Talán az elkövetett tettei miatt?
- Nem, atyám. Ő tud legtöbbet a chitaurikról. Erre a tudására lenne szükségünk.
A király hallgatott egy darabig, fontolóra vette a dolgot.
- Két napig maradhatnak. Legkésőbb holnap este távozniuk kell – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.
- Köszönöm atyám – mondta Thor hálásan. – Úgy lesz, ahogy akarod.
Ekkor Thor édesanyja jelent meg az ajtóban és intett nekik.
- Gyertek velem!
Frigga elkísérte őket a szobájukba, ahol lepakoltak, majd az étkező asztalhoz mentek, ahol már javában folyt a lakoma. Kate felfedezett ismerős arcokat is: itt volt Sif, Fandrall, Volstagg és Hogun is. Az étel igazán finom és gazdag volt: különféle húsok, gyümölcsök, frissen sült kenyér. Mikor a lány jóllakott, megpillantotta Thort, aki jelzett nekik, hogy jöjjenek, mire megbökte a mellette ülő kapitányt.
- Menjünk!
Az asgardi levezette őket a lépcsőn a börtönök felé.
- Jobb, ha most jövünk le, amíg a legtöbb őr nincs szolgálatban.
Loki cellája előtt Kate megtorpant.
- Jobb lenne, ha négyszemközt beszélnék vele.
- Kate, jól meggondoltad? – aggodalmaskodott a kapitány.
- Nyugi, minden rendben lesz, Steve!
Thor kinyitotta a cellát, a lány pedig nagy levegőt véve belépett a szobába. Nem hasonlított a földi börtönökre: az egész ragyogó fehér volt. Loki az ágyon ülve figyelte őt csodálkozó tekintettel, amíg Thor és a kapitány felmentek a lépcsőn. Aztán megszólalt:
- Szóval te lennél a kiválasztott, a csapat új tagja – mire a lány megmerevedett, amit Loki is észrevett. – Ismerős, ugye? Thor mesélt egyet s mást rólad. Ülj csak le! – mutatott a székre. – És mondd, miért jöttél? Látni akartad, ahogy a börtönben töltöm a napjaimat, ahelyett, hogy uralkodnék? – kérdezte keserűen.
- Nem, dehogyis. A segítségedre lenne szükségem – mire Loki felvonta a szemöldökét, ezért folytatta. – 4 napja New Yorkban voltunk, és visszafelé egy ismeretlen rám lőtt. A lövedékben bénító méreg volt, de Bannernek sikerült hatástalanítania. Viszont éjszaka álmomban a chitaurik földjén voltam. Elfogtak és a vezetőjük a Bosszúállókról és rólad faggatott. Mindenáron azt akarta tudni, hogy élsz-e és ha igen, akkor hol vagy. Másnap ugyanott voltam, de most egy csuklyás erős akcentusú férfi állt előttem. Ezt mondta:” Nincs benne semmi különleges, akkor miért magát választották?” Kiderült, hogy a bőröm alá beszorult  a lövedék egy darabja, ami kábító hatású volt.  Azonban harmadszorra is álmodtam: most egy laborban találtam magam. A csuklyás férfi átvezetett egy folyosón egy nagy, hegyre néző szobába. Elővett egy pisztolyt, aztán átlőtte vele a falat. Mivel nem válaszoltam neki, rám szegezte a fegyvert és ha a kapitány nem ébreszt fel, lelő. – Kate megborzongott az emlékek hatására, majd Lokira pillantott, aki eddig feszülten figyelt. – Nálad többet senki nem tud a chitaurikról. Mi volt ez? És hogyan tudtak beszélni velem? Egyáltalán hogyhogy élnek?
Loki felállt, majd föl-alá mászkált a szobában. Látszott, hogy erősen gondolkodik, ezért a lány türelmesen várakozott. Egyszer csak megtorpant és megszólalt:
- Mégis miért segítenék? – kérdezte.
- Mert te is veszélyben vagy, és ha rájönnek, hogy hol találnak, akkor …, tudod mit ígértek.
- Igazán túlbecsülöd őket – mosolyodott el.
- Nem egyedül vannak és ha képesek voltak kommunikálni velem, akkor fejlettebbek, mint valaha. Tényleg, nem tudod, hogyan csinálták?
- Dehogynem. Ahogy én beszéltem velük. A tudatod nagy része átkerül a világukba, így két helyen vagy egyszerre, de mindkét helyen kárt tudnak tenni benned.
- Ez egész érthető. Szóval segítesz?
- Gyere vissza holnap! Addig még átgondolom.
- Mit kell ezen átgondolni? – mormolta a lány, de rögtön meg is bánta, mert Loki meghallotta.
- Nagyon is sokat! – keserűen és egyre hangosabban folytatta. – Mit gondolsz, olyan élvezet egy cellában rohadni? De azok után, amit tettem, ki hinne nekem? A testvérem sem bízik meg bennem! – a lány megszeppent, mert most először látott szomorúságot Loki szemében, ám ő hamar visszanyerte az önuralmát. – Nem kell a sajnálat. Azt hiszitek, nélkületek nem tudok élni? Mégis miért segítenék nektek? Akik börtönbe jutattak, megaláztak, tönkretettek! Te segítenél annak, aki földig rombolja a művedet, a céljaidat?
A kiabálásra beszaladt a kapitány és Thor is.
- Kate!
Loki megfordult és gúnyosan elmosolyodott.
- A katona, aki felett elszállt az idő. A személyi testőröd? – tette fel a kérdést a lánynak.
- A barátom.
- Oh, szerintem ez több, mint barátság.
Kate és Steve egymásra nézett. A tekintetük nyílt volt, és ezt Loki ki is használta. Mindketten tudták, hogy Lokinak igaza van. A lány szemébe könnyek gyűltek. Halkan ezt mondta, hogy csak a félisten hallja:
- Majdnem 80 év van köztünk.
- A szerelem legyőzi az időt – mondta Loki olyan hangon, hogy Kate teljesen megtört. A könnyek peregni kezdtek az arcán.
- Loki, most már elég! – majd Thor kinyitotta az ajtót és kivezette a lányt.
A kapitány megvárta, míg elmennek, aztán Lokihoz fordult:
- Bámulatosan bánsz az érzelmekkel!
- Köszönöm! – felelte a félisten irónikusan.
. . .
Miután Thor a szobájába kísérte a szinte öntudatlanul lépkedő lányt, újra a börtönök felé vette az irányt. A testvére cellájáig meg sem állt.
- Miért csináltad ezt vele? – kérdezte dühösen.
- Nem azt mondtad, hogy edzeni kell? – válaszolt kérdéssel Loki.
- Akkor sem kellett volna összetörnöd! Egyébként is mit mondtál neki?
- Semmi különöset. Mi köti össze őket ennyire a katonával?
- Kate is olyasfajta szérumból kapott, mint a kapitány. Valószínűleg ez. Ezt meg miből gondoltad?
- Csak rájuk kell nézni.
- Mindig is jó emberismerő voltál – mosolyodott el Thor.
- Amúgy fiatal kora ellenére egész értelmes – jegyezte meg Loki.
- Aranyos lány, jó választás volt – mondta Thor. – Holnap újra elhozom!
. . .
Kate a szobájában ledőlt az ágyára. Loki akkora nyomást gyakorolt rá, amit nem bírt ki. Fájó ponton érintette meg. Régóta vágyott már valakire, aki elfogadja, átkarolja és akivel mindent megbeszélhet. Valakire, akivel olyankor is jól érzi magát, ha nem csinálnak semmit. A kapitány ilyen volt. De soha nem lesz köztünk semmi több barátságnál – gondolta. Halk kopogás után Steve Rogers lépett be.
- Van kedved sétálni?
A lány sejtette, hogy nemcsak sétálni fognak, hanem beszélgetni is. Bólintott. Kimentek a teraszra, majd onnan rátértek a híd felé vezető útra. Amíg emberek között haladtak, nem igen beszéltek. Lassan elhagyták a házakat és kiértek a hídra.
- Loki azt mondta, több van köztünk, mint barátság – kezdte a kapitány. – Mit mondott utána?
- Semmi különöset – kerülte ki a választ, és inkább így folytatta. - Nemcsak az köt össze minket, hanem a szérum is.
- Ez nem csak kiváltság, hanem felelősség is – mondta látszólag minden összefüggés nélkül.
Kate látta a férfi szemében, hogy még mindig szereti Peggyt és fáj neki a hiánya. Aki mindenkit megkaphat, nem tudja elképzelni, milyen is az, amikor elveszít egy fontos embert. Azok az emberek, akiket kevesen fogadnak el, sokkal nehezebben vészelik túl az ilyet. Ez köt bennünket össze – hatott rá felismerés. – Mindketten megértjük, hogy mit érez a másik! – kérdőn nézett a férfira, aki eddig a lányt figyelte. Tudta, mi zajlik Kate fejében, így bólintott, majd átkarolta. Együtt nézték a vizet.
- Steve, – suttogta a lány – köszönöm, hogy vagy nekem!
. . .
A vacsoráig hátralévő időt Asgard felfedezésével töltötték. Thor is csatlakozott hozzájuk és megmutatta a legszebb részeket. Hogy ne maradjon el teljesen a mai edzés, a kapitánnyal versenyt futottak a hídon, amit természetesen a férfi nyert, de Kate nem tört le, bár utált veszíteni. Thorral tovább gyakorolták az asgardi fegyverek használatát a palota udvarában. Mivel sokan edzettek ott, nem lógtak ki a sorból. Kate kezdte megszokni a páncél viseletét és azon gondolkozott, hogy megkéri Thort, hadd vigye magával. Az asgardi vacsora ugyanolyan pompás volt, mint az ebéd. A hangulat vidám volt, az étel finom, mi más kell még? Kate mégsem érezte olyan jól magát. Felállt és úgy tett, mintha aludni menne. Fáradtságot azonban egyáltalán nem érzett, így halkan kisétált a palotából. A befrost felé vette az irányt. A hídon sötét volt, mégsem félelemkeltő. Az égbolt tele volt gyönyörűen ragyogó csillagokkal. A csillagködök mindenféle színben pompáztak, főleg a zöld, a sárga és a piros árnyalataiban. A látvány annyira lenyűgözte, hogy azt vette észre, hogy már a befrostnél áll. Heimdall háttal állt neki, de mire a lány köszönhetett volna, már megszólalt:

- Nem helyes, ha egy fiatal lány sötétedés után egyedül mászkál egy idegen birodalomban.
- Nem éreztem jól magam – adott kitérő választ Kate. –Elképesztőek a csillagok! Mindig ilyen szép az égbolt?
- Igen. Valóban gyönyörű – az őr megfordult. – Mi járatban vagy?
- Csak sétáltam. És érdekelt, hogy mi van a többiekkel?
Heimdall rövid hallgatás után válaszolt. A lány sejtette, hogy őket szemléli.
- Jól vannak. Mindegyikük a feladatát csinálja. De gyakran kémlelik az érzékelőket, hogy mikor mentek vissza.
Kate elmosolyodott, aztán egy hatalmasat ásított.
- Azt hiszem, jobb lenne, ha visszamennék. Jó éjszakát! – köszönt el. A palotába sikerült észrevétlenül bejutnia. A szobájában sötét volt, de nem akart lámpát gyújtani, nehogy észrevegyék, ezért gyorsan lefeküdt. Mivel az ágy nagy, kényelmes és puha volt, hamar elaludt.
. . .
Másnap gyönyörű napsütésre ébredt. A hatalmas ablakok beengedték a fényt és a meleget. Az ágya végében egy női ruhát talált: hosszú, kék egyberészes szoknyát. Felöltözött, majd az övét a derekára kötötte. Nem mutatott valami jól, de a lányt inkább a fegyverek közelsége érdekelte. Korán volt még, ezért halkan kiment a palotából az udvarra. Talált egy íjat és pár nyilat. A céltábla is fel volt állítva. A lehető leghalkabban felhúzta az íjat és lőtt. Ha elfogytak a nyilak, kihúzgálta őket és újra próbálkozott. A helyes technikára oda kellett figyelnie, a célzáson is csiszolgatni kell egy kicsit, de amúgy elégedett volt magával. Egy kicsivel minden nap jobban lőtt. Az ötödik sorozat végén tartott, amikor valaki hátulról befogta a szemét, amitől úgy megijedt, hogy elengedte a felhúzott íjat, mire a nyíl elszállt a vízesés felé. Mielőtt azonban leeshetett volna, valaki röptében elkapta. Kate sejtette, hogy Thor lehet. Hacsak nem röpködnek mások is kora reggel jármű nélkül – mosolygott magában. Hátrafordult és a kapitánnyal találta szembe magát.
- Nem rossz lövések! De a reggeli futás megint elmaradt – mondta rosszallóan.
- Majd bepótoljuk – aztán az időközben megérkező félistenhez fordult. – Mikor beszélhetek Lokival?
- Akár most is, de nem vagy éhes?
- Ráér utána. Minél előbb vissza kell érnünk.
Thor bólintott és átnyújtotta a kulcsot a lánynak, aki elindult a börtönök felé. Lokin látszott, hogy már várta őt. Kate belépett a cellába.
- Jó reggelt! Gondolkoztál a dolgon? – kérdezte, majd helyet foglalt a széken, amit Loki mutatott neki.
- Igen – aztán némi csönd után hozzátette. – Egyelőre annyit, hogy a chitaurik jó része nem pusztult el az atombombától, mivel nem voltak ott. Látták, ahogy a Bosszúállók harcoltak ellenük. Ki akarják deríteni a gyenge pontjukat. Nem egyedül vannak: néhányan csatlakoztak hozzájuk a Földről.
- Kicsodák? – kérdezte meghökkenve Kate.
- Többet most nem mondhatok.
- De… -kezdte a lány, majd inkább megadóan bólintott. – Rendben, köszönöm! Ez is sokat segített. Mi hamarosan visszamegyünk, ezért búcsúzom. Örültem a találkozásnak – és kezet nyújtott. Loki elfogadta, majd így szólt:
- Én is örültem ennek a kis változásnak. Nem túl gyakran vetődnek erre földiek. 5000 évente egyszer.
Kate elmosolyodott, aztán búcsúzóul intett és a lépcső felé vette az irányt.
. . .
A két férfira az erkélyen bukkant rá. Valamiről beszélgettek, de mikor észrevették a lányt elhallgattak.
- Nos? – nézett kérdőn a kapitány.
- Menjünk haza. A bázison elmondom.
- De mégis? Mennyit segített?
- Nem túl sokat. Egyelőre – majd Kate elindult, hogy összeszedje a cuccait. Az ajtóból még visszafordult – Mindenesetre mostanában biztos nem árul el többet, de jó oka van rá.

A szobáját úgy-ahogy rendbe rakta, a ruháit és egyéb kellékeit bedobálta a hátizsákjába. Ahogy az asztalról pakolt el, kezébe akadt egy fénykép. Azt az éttermet ábrázolta, ahová pizzázni mentek. Gondosan belehelyezte egy mappába, aztán egy utolsó pillantást vetett a szobára, majd kisietett. Elbúcsúztak Friggától és Odintól. Felültek a lovak hátára és a befrosthöz vágtáztak.  Heimdall is elbúcsúzott tőlük. Egy utolsó pillantást vetettek Asgardra, majd az őr beindította az átjárót, őket pedig beszippantotta az örvény.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése