2015. május 2., szombat

9. A bázison

Halihó mindenkinek! Jöttem a következő fejezettel. Köszönöm a feliratkozásokat, a véleményeket! Megkaptam az első kritikámat is, amit a Kritikák oldalon tudtok megtekinteni. A szereplő oldalon is találtok hamarosan egy kis újdonságot. Jó olvasást!:)



A hármas távozása után a Helicarrieren ment tovább minden, ahogy eddig. Nem történt semmi különös. A csapat tagjai folytatták a félbehagyott teendőiket: Stark visszarepült egy napra Malibuba, Banner elhozta a holmiját Calcuttából, a „gyilkos duó” pedig élte a mindennapjait. A város szokatlanul nyugodt volt: néhány haláleseten és lopáson kívül nem történt más ebben a másfél napban. Fekete Özvegy és Sólyomszem egyszer bementek a városba, de ezen kívül nem hagyták el a hajót. Mikor a gép kirakta őket, a bevásárlóközpontban lévő S.H.I.E.L.D. raktár felé vették az irányt. A riporterek általában mindenhol nyüzsögtek, hogy lekapják őket, mint híres filmszínészeket, de egy ügyes telefonhívással elhitették velük, hogy a város túlsó felén vannak. Azért álcázásra így is szükség volt. Sikeresen eljutottak a céljukig.
- Mit szólnál, ha az ékszerek körül nézelődnénk?
- Nem is tudom, – felelte Clint – azért nézzük meg!
Találtak egy ezüst nyakláncot, rajta sok medállal, melynek mindegyike bomba volt, lézervágó gyűrűt, számítógépes órát, kilőhető kábeles karkötőt, elszakíthatatlan bokaláncot és még sok egyebet, de valahogy egyik sem nyerte el a tetszésüket.
- Egyik sem illik hozzá – sóhajtotta megadóan Natasha. – Nem hiszem, hogy bármelyik is pontosan az övé lenne.
- Mi lenne, ha mégis inkább hagynánk, hogy ő válassza ki a saját fegyverét, hisz ez egyben a jelképe is lesz.
- De úgy szeretnék segíteni neki!
- Így is eleget segítesz neki. Gyere!
Elhagyták az üzletet és visszatértek a bázisra. Másnap reggel még semmi változást nem mutattak az érzékelőt. Stark és Banner visszatért. Mivel Thor erre a napra ígérte a visszajövetelt, a délelőtt egy része ideges várakozással telt. Aztán egyszer csak villogni kezdett az érzékelő. 5 másodperccel később rengeteg felhő gyűlt össze és egy csóva csapott le a hajóra. Mire kiszaladtak, Thor, a kapitány és Kate már a fedélzeten álltak. Gyors üdvözlés után összegyűltek a tárgyalóasztalnál. Az igazgató megérkezése után helyet foglaltak. Minden szem Kate-re szegeződött, aki kérés nélkül beszélni kezdett:
- Első találkozásunkkor Loki gúnyolódni kezdett. Elmeséltem neki a történteket. Feszülten figyelt, majd megkérdezte, hogy miért segítene. Az, hogy ő is veszélyben van, nem nagyon győzte meg. Elküldött azzal, hogy holnapig eldönti, hogy hajlandó-e válaszolni. Azt mindenesetre megtudtam, hogy úgy kommunikáltak velem, mint annak idején vele. Másnap visszamentem. Loki úgy döntött, hogy segít. Elmondta, hogy a chitaurik nem pusztultak ki az atombombától, mert nem a bolygójukba csapódott bele. Ki akarják deríteni a gyenge pontjainkat. De ami a legfontosabb: néhányan csatlakoztak hozzájuk a Földről is.
Szavait csend követte. Végül Fury megkérdezte:
- Mást nem mondott?
- Egyelőre nem árult el többet. Jó oka van rá.
- Mégis mi? – lepődött meg Natasha.
- Ti segítenétek annak, aki összetörte az álmaitokat és börtönbe juttatott? Még ha le is akarta igázni a Földet, elég büntetés számára, hogy most már a családja sem bízik benne.
- Hát ez az információ nem valami sok – mondta Stark némi hallgatás után.
- Mindenesetre a földi szövetségest talán leleplezhetjük – kezdte Fury igazgató Bannerre pillantva, aki értett belőle és átvette a szót:
- A Kate bőre alá szorult szilánkot talán le lehet nyomozni. Ha ez sikerül, onnantól kezdve nem lesz olyan nehéz.
- Elkezdték már? – kérdezte Barton. – Szívesen megnézném. Elég tölténnyel találkoztam már életemben…
- És mi lesz Loki többi információjával?
- Kate-nek azt mondta, hogy egyelőre nem árul el többet. Ha beszélni akarna velünk, akkor Heimdall szólni fog - felelte a félisten.
- Akkor munkára! A kiképzés megy tovább. Pontos leírásokat szeretnék a fejlődésről. Hill ügynök időnként betér egy-egy megfigyelésre. Közben a kutatás és az elemzés folyni fog – adta ki az utasítást Fury, majd távozott.
- Nos, akkor rajta! Öltözz át, aztán az edzőteremben találkozunk! – fordult a kapitány a lány felé, aki már sietett is el. Ledobálta a cuccait, húzott egy melegítőt és egy pólót, aztán rohant is. Fejlettebb reflexeinek köszönhetően elkerülte az ütközést az ügynökökkel, de mikor átbukfencezett egy ládán, inkább lassított a tempón. A második edzés ugyanolyan kemény volt, mint az előző. Erősítő gyakorlatok, majd ökölvívás. Átismételték a tanultakat, aztán a kapitány mutatott néhány védekezési módot. Az óra végén megkérdezte:
- Esti futás a Central Parkban?
- Benne vagyok – vágta rá Kate azonnal.
Tony Stark a szokott helyén tökéletesítgette a páncélját. A kopogtatásra felnézett.
- Á, üdv! Jók az ötleteid a repülőszerkezethez. Van tipped arra is, hogy mi legyen a másik réteg?
- Arra gondoltam, hogy az a kesztyű, amit a felszerelésemhez kaptam, jó lenne – rögtön elő is húzta a zsebéből és átnyújtotta.
- Egész jó! Áfonyát?
- Köszönöm! Szóval, mit csinálunk ma?
- Mivel a kesztyű majdnem kész, csak az anyagot kell beszereznem, arra gondoltam, hogy összedobhatnánk egy kódfejtő programot.
- Rendicsek, de mi lesz a csizmával?
- Mit szólnál hozzá, ha a talpába építenénk be a rakétát? Bonyolultabb és valószínűleg ki kell cserélni az alját, de kényelmesebb és biztonságosabb is.
- Rendben. Csináljuk a programot!
Először betáplálták az összes kódfajta adatait, majd néhány S.H.I.E.L.D. kódot, aztán mindezt rátöltötték egy átlátszó képernyőjű telefonra. A vaku helyére egy nagyon apró lézeres ujjlenyomat keresőt építettek be,(Stark legújabb találmányának a prototípusát), ami szintén a betörést segítette elő. Az óra hamarosan letelt, mire Kate elsietett. Barton ügynök hívta, hogy a fedélzeten várja. Beültek egy nagy gépbe és már emelkedtek is. Kate kapott egy fejmikrofont, majd helyet foglalt a másodpilóta székében.
- Először csak egyenesen és lassan megyünk. Csak csináld utánam! - tolta előre a kormányt Sólyomszem.
Ez a fajta vezetés nem volt nehéz. Megtanulták a kanyarodást és a felhúzást is.
- Egy kicsit gyorsítunk, aztán visszafelé te irányítasz! Ha a kijelzőn látod, hogy már csak 100 méterre vagyunk a Helicarriertől, akkor szólj, mert letenni még nem tudod!
- Értettem – felelte Kate, majd megfordította a gépet. A rengeteg gomb közül csak néhányat ismert, de a vezetéshez ez is elég volt. Szerencsére nem a bonyolultságáról volt híres, mivel direkt tanulógép volt. Kate elgondolkodva nézte a felhőket. Ha otthon maradtam volna, erre soha nem lett volna lehetőségem! A mélázásból a monitor villogása riasztott fel. Szólt az ügynöknek, aki finoman letette a gépet. Mielőtt kiszálltak, még a lányhoz fordult:
- Ügyes voltál! Ezentúl minden második nap repülő lecke lesz. Nem minden ilyen egyszerű, de csak így tovább!
- Kösz Clint! - majd elköszönt és elballagott az ebédlő irányába. Az ügynököknek nem volt hivatalos ebédideje. Amikor ráértek, akkor ettek. Azonban most meglepően sokan voltak. Keveset beszéltek, hogy minél előbb visszatérhessenek a munkájukhoz, de volt egyfajta nyüzsgés, ami az iskolára emlékeztette. Ő is gyorsan megette az ebédjét, ami kivételesen nem éttermi kaja volt. Az ügynökök étkeztetésére nagy gondot fordítottak az erőnlétük érdekében, de általában úgy hozatták az ételt, ritkán főztek. Kezdett hozzászokni, de hiányoztak neki az otthoni ételek. Mivel teli hassal nem mehetett Romanoff ügynökhöz, a szobájába ment és kitette az ágya fölé a fényképet. Elhatározta, hogy ő is nyomozásba kezd. A számítógép adatbázisában rákeresett a napokban szabadon engedett bűnözőkre, ám nem akadt senkire, aki egy kicsit is ismerős lett volna. Mondjuk, ahhoz, hogy ezt kiterveljék, már jó ideje szabadlábon kell lennie – gondolta. – Legalábbis Loki tudott róla. De mi van, ha csak szórakozik velünk? Túl jó színész ahhoz, hogy ezt meg tudjam állapítani. Sóhajtott egyet, majd a csapat tagjainak adatait nézte át. A velük kapcsolatban lévő nevekre egyenként rákeresett. A munka hosszadalmasnak ígérkezett, így inkább a számítógépet utasította, hogy a kijelölt nevekhez tartozó információkat mentse le. Többször kért titkosított kódot, és bár a lánynak még nem adták meg a teljes körű hozzáférést (ez szinte egyetlen ügynöknek sem adatott meg), a Stark féle pendriveval és egyszerűbb kódokkal sikerült feltörnie. A gép még javában dolgozott, amikor Natasha keresésére indult. Az edzőteremben nem volt senki. Körülnézett, majd egy halk puffanást hallott a háta mögött. Gyorsan megfordult és éppen idejében védte ki Romanoff ügynök támadását. A nő nem állt le, tovább küzdött, Kate pedig remekül belejött. Élvezte, egészen addig, amíg Natasha be nem vetette a legjobb trükkjét: felugrott, a lábaival összekulcsolta az áldozat nyakát és lerántotta a földre. A lányt ez váratlanul érte, így jelezte, hogy feladja.
- Ezt muszáj megtanítanod! – kérte, mikor levegőhöz jutott.
- Hát lassan már csak ez marad, ha így folytatod! – dicsérte meg mosolyogva. – Amint végeztünk a támadással és elég izmos leszel, megtanítom. Most pedig hajrá, nem fetrengünk, sok dolgunk van!
És valóban: a kart erősítették, cigánykerekeztek, kézen álltak, húzódzkodtak és elkezdték a szaltó gyakorlását is. Az óra elment ezzel, de mivel előbb elkezdték, még a lőterembe mentek egy pár golyót ellőni. Kate talált magának egy kézhez álló pisztolyt, amivel a legkönnyebben és legpontosabban tudott lőni. Réginek tűnt, de még teljesen épnek.
- Jó választás!  - mosolyodott el szomorkásan Natasha.
- A tiéd volt? – kérdezte halkan a lány.
- Igen. Az első. Nem túl modern, de neked tökéletes. Örülök, hogy ezt választottad!
A fegyver tiszteletére és köszönetképpen Kate pontosan beletalált a céltábla közepébe. Az edzés végeztével a tudós laborjába sietett. Ezúttal nem vett tőle vért, hanem egy műszer segítségével megvizsgálta az izmok fejlődését. Ez körülbelül olyan volt, mint egy röntgenfelvétel, csak az izmokat mutatta, a számítógép pedig elemezte.
- Egész sokat erősödtél, jobb, mint amit vártam! – bólintott elégedetten. – A kiképzés menete a terv szerint halad, csak így tovább! Valami panasz?
- Nincs semmi – felelte a lány határozottan. – Mit csinálunk?
- Saját készítésű bomba?
- Szuper! – majd az egyik asztalhoz mentek, ahová már oda voltak készítve az alapanyagok. Kate mérte ki őket és a számítógépbe táplálta be az adatokat, Banner pedig óvatosan összeöntötte, keverte. Elkészíteni egyszerű volt, de óvatosan apró tégelyekbe rakni, minél gyorsabban már nehezebb. 50 perc múlva készen is voltak.
- Nem túl erős anyag, mindenesetre simán öl és ablaknyi falat kirobbant, ha kellő katalizátort kap. Magas hő vagy erős kölcsönhatás következtében lép reakcióba. Adok egy dobozt, ami ezektől megvédi, hogy csak kellő időben robbanjanak fel – halászott elő egy kipárnázott dobozkát, melyben 6 töltény számára volt hely.
- Köszönöm – mondta a lány, mikor már bepakoltak. – Biztos jó helyen lesz a szobámban?
- Igen. Tedd a szekrény fiókjába, ott nem lesz baja!
- Oksi. Még egyszer köszönöm! Jó munkát! – intett a lány. A szobájában úgy tett, ahogy Banner mondta, aztán Thor keresésére indult. Pont szembe jött vele a folyosón, így együtt mentek az edzés színhelyére.
- Nos, mivel Asgardban ilyen szorgalmasan gyakoroltál, – kezdte mosolyogva – a mai edzés rövidebb lesz. Hoztam pajzsot, páncélt, kardot és lándzsát, szóval viadalra fel! – és Thor nem tréfált. A lánynak alig volt ideje kivédenie a csapást. A karja kis híján eltört, de ő sem volt rest: alattomosan szúrt, bár az asgardi természetesen számított rá. Védés – támadás, így nézett ki a következő 15 perc. Kate szinte pihenésnek érezte, bár alaposan elfáradt, az agyát ki tudta kapcsolni egy ideig és teljes mértékben a küzdelemre koncentrált. Thor erejével szemben védtelen volt, de a Natasha és Steve tanította lépések az előnyére váltak.
- Igazán ügyes – dicsérte meg a férfi, mire Kate egy aprót bólintott köszönésképpen. – Viszont még nem elég erős és a mozdulataid kapkodóak.
Ezeket javítgatták egy darabig, majd Thor előbb elengedte a lányt. Mivel csúszva kezdtek, már 7 óra felé járt az idő. Kate a kapitány keresésére indult. A szobájában talált rá.
- Steve! 10 perc múlva indul az utolsó gép. Megyünk?
- Igen, a fedélzeten találkozunk.
A lány a szobájába sietett. Egy farmerszínű leggingset, pólót, spotcipőt és kardigánt húzott. Az övében kicserélte a pisztolyt Natasháéra, keresett belevaló töltényeket, majd felöltötte és sietett is ki. A gépen kevesen utaztak. A Stark toronyból kijövet a park felé vették az útjukat. Úgy tervezték, hogy körbefutják a tavat. Félúton nem is beszélgettek, mindkettejüket lekötötték a saját gondolatai. Mikor a lány hangosabban vette a levegőt, a férfi felé fordult:
- Szólj, ha nem bírod!
- A hídnál álljunk meg!
2 perc múlva elértek odáig. A nap kezdett lemenni, így bevárták a napnyugtát. A vízen aranyhíd képződött, a felhők a rózsaszín, lila, sárga minden árnyalatában tündököltek. Gyönyörű volt, de a levegő kezdett lehűlni, ezért a kapitány átkarolta a lányt, aki odabújt hozzá és együtt nézték az eget, amíg be nem köszöntött a szürkület. Visszasétáltak a repülőig, ami visszavitte őket a bázisra.
- Jó éjt, Steve! – búcsúzott el a lány.
- Neked is! – felelte a férfi.
Kate elalvás előtt azon tűnődött, hogy ebben a másfél órában alig szóltak egymáshoz, mégis egy szép emlékként könyvelte el magában. Ezután hamarosan álomba merült.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése