2015. június 28., vasárnap

11. Újra Asgardban

Üdv, emberek!
Mint ígértem, most hamarabb jött a rész, ehhez jó olvasást kívánok! Szeretném köszönteni az új feliratkozót és megköszönni a megtekintéseket! Várom szeretettel a véleményeket, észrevételeket! (Hogy lett ennyi felkiáltójel?!)


Másnap frissen ébredt. A ruhájához most már a páncélt is felvette, övébe kardot tűzött. Előző nap úgy beszélték meg, hogy még a bázison helyi viseletet öltenek, hogy minél több idejük legyen. Nem volt megbeszélés, hisz Kate enélkül is tudta, hogy mire kíváncsiak a többiek. Thorral és a kapitánnyal a fedélzeten találkozott.
- Jó reggelt! – köszöntötte őket, mire egy biccentéssel feleltek.
- Indulhatunk? – kérdezte a félisten.
- Igen – felelte Kate és Steve egyszerre.
Az utazás és a befrost látványa ugyanolyan hatással volt rájuk, mint az előző alkalommal. Most egy repülő jármű segítségével mentek a palotáig. A lányt lenyűgözte Asgard, főleg a levegőből nézve, de most túl izgatott volt, ahhoz, hogy elmerüljön benne. Az őrök már vártak rájuk. A kapitány látta Kate izgulását, ezért bíztatóan megszorította a kezét, majd elvezették őket. Loki egy széken ült. Az ajtónyitásra felállt és a feléjük fordult, miután az őrök elmentek.
- Üdv, Kate! – mire a lány biccentett. Nem számított ilyen kedves fogadtatásra. – Üljetek le!
- Most már hajlandó vagy mindent elmondani? – kérdezte Kate.
- Igen – felelte egyszerűen Loki. – Annyit már tudtok, hogy a chitauriknak vannak földi szövetségeseik – kezdte. – Az egyik egy neves fegyvergyártó cég tulajdonosa. Ő intézte el a merényletet. Segített a chitauriknak a fegyvereik tökéletesítésében. Személyes bosszú hajtja, Stark jól ismeri. Ő jutatta börtönbe, ahonnét megszökött. – Loki itt egy kis szünetet tartott. Kate, aki eddig feszülten figyelt, most hitetlenkedve megszólalt:
- Justin Hammer?! – majd a kettejük értetlen arcát látva hozzátette. – A Hammer Industries tulajdonosa. Szövetkezett Ivan Vankoval, hogy elkészítsék a Vasember páncélt, ám Ivan őt is elárulta. Pepper pedig lecsukatta. Ezt mondta, miközben elvezették: „Találkozunk még! Hamarosan…” Vagyis biztos volt benne, hogy előbb-utóbb megszökik. De mégis, hogyan került kapcsolatba a chitaurikkal?
- A másik szövetséges segítségével. Ő az a csuklyás férfi, akivel Kate találkozott. Nem tudom, hogyan került oda, de a chitauri vezér maga mellé fogadta. Nem fiatal, de jó erőben van. Az arcát soha nem fedi fel, kezén égésnyomok vannak, erős akcentussal beszél. Az ő fegyvere alapján próbálták elkészíteni a sajátjukat. A pisztolyt a tesseract energiája működteti, egyetlen lövéssel elporlasztja az embert. Ezért kellett a chitauriknak a kocka. A férfi teljesen elfogadja a természetfeletti dolgokat. A kabátján kitűzőt visel: ez egy koponyát ábrázol, melyből karok ágaznak ki.
Loki érdeklődve szemlélni kezdte a döbbent arcokat. A kapitány szólalt meg először:
- Johann Schmidt!? De hát ez hogy lehet?
- Őt is ismeritek? – kérdezett vissza Loki.
- Johann Schmidt a második világháború alatt a Hidra vezetője. Beadta magának a kezdetleges szérumot, ezért rendkívül erős lett. A tesseract segítségével fegyvereket gyártott. A kapitány osztaga ilyen gyárakat, bázisokat rohant le. Elfogták a Vörös Koponya bizalmasát, a fegyvertervezőt, aki elmondta Schmidt tervét. A kapitány csapata lerohanta az utolsó Hidra bázist, de a férfi egy géppel kijutott. Itt küzdött meg vele Steve. Nekilökte egy oszlopnak, mire a kocka előkerült. Schmidt a kezébe fogta, a tesseract működésbe lépett. Megnyílt az űr és beszippantotta a férfit, a kocka pedig a tengerbe zuhant. Stark apja talált rá, így került az emberekhez – foglalta össze röviden a történetet a lány. Mindketten a kapitányra néztek.
- Azt hittem, meghalt – emelte fel a fejét. Látszott, hogy megviselik a hallottak. – Mégis, hogy élte túl?
- Valószínűleg a szérum miatt. Mikor beszippantotta az űr, valószínűleg a chitaurik bolygóján kötött ki. Túl lehet élni egy ilyen utazást, bár nem kevés fájdalommal jár – felelte a félisten.
- Így kerültél a Földre, mikor lezuhantál a hídról? – kérdezte Kate halkan. Azt nem akarta mondani, hogy a saját akaratából.
- Igen. Az örvény ide lökött ki. Aztán kapcsolatba kerültem a chitaurikkal, miután rábukkantam a kockára. Az ő bolygójuk afféle átjáró. A legtöbb út keresztülhalad rajta, vagy elmegy mellette.
- Hát így állunk! Legalább az ellenségeinket ismerjük. Nem semmi ellenfelekkel állunk szemben! De akkor hogyhogy nem őket küldték a Föld ellen? – tette fel a kérdést a lány.
- Ezt nem tudom. Johann Schmidt már biztos régóta ott van, ezért ezt én sem értem – felelte Loki.
- Azt hiszem, – szólt közbe a kapitány – ezt minél hamarabb el kell mondanunk a többieknek!
A lány érzékelte a feszültséget, viszont még nem végzett a feladatával, ezért így szólt:
- Steve, az lenne a legjobb, ha te visszamennél. Johann Schmidtről te tudsz a legtöbbet, Hammerről pedig Stark. Mondd el nekik! Nekem még lenne néhány kérdésem – mire a férfi bólintott, a lány pedig kikísérte.
- Kate, – mondta a kapitány, miután becsukódott az ajtó – biztos, hogy itt maradsz egyedül?
- Igen – válaszolt a lány határozottan, majd hozzátette. – Úgysem leszel ott minden nehéz helyzetben, jobb lesz, ha hozzászokom.
Egy öleléssel elbúcsúztak. A férfi Thor keresésére indult, Kate pedig visszament a szobába.
- Nem bízik bennem, igaz?
A lányt meglepte a kérdés. De hát végül is Lokiról van szó – gondolta. – Azon se csodálkoznék, ha pontosan tudná, mit mondott Steve. Így felelte:
- Nem túlságosan – úgy tűnt, mintha a félisten válaszolni akarna, de inkább mégsem szólt, ezért Kate belevágott kérdései sorozatába. – Nem tudod, milyen nagy a sereg?
- Mivel az anyahajót elpusztították az atombombával és az állatokból is kilőttek egy párat, én azt mondom, hogy fele sereg elpusztult. Tehát vannak kb. ugyanennyien, plusz még az emberek.
- Fegyvereik ugyanazok?
- Mindig próbálkoznak újak előállításával, de a tesseract nélkül nem jutnak sokra.
- A harcmodorukról tudsz valamit?
- Nagyban függnek a vezérüktől. Az ő stratégiáját, taktikáját veszik át. Viszont ilyen előkészített támadás nem jellemző rájuk. Az az érzésem, hogy ez a Schmidt okosabb, mint gondolnánk. Van azonban valami, amit én sem értek: miért akartak megölni téged? Miért vagy olyan fontos nekik? – Loki kérdő tekintettel nézett Kate-re.
- Fogalmam sincs. Hacsak… - kezdte, mert bevillant egy emlékkép. – A kapitánytól is azt akarta megtudni, hogy miért őt választották. Schmidt hitt abban, hogy felsőbbrendű. Lehet ennek valami köze hozzá?
- Elképzelhető – felelte tűnődve Loki. – Nos, ez minden.
- Köszönöm – mosolyodott el a lány. – Sokat segítettél.
- Van kedved sétálni egyet?
- Mivel Thor nem jött vissza, úgysem tudok mást csinálni.
Kimentek a szobából, átvágtak az udvaron, majd a híd felé vették az útjukat. Az emberek furcsán néztek rájuk, ám ez érthető volt: Kate idegen volt, Loki pedig nemrég szabadult a börtönből. Sokan azt sem tudták, miért.
- Hogy tetszik Asgard? – kérdezte a férfi.
- Gyönyörű! Olyan, mintha a múlt és a modern kor összekapcsolódott volna. Az épületek, a szokások, a viselet régiesek, a technika viszont felveszi a versenyt a földivel – mondta a lány teljes átéléssel.
- Érdekes szemlélet.
- Ugye tudod, hogy nem vagy biztonságban sehol? – szólalt meg Kate némi hallgatás után.
- Szerintem túlbecsülöd őket! A legtöbb szavuk üres fenyegetés. Az új vezért én nem érdeklem.
- Miért csak most mondtad el ezeket? Miből gondoltad, hogy ilyen sokáig nem fognak támadni?
- Elsősorban miattad nem mondtam el – Kate meglepett arcát látva folytatta. – Ha megtudjátok, azonnal cselekedtetek volna, amivel kivívtátok volna az ellenfél lépését és erre te még nem voltál felkészülve. Johann Schmidt pedig szeret akkor cselekedni, amikor már biztos a dolgában. Ezért a támadást is hosszú ideig készíti elő.
Közben elértek a befrostig, ahová ebben a pillanatban Thor is megérkezett. Látszott, hogy meglepi, hogy az öccsét itt látja, mégis ez volt az első szava:
- Kate, sürgősen mennünk kell! A többiek már várnak!
A lány bólintott. Elköszönt Lokitól, majd Thorral együtt beszippantotta őket az örvény.
. . .

Az, hogy a kapitány és Thor egy óra múlva visszaértek, meglepte a társaságot. Miután mindenki összegyűlt az asztalnál, Steve Rogers belevágott a közepébe:
- Nos, amit Loki elmondott, az elég meglepő. Tudja, kik a földi szövetségesek! Az egyik az amerikai fegyvergyártó, Justin Hammer. A másik – itt egy kicsi szünetet tartott, majd sóhajtva kimondta – Johann Schmidt!
Megrökönyödött arcok néztek vissza rá egy pillanatig, aztán mindenki egyszerre kezdett beszélni. Pár perc múlva lecsillapodtak.
- Hát ez meg hogy lehet? – kérdezte Natasha.
- Elképzelhető, hogy az az anyag, ami kiégette Schmidtet, az segített túlélni az űrutazást – tűnődött Banner.
- Hammer mikor szabadult ki a börtönből? Azt hittem, még van egy pár éve – mondta Stark.
- A rendőrségi akták szerint még a sitten ül. Őt nem tudta a S.H.I.E.L.D. átvenni valami koholt ürügy miatt, így szem elől tévesztettük. Az aktáját különösen titokban tartották. A megfigyelőink szerint nem telepítették át, nem lett merénylet áldozata és nem szökött meg – felelte Nick Fury.
- Akkor Pepper nincs biztonságban! – ugrott fel a Vasember és az ajtó felé indult.
- Mr. Stark, maradjon! A házat állandó megfigyelés alatt tartjuk. Ms. Pots-nak nem eshet baja, magára viszont szükség van – állította meg Fury.
- Kate miért nem jött vissza? – fordult Barton a kapitány felé.
- Még nem végzett a feladatával, ezért ott maradt Lokival – próbálta leplezni, de egy kicsit azért kihallatszott a hangjából az aggodalom.
- Mire visszaér, addigra meg kell lennie az összes anyagnak a 2 személyről. Hill, intézkedjen! – mire az ügynök bólintás után elsietett. – Kapitány, meséljen el mindent Schmidtről, amit tud! Stark, maga Hammerről tart beszámolót!
Mikor ezzel végeztek és az információk a rendelkezésükre álltak, a félistent visszaküldték a lányért.

2015. június 22., hétfő

10. Edzés, edzés, edzés (part 4)

Sziasztok!
Érkeztem egy új résszel, ami rövidebb egy kicsivel, de cserébe hamarosan hozom a folytatást. Szeretnék mindenkinek szép nyarat kívánni! Köszönöm a megtekintéseket, jó olvasást! :)


Az idő gyorsan szaladt, élményekkel volt teli. Minden nap talált egy fényképet, ami egy-egy pillanatot örökített meg az itt eltöltött napokból. A szilánkdarab elemzése kudarcba fulladt. A számítógépek egyik ismert töltény rajzába sem tudták beilleszteni, de, hogy amerikai gyártmány, azt biztosra lehetett tudni. A lány nyomozása sem vezetett eredményre, nem talált semmi használhatót.  Egyik este Fury az irodájába hívatta a lányt.
- Nos, Hill ügynök elemzései azt mutatják, - kezdte – hogy rendesen fejlődtél, az elvárásoknak megfeleltél. Úgy döntöttünk, hogy néhány napra hazamehetsz, aztán, ha visszajöttél, folytatjuk.
- Rendben – derült fel Kate. – De a családomnak mit mondtak, hol vagyok?
- Amerikában voltál egy táborban. Itt van az élménybeszámoló, tudnivalók, képek, ajándéktárgyak. Minden, ami az alibihez szükséges – nyújtott át egy mappát az igazgató. – Csak el ne áruld magad!
- És honnan fogom tudni, hogy értem jöttök?
- Küldünk egy üzenetet. Valaki majd érted megy a tesseract segítségével. Légy készenlétben, ha bármi van, akkor rögtön visszahozunk.
- Értettem. Mikor indulok?
- Holnap reggel. A felszerelésedet hagyd itt. Nem lenne jó, ha megtalálnák nálad a fegyvereket.
Kate elköszönt, aztán a szobájába sietett. Egy kicsit rendbe tette. Előkészítette azt a ruháját, amiben elhozták, majd lefeküdt és elaludt.
. . .
Reggel, mosakodás után, felöltözött. És bár azt mondták, ne vigyen fegyvert, ő egy apró zsebkést elrakott, majd az irányítóba sietett, ahol a jelek szerint csak rá vártak. Együtt mentek a fedélzetre, ahol egy ölelés kíséretében mindenkitől elbúcsúzott. Elsőként Natashától, aki egy medált nyomott a kezébe, ami egy A betűt ábrázolt egy karikában.
- Köszönöm! Pár nap múlva látjuk egymást! – mosolyodott el a lány.
- Vigyázz magadra!
Utána Sólyomszem következett, aki ezt mondta:
- Ha visszajössz, elkezdjük a szélbe való lövést is!
- Már alig várom! – majd a lány tovább lépett Bruce Banner felé. Ő is kapott egy ölelést.
- Ha bármi rendellenességet tapasztalnál, feltétlenül jelentkezz! És ne nagyon ütögess senkit, mert sokat erősödtél!
- Figyelek rá! – ígérte Kate.
Stark a szokásos nemtörődömségével állt a lány elé.
- Lehetőleg épségben gyere vissza. Vannak itt olyanok, akiknek nagyon hiányoznál… - biccentett Rogers kapitány felé piszkálódva, de Kate csak pirulva megölelte. Utolsóként a kapitány búcsúzott el tőle.
- A reggeli futásokat ne hagyd ki!
- Nem fogom – felelte a lány nevetve. – Steve, te is vigyázz magadra! Mihez kezdenék a testőröm nélkül? – kérdezte mosolyogva.
- Én itt leszek – mosolyodott el a férfi is, értve a célzást, aztán megölelték egymást.
Thortól nem búcsúzott el, mert vele utazott. A tesseractot ugyanis használat után visszavitték Asgardba. A lány egy utolsót biccentett, majd elfordította a kart és fel is szívódtak. Hogy ne keltsenek feltűnést, Kate gyorsan megölelte Thort, aztán kilépett a körből, a félisten pedig visszaindult Asgardba.
. . .

5 nap múlva Kate telefonja megszólalt.
Elsietett a kijelölt helyre, majd mikor már senki nem volt a környéken, visszaírt. Fél perc múlva Thor csapódott a földre. Még mielőtt bármit is kérdezhetett volna, a férfi megragadta a karját és már el is tűntek. A landolást követően Thor az irányítóterembe sietett. Mivel a félisten nem válaszolt a lány kérdéseire, ő Fury irodájába ment. A hely nem volt idegen számára, és bár csak 5 napig volt távol, már nagyon hiányzott neki.
- Jó napot! – nyitott be. – Mi okból jöttem vissza?
- Üdv, Kate! Nos, ezt hosszú lenne elmagyarázni. Nézd meg ezt! – nyomott a kezébe egy laptopot. - 3 óra múlva megbeszélés az asztalnál!
- Értettem, uram – majd kiment és a szobája felé vette az irányt. Vajon mi történhetett ennyi idő alatt? 5 nap alatt nem nagyon történhetett világméretű katasztrófa. Gondolta ő. Aztán megnézte a 2 órás összefoglalót és leesett az álla. A „film” címe ez volt: Thor: A sötét világ. Megdöbbentette, amit látott, soha nem hallott még az éterről, vagy a sötét tündérekről. Ugyanakkor el is mosolyodott: Loki nem vesztett semmit a humorából. Viszont akkor lehet, hogy segít – esett le neki, úgyhogy már rohant is. A félistenen kívül nem volt ott még senki, így odament hozzá.
- Thor, – szólította meg – őszinte részvétem anyukád miatt! Nagyon bátran harcolt, sajnálom, ami történt!
- Köszönöm – fordult felé szomorú mosollyal. – De erősnek kell lennünk, úgyhogy ne szomorkodj! Mittgardért halt meg és Jane-ért – mondta, bár inkább úgy tűnt, hogy magához intézi a szavait. Pár perc múlva megérkeztek a többiek is. Úgy fogadták, mintha el se ment volna. A lány már annyira idetartozott, hogy a visszatérése természetesnek tűnt. Gyors üdvözlés után a dolgok közepébe vágtak.
- Nos, mint láthattad – kezdte az igazgató – a dolgok alaposan megváltoztak. Ez a 3 nap alaposan lekötötte a figyelmünket és nem kis munkába került eltüntetni a nyomokat. Most viszont előbbre kerülhetünk, mert Loki hajlandó információt bocsátani a rendelkezésünkre. Kate, veled akar beszélni! – fordult a lány felé, aki Thorra pillantott. A férfi apró bólintással adott igazat Furynak.
- Rendben, mikor?
- Asgardot egy kicsit rendbe kell hoznunk, mielőtt odamegyünk – vette át a szót a félisten. – 2-3 nap múlva lenne célszerű.
- A kapitány fogja megint elkísérni. Addig pedig folytatjuk a munkát! – zárta le a megbeszélést az igazgató.
A csapat szétszéledt, Kate és Steve együtt mentek az edzőterem felé.
- Milyen volt ez az 5 nap? Nem gondoltad meg magad? – érdeklődött a kapitány.
- Ha választhatnál a pihentető otthonlét vagy a fárasztó, kalandokkal teli S.H.I.E.L.D. kiképzés között, melyik mellett döntenél? – kérdezett vissza a lány.
- Inkább az utóbbi – mosolyodtak el mindketten.
Az edzés jó hangulatban telt. Egész meneteket vívtak egy mással, erősítették a kart és a hasizmot. A kapitány mutatott néhány olyan esést, ami kevésbé fájt. Az elkövetkező 3 napban keményebbek lettek az edzések. Valahogy mindannyian érezték, ha Loki használható információt közöl, akkor közel sem lesz ilyen biztonságos a bázis. Felgyorsulnak az események és a lánynak meg kell védenie magát. Kate a nap végén fáradtan zuhant az ágyba és bár megterhelő volt a kiképzés, mosolyogva aludt el. Steve-vel tovább gyakorolták, amit eddig: ökölvívás, futás, erősítés, kitartás. Elkezdték a késdobálást is. Starkkal a fegyvereket tökéletesítgették, másolatokat készítettek, hogy mindig kéznél legyen egy példány. A szemüvegbe beépített radart egy külön lencsére tették, amit egy fémszál szabályozott, hogy távolabb legyen a szemtől és jobban látszódjon. Barton ügynökkel a Helicarrier tetejéről lődözték a nyilaikat. A szél elég meghatározó szerepet játszott, eltartott egy ideig, míg rendesen belejött és ráérzett a lényegre. Natashával is rengeteget küzdöttek, erősítettek. Egy bábun tökéletesítgették a trükkjét. A pisztollyal való lövést nagyon megszerette, puskával már nehezebb volt célozni. Banner mindig megvizsgálta és többnyire elégedetten nyugtázta az izmai fejlődését. Többfajta bombát gyártottak, sőt a tudós Kate segítségét kérte a találmányában. A Hidra által használt fegyverek új verzióját fejlesztett ki: apró revolverbe vezette bele tesseract energiáját. A lány táplálta be az adatokat, miközben a doktor dolgozott. Kate egyfajta asszistensnek érezte magát, de nem bánta, mert érdekesnek találta. Thorral jól haladtak a vívásban, dárdát is hajítottak, dobócsillagot dobtak. Minden este repültek a mjölnirrel, hogy fejlesszék a repülési készséget, és hogy ne érje váratlanul, ha kilöknék egy gépből. Az itt eltöltött idő alatt az angoltudása rengeteget fejlődött. Egyre jobban kezdett belejönni, néha angolul válaszolt. Steve időnként külön is tanítgatta. A harmadik nap estéjén elhatározták, hogy másnap elmennek Asgardba. A lány összepakolt, mielőtt lefeküdt volna. Vegyes érzelmekkel várta a holnapot. Az biztos, hogy fordulópont lesz. Ugyanakkor abban annyira nem volt biztos, hogy Loki annyi mindent tudna. És nem szívesen gondolt vissza arra a beszélgetésre sem. Nem mintha az én érzelmeimnek jelentősége lenne, mikor emberek élete van veszélyben – gondolta, aztán elaludt.

2015. június 2., kedd

10. Edzés, edzés, edzés (part 3)


Üdv, mindenkinek!
Először is elnézést, hogy ilyen sokáig kellett várnotok, nincs rá különösebb mentségem. Hoztam az edzések utolsó részét, ezután beindul a sztori. Addig is jó olvasást! :)  (Miért nem vagyok képes hoszzabb bevezetőt írni?)

A következő napon Bruce Banner volt a soros. A lány reggel a tudós laborjába ment, ahol a rutinvizsgálatok után nekiláttak a feladatuknak.
- Ez meg hogyhogy itt van? – mutatott egy dobozra, amelyből kék fény áradt.
- Erre a napra kölcsönkaptuk – felelte a tudós. – Szükségünk lesz rá, ma ugyanis ezzel dolgozunk. Át fogjuk vezetni az energiáját.
- De azt már tudjuk, nem?
- Igen, de nem ekkora mennyiségben. Az elvégzett számításaim szerint ugyanis ennyi kell egy utazáshoz – tolt egy papírt Kate orra alá, amin egy elég nagy szám állt. – Elméletileg bírni fogják a műszerek, gyakorlatilag azonban nem kezeskednék érte.
Előkészítették a műszereket, a berendezést. A Tesseract egy asztal közepére került, belőle kábelek álltak ki. A számítógépeken is ellenőrizték az adatokat.
- És mibe fogjuk átvezetni? – kérdezte Kate, majd mikor Banner megmutatta, elkerekedett a szeme. – Ebbe? Ez komoly?! Bele fog férni ennyi energia? – a tudós tenyerén ugyanis egy 3 cm átmérőjű kördobozka feküdt.
- A számítások alapján igen. Kitűnő anyagból készült.
Miután ezt így megbeszélték, beindították a szerkezetet. Kate lélegzet visszafojtva várta, hogy mi fog történni. Az első fél percben még minden rendben ment. Aztán amint nagyobb teljesítményre kapcsoltak, felszikráztak a kábelek. Mivel a gép szerint még nem volt veszélyes az átvitel, Banner teljesen feltekerte. A szobát kék villódzások töltötték be, a kocka felragyogott, aztán hirtelen megszűnt. Úgy tűnik, nem csak Dr. Zolaék jártak így – gondolta a lány. A kördoboz a tartóban világoskéken ragyogott, aztán ahogy hűlt le, sötétedett, olyan lett, mint a tesseract.
- A gép szerint stabil az állapot – jelentette be Kate a monitorra pillantva.
- Reméltem is. Viszont a kábelek néhol megolvadtak. A burkolatot biztosan meg kell erősíteni.
- Tulajdonképpen mire is kell ez?
- A világon belüli utazáshoz – Kate érdeklődő tekintetét látva folytatta. – A tartályt beépítjük egy karkötőbe. Egy tekeréssel aktiválni lehet, így eljuttat a kívánt helyre. Ezt beépített koordinátákkal oldjuk meg. Csak egyszeri utazásra lesz alkalmas, utána cserélni kell az energiatartályt. Elsősorban a te utazásod megkönnyítésére alkalmaznánk.
- Remek ötlet! Mikorra készül el?
- Hát, még sokára! Megfelelő anyagot, miniatűr számítógépet, stabilizátort kell szereznünk, aztán be kell programozni, tesztelni. Egy hónapra saccolom. Viszont most, hogy ezzel végeztünk, lenne még egy feladatunk. Hozz magaddal fegyvert, aztán a fedélzeten találkozunk.
Kate felvette a pajzsát és az övét, utána a repülőgéphez ment. Hogy legyen alkalma gyakorolni, ő vezetett. A leszállóhely ismerősnek tűnt, majd hirtelen beugrott neki, hogy hol vannak: erre a mezőre zuhant le Thor az acélketreccel. Egy részen még látszott az árok, amit Thor vájt, amikor földet ér.
- Miért jöttünk ide? – érdeklődött Kate.
- Nos, - kezdte lassan a tudós – ha harcra kerül sor, én nem pont így fogok kinézni. Fury úgy gondolta, hogy számodra a másik tag elég ijesztő lehet, ezért, hogy ne félj, egy kicsit össze kell ismerkedned vele, lehetőleg olyan helyzetben, amikor épp nem a pusztító üzemmódban van.
- Rendben – egyezett bele a lány. – Ez a kiképzés része. De lenne egy kérdésem: hogyhogy azzal tudja kordában tartani, hogy mindig dühös?
- Mert így egy egyensúly állapotot hozok létre. A mindennapi életben sok mindenen hirtelen felkapja az ember a vizet, ideges és dühös lesz. Én ennek hatására átváltozom. Viszont ha állandóan ebben az állapotban vagyok, elég nagy kilengés kell ahhoz, hogy baj legyen. Így tudom szabályozni. Akkor mehet? – kérdezte, mire a lány bólintott. Banner kicsit távolabb ment, majd hirtelen elkezdett nőni. Az inge szétszakadt és a visszahúzódó tudós helyén Hulk állt, a zöld monstrum. Kate-nek elakadt a lélegzete.  
A látvány elég ijesztő volt: egy hatalmas, zöld, mogorva képű, izmos szörnyeteg állt előtte. Nehezen tudta elképzelni, hogy ő Bruce lenne. Nyelt egyet és az ijedtségét legyűrve előrébb lépett. Hulk csendesen szuszogva várt. Kate óvatosan a szemébe nézett, amitől megnyugodott: ugyanis a tudós barátságos tekintete nézett vissza rá.
- Jól van – állt meg előtte. – Nem mondom, hogy nem félelmetes, de meg tudom szokni – Hulk bólintott és intett, hogy menjenek távolabb a géptől. – Mit csinálunk? Csak nem harcolunk? – kérdezte tréfásan, de a szörny helyeslését látva lehervadt a mosoly az arcáról. – Ezt nem gondolhatod komolyan? Egyetlen ütéssel szétlapítanál, az ütéseim meg nem érnének ellened semmit, rádlőni nem akarok és … - itt Hulk egy türelmetlen horkantással félbeszakította és támadásba lendült. A lánynak sikerült kikerülnie a földbe vágódó öklöt, de inkább befogta a száját és az ellenfelére koncentrált. Ide-oda ugrált, gurult, majd mikor elege lett, a levegőbe röppent. Néha megdobta a pajzsával, de Hulknak annyi volt, mint egy szúnyogcsípés. Aztán Kate pajzsa elrepült, ő pedig egy ütés következtében egy fának csapódott. Lobbanékony természetéhez hűen erre ő is feldühödött. Néhány könnygázcseppet és füstbombát dobott Hulk köré, amivel elhomályosította a látását. Közben a lábánál kilőtte a kábelt és gyorsan körbetekerte vele. Az, hogy nem lát, rettenetesen felidegesítette Hulkot. Megeresztett egy akkora üvöltést, hogy beleremegtek a fák.
- Hé, nem akarok megsüketülni! – ordította Kate. A szörny a lány felé lépett volna, de elbukott a kábelben. A lány elmosolyodott és elindult a pajzsáért. Nem nézett hátra, ami nagy hiba volt. Egy kéz nyúlt felé és lerántotta a földre. Megdermedt a félelemtől. A hatalmas ököl alig egy méterre volt a fejétől, a szörny tajtékzott a dühtől.
- Jól van, feladom, nyertél! – kiáltotta és behunyta a szemét. Végem van – gondolta. – Nem kellett volna felbuktatnom.
- Kate! – érintette meg valaki, mire riadtan felült. Bruce térdelt mellette. – Jól vagy? Nem akartalak megijeszteni.
A lány csak bólintani tudott. A tudós felsegítette és beszálltak a gépbe. Most a férfi vezetett, mert a lány még mindig remegett. A földön fekve olyan rettegés járta át, amilyet még nem érzett.
- Dr. Banner, - szólította meg – nem bántott volna, ugye?
- Téged senki nem tudna igazán bántani – mosolyodott el. – Ügyesen küzdöttél! Nagyon félelmetes volt a „másik tag”?
- Nem szeretnék a célpontja helyében lenni. Elnézést, amiért felbuktattam, nem volt jó ötlet.
- Semmi baj. Most már minden rendben?
- Igen – jelent meg egy apró mosoly a szája sarkában.
A laborban ellátták Kate sebeit, amit a fával való nem éppen kellemes találkozása alkalmával szerzett, majd összepakolták a kábeleket és lejegyezték a kísérlet eredményeit.
. . .
Végül a félistennel töltött nap is elérkezett. Thor üzenete következtében Kate rögtön a fedélzetre ment. Mivel egyik gép sem volt indulásra készen, csodálkozva a férfi felé fordult.
- Mivel megyünk?
- Ezzel – lóbálta meg a pörölyét, majd megragadta a lány kezét és elsüvítettek a levegőben. A mjölnir segítségével gyorsan haladtak, a tenger pedig gyönyörű látványt nyújtott. Egyszer csak Thor megszólalt:
- Készen állsz?
- Mégis mire? – pillantott rá kérdőn, mire az asgardi kacsintott egyet és elengedte kezét. Kate a tehetetlenség miatt egy pillanatig egy helyben maradt és döbbenten nézett az elsuhanó férfi után. Aztán hirtelen zuhanni kezdett: a gyomra a torkába ugrott, rémült kiáltás hagyta el a száját. 3 másodperccel később sikerült beindítania a rakétákat. Na jól van - gondolta, miközben egy helyben lebegett. – Akkor legyen! – ezzel bekapcsolta a turbó rakétát és nemsokára utolérte Thort.
- Verseny a szikláig? – kérdezte a lány, aki közben rájött, hogy hol vannak.
- Legyen – egyezett bele a félisten, miközben gyorsabb iramra kapcsolt. Kate sem tétovázott, ő is gyorsított. Ügyesen lavírozott, minden akadályt kikerült. Szorosan, fej-fej mellett haladtak, csak úgy szelték a levegőt. A sziklát végül egyszerre érték el. Utána leszálltak arra a szirtre, ahol Loki végignézte Thor, Stark és Amerika Kapitány küzdelmét, amikor először találkoztak.
- Legközelebb szólj, ha elengedsz! Ez nagyon váratlanul ért! – mondta fölháborodottan.
- A legváratlanabb helyzetekre is fel kell készülni. Néha ezen múlik az élet.
Ez nagy igazság – gondolta, de hangosan csak ennyit kérdezett:
- Hogyhogy pont ide jöttünk és mit fogunk csinálni?
- Itt távol vagyunk a nagyváros zajától. A feladatunkhoz ugyanis csönd kell és erőteljes koncentrálás. Elhívtam néhány barátomat Asgardból, akik segítenek nekem. El kell jutnod a szikláig, de nem repülhetsz. És jól figyelj, mert nem tudhatod, honnan érkezik a következő veszély! – azzal Thor otthagyta a lányt.
Kate maga elé vette a pajzsát, a pisztolyát pedig bénító lövedékkel töltötte meg, majd elindult a fák felé. Feszülten figyelt, megpróbált halkan lépkedni, de a madarak hangján kívül nem hallott mást. Nem sietett, nehogy csapdába botoljon. Úgy 5 perc múlva kicsit lazábbra vette a koncentrálást. Egyrészt megerőltető volt, másrészt túl sok mindenre figyelt egyszerre és a legkisebb zajra is odakapta a fejét. Az pedig nem jó, ha az ellenfél sejti, hogy minden mozdulatára figyelnek, mert akkor kivárja a pillanatot, amikor tényleg megszűnik a figyelem és lecsap, míg ha bizonytalanságban hagyjuk, könnyebben hibázik. Egyszer csak suhogást hallott, mire levetette magát a földre. A szöges buzogány a fába csapódott, pont ahol eddig a feje volt. Kate levegő után kapkodott, de ekkor két láb jelent meg előtte. Felpillantott. Hogun állt előtte, kezében a buzogánnyal és épp lesújtani készült. A lány éppen csak arrébb tudott gördülni. Felugrott és rohanni kezdett. Nincs kedvem egy képzett vanaheimivel küzdeni – gondolta. – Egyébként ezen a héten mindenki meg akar ölni. Bár az igaz, hogy meg kell szoknom, de akkor is! És mi van, ha tényleg megsebesítenek?
- Akkor legrosszabb esetben meghalsz! – lépett elő Volstagg, kezében forgatva a fejszéjét. A lány rájött, hogy az utolsó mondatot hangosan kimondta, miközben a pajzsával védte ki Volstagg csapásait. A pisztolyt kilökte a kezéből, így nem tudta lebénítani. Aztán az egyik pillanatban a férfi átkerült a másik oldalára, ahol nem volt fedezéke. Reflexből a karjával próbálta védeni magát. Várta a fájdalmat, helyette azonban két fém csattanását hallotta. A karja épp maradt, mivel véletlenül megnyomta a karvédő kioldógombját, így Volstagg fejszéje lecsúszott róla. Örök hála, Natasha – futott át a fején a köszönet, majd kihasználva a férfi pillanatnyi döbbenetét felkapta a pisztolyát és elfutott. A kapitánnyal való gyakorlásnak köszönhetően a nagydarab asgardi nem tudta utolérni. Ha itt volt Hogun és Volstagg, akkor Sif és Fandrall is biztos eljött. Nem lesz egyszerű menet. Mintegy igazolásként a szőke asgardi, Fandrall ugrott le az egyik fáról és kivont karddal várta a felé száguldó lányt. Kate is előhúzott egy asgardi kardot, amivel Thor óráin szokott küzdeni. Fandrall mesterien forgatta a fegyvert, nem egy trükköt ismert. Nemcsak a karddal küzdött, különféle lépéseket, technikákat alkalmazott. A lány már a viadal elején látta, hogy itt mindenféleképp alulmaradna, ezért igyekezett hárítani a csapásokat és közel kerülni. Egy alkalmas pillanatban meghúzta a ravaszt, mire a férfi karja bénultan hullt le, Kate pedig elszáguldott. Az asgardi négyes közül Sifet tartotta a legerősebb ellenfélnek. A kéthegyű lándzsája ellen nem volt fegyvere, nem tudta, mivel álljon ki. A probléma azonban megoldódott: egy lándzsa fúródott előtte a földbe, majd Sif jelent meg, kezében egy másikkal.
- Hogy egyenlő legyen a küzdelem – mondta.
A nő elképesztően bánt a fegyverével, szinte együtt mozgott, élt vele. Ez a lándzsa azonban Kate-nek is bejött. Thorral is gyakorolt ilyennel, de ez igazi félisten eszköz volt: ütésre felfénylett, nehezen törhető, kemény, de könnyű fémből volt. Sif nem kímélte, kapott pár karcolást. Mivel egy félistennel szemben úgysem győzhetett volna, őt egy sokkolóval rázta le. A nő egyik szúrásánál megragadta a lándzsát és rátapasztotta a szerkentyűt. A tenyerét alaposan felsértette, de legalább az ellenfelét lassította, míg továbbállt. Egy ritkás szakasz következett. Mivel itt nehezen rejtőzhetett volna el bárki is, gyorsan tovább állt. Nemsokára a szikla tövéhez ért. Körülnézett és a csúcson meglátta Thort, aki bólintott. Ám mielőtt megérinthette volna a követ, a félisten levetette magát a mélybe. Egyenesen felé. Ezt nem hiszem el! – motyogta rémülten, aztán futva hátrálni kezdett. Thor, a földetérés pillanatában, a talajhoz vágta a mjölnirt, mire 5 méteres körzetben kettétörtek a fák, Kate pedig 10 méteres repülés után egy bokorban landolt. A fájdalommal azonban nem törődött, egyrészt mert elege lett belőle, hogy ezen a héten mindenki ki akarja nyírni, másrészt dühítette, hogy majdnem kész volt a feladattal, most pedig egy olyan félistennel kell megküzdenie, aki jégóriásokat öl fél kézzel. Feltápászkodott és futva megindult Thor felé. Arra, amit a lány csinált, nem számított, de Kate is csak ennek köszönhette a sikerét: felgyorsult, felugrott, a lábaival átkulcsolta az asgardi nyakát és lerántotta a földre. Vagyis rántotta volna, ám a férfi „kicsit” nehezebb volt, mint amire számított, így inkább csak eldőltek. Felpattantak, szinte egyszerre. Elkezdődött a küzdelem. Kate most nem a győzelemmel törődött, hanem, hogy minél közelebb kerüljön a sziklához. Hát, ez kicsit másképp jött össze: kapott egy erős ütést, minek következtében a falnak csapódott. Szerencsére a hátára kötött pajzs megvédte, és a feladatot is teljesítette. Aztán egy boldog kiáltás után összerogyott. Több sebből vérzett, a teste tele volt zúzódásokkal, a feje is lüktetett és most, hogy elmúlt az adrenalin fájdalomcsillapító hatása, mindene sajogni kezdett. Miután asgardi gyógymóddal ellátták a sebeket, az egész napot gyakorlással töltötték. Sif, Fandrall, Volstagg és Hogun is csatlakozott. Megmutatták a saját különleges fegyvereik kezelésének alapjait, majd délután visszamentek Asgardba, Kate és Thor pedig a bázisra. Most végig a mjölnirrel repültek, mert a lány teljesen elfáradt. Ez a hét volt a legmegerőltetőbb. Még a szérum okozta enyhe hiperaktivitás és a magas fáradtságküszöb sem enyhített rajta. Ma szinte bezuhant az ágyba, ám mivel már átesett a holtponton, nem volt képes elaludni. Lehunyta a szemét, de pár pillanat múlva akarata ellenére felpattant. Ilyenkor általában segített, ha végiggondolta az eseményeket. Így is tett. Rájött, hogy ezen a héten valami olyasvalamivel ismertették meg, amivel még nem találkozott: a halálfélelemmel. Amikor meglőtték, akkor nem érezte, mert bízott a barátaiban. Most azonban többször került halál közeli élménybe és csak magára számíthatott. Kezdte érteni, hogy ez a szakma komolyabb, mint gondolta. Van az ő életénél fontosabb is: a világ és az emberiség léte. Ezt jelenti a S.H.I.E.L.D.-nél dolgozni: szolgálni és védeni. Ő pedig nem akart meghátrálni. Belekóstolt az ügynökök valódi életébe, amitől eddig óvták. Ám, ha vége a kiképzésnek, bedobják a mélyvízbe. Kate azonban nem akarta feladni. Itt olyan barátokat, élményeket és elsősorban szeretetet kapott, amit egyszerűen nem lehetett itthagyni. Másfelől pedig szerette ezt csinálni, szerette a légkört, a feladatokat, a fegyvereket, a fáradtságot, a tudást és legjobban a csapatát…  A lány gondolatmenete idáig tartott. Olyan mély álomba merült, hogy reggelig meg sem fordult, sőt az ébresztő is csak harmadszori ismétlésre verte fel.