2015. június 28., vasárnap

11. Újra Asgardban

Üdv, emberek!
Mint ígértem, most hamarabb jött a rész, ehhez jó olvasást kívánok! Szeretném köszönteni az új feliratkozót és megköszönni a megtekintéseket! Várom szeretettel a véleményeket, észrevételeket! (Hogy lett ennyi felkiáltójel?!)


Másnap frissen ébredt. A ruhájához most már a páncélt is felvette, övébe kardot tűzött. Előző nap úgy beszélték meg, hogy még a bázison helyi viseletet öltenek, hogy minél több idejük legyen. Nem volt megbeszélés, hisz Kate enélkül is tudta, hogy mire kíváncsiak a többiek. Thorral és a kapitánnyal a fedélzeten találkozott.
- Jó reggelt! – köszöntötte őket, mire egy biccentéssel feleltek.
- Indulhatunk? – kérdezte a félisten.
- Igen – felelte Kate és Steve egyszerre.
Az utazás és a befrost látványa ugyanolyan hatással volt rájuk, mint az előző alkalommal. Most egy repülő jármű segítségével mentek a palotáig. A lányt lenyűgözte Asgard, főleg a levegőből nézve, de most túl izgatott volt, ahhoz, hogy elmerüljön benne. Az őrök már vártak rájuk. A kapitány látta Kate izgulását, ezért bíztatóan megszorította a kezét, majd elvezették őket. Loki egy széken ült. Az ajtónyitásra felállt és a feléjük fordult, miután az őrök elmentek.
- Üdv, Kate! – mire a lány biccentett. Nem számított ilyen kedves fogadtatásra. – Üljetek le!
- Most már hajlandó vagy mindent elmondani? – kérdezte Kate.
- Igen – felelte egyszerűen Loki. – Annyit már tudtok, hogy a chitauriknak vannak földi szövetségeseik – kezdte. – Az egyik egy neves fegyvergyártó cég tulajdonosa. Ő intézte el a merényletet. Segített a chitauriknak a fegyvereik tökéletesítésében. Személyes bosszú hajtja, Stark jól ismeri. Ő jutatta börtönbe, ahonnét megszökött. – Loki itt egy kis szünetet tartott. Kate, aki eddig feszülten figyelt, most hitetlenkedve megszólalt:
- Justin Hammer?! – majd a kettejük értetlen arcát látva hozzátette. – A Hammer Industries tulajdonosa. Szövetkezett Ivan Vankoval, hogy elkészítsék a Vasember páncélt, ám Ivan őt is elárulta. Pepper pedig lecsukatta. Ezt mondta, miközben elvezették: „Találkozunk még! Hamarosan…” Vagyis biztos volt benne, hogy előbb-utóbb megszökik. De mégis, hogyan került kapcsolatba a chitaurikkal?
- A másik szövetséges segítségével. Ő az a csuklyás férfi, akivel Kate találkozott. Nem tudom, hogyan került oda, de a chitauri vezér maga mellé fogadta. Nem fiatal, de jó erőben van. Az arcát soha nem fedi fel, kezén égésnyomok vannak, erős akcentussal beszél. Az ő fegyvere alapján próbálták elkészíteni a sajátjukat. A pisztolyt a tesseract energiája működteti, egyetlen lövéssel elporlasztja az embert. Ezért kellett a chitauriknak a kocka. A férfi teljesen elfogadja a természetfeletti dolgokat. A kabátján kitűzőt visel: ez egy koponyát ábrázol, melyből karok ágaznak ki.
Loki érdeklődve szemlélni kezdte a döbbent arcokat. A kapitány szólalt meg először:
- Johann Schmidt!? De hát ez hogy lehet?
- Őt is ismeritek? – kérdezett vissza Loki.
- Johann Schmidt a második világháború alatt a Hidra vezetője. Beadta magának a kezdetleges szérumot, ezért rendkívül erős lett. A tesseract segítségével fegyvereket gyártott. A kapitány osztaga ilyen gyárakat, bázisokat rohant le. Elfogták a Vörös Koponya bizalmasát, a fegyvertervezőt, aki elmondta Schmidt tervét. A kapitány csapata lerohanta az utolsó Hidra bázist, de a férfi egy géppel kijutott. Itt küzdött meg vele Steve. Nekilökte egy oszlopnak, mire a kocka előkerült. Schmidt a kezébe fogta, a tesseract működésbe lépett. Megnyílt az űr és beszippantotta a férfit, a kocka pedig a tengerbe zuhant. Stark apja talált rá, így került az emberekhez – foglalta össze röviden a történetet a lány. Mindketten a kapitányra néztek.
- Azt hittem, meghalt – emelte fel a fejét. Látszott, hogy megviselik a hallottak. – Mégis, hogy élte túl?
- Valószínűleg a szérum miatt. Mikor beszippantotta az űr, valószínűleg a chitaurik bolygóján kötött ki. Túl lehet élni egy ilyen utazást, bár nem kevés fájdalommal jár – felelte a félisten.
- Így kerültél a Földre, mikor lezuhantál a hídról? – kérdezte Kate halkan. Azt nem akarta mondani, hogy a saját akaratából.
- Igen. Az örvény ide lökött ki. Aztán kapcsolatba kerültem a chitaurikkal, miután rábukkantam a kockára. Az ő bolygójuk afféle átjáró. A legtöbb út keresztülhalad rajta, vagy elmegy mellette.
- Hát így állunk! Legalább az ellenségeinket ismerjük. Nem semmi ellenfelekkel állunk szemben! De akkor hogyhogy nem őket küldték a Föld ellen? – tette fel a kérdést a lány.
- Ezt nem tudom. Johann Schmidt már biztos régóta ott van, ezért ezt én sem értem – felelte Loki.
- Azt hiszem, – szólt közbe a kapitány – ezt minél hamarabb el kell mondanunk a többieknek!
A lány érzékelte a feszültséget, viszont még nem végzett a feladatával, ezért így szólt:
- Steve, az lenne a legjobb, ha te visszamennél. Johann Schmidtről te tudsz a legtöbbet, Hammerről pedig Stark. Mondd el nekik! Nekem még lenne néhány kérdésem – mire a férfi bólintott, a lány pedig kikísérte.
- Kate, – mondta a kapitány, miután becsukódott az ajtó – biztos, hogy itt maradsz egyedül?
- Igen – válaszolt a lány határozottan, majd hozzátette. – Úgysem leszel ott minden nehéz helyzetben, jobb lesz, ha hozzászokom.
Egy öleléssel elbúcsúztak. A férfi Thor keresésére indult, Kate pedig visszament a szobába.
- Nem bízik bennem, igaz?
A lányt meglepte a kérdés. De hát végül is Lokiról van szó – gondolta. – Azon se csodálkoznék, ha pontosan tudná, mit mondott Steve. Így felelte:
- Nem túlságosan – úgy tűnt, mintha a félisten válaszolni akarna, de inkább mégsem szólt, ezért Kate belevágott kérdései sorozatába. – Nem tudod, milyen nagy a sereg?
- Mivel az anyahajót elpusztították az atombombával és az állatokból is kilőttek egy párat, én azt mondom, hogy fele sereg elpusztult. Tehát vannak kb. ugyanennyien, plusz még az emberek.
- Fegyvereik ugyanazok?
- Mindig próbálkoznak újak előállításával, de a tesseract nélkül nem jutnak sokra.
- A harcmodorukról tudsz valamit?
- Nagyban függnek a vezérüktől. Az ő stratégiáját, taktikáját veszik át. Viszont ilyen előkészített támadás nem jellemző rájuk. Az az érzésem, hogy ez a Schmidt okosabb, mint gondolnánk. Van azonban valami, amit én sem értek: miért akartak megölni téged? Miért vagy olyan fontos nekik? – Loki kérdő tekintettel nézett Kate-re.
- Fogalmam sincs. Hacsak… - kezdte, mert bevillant egy emlékkép. – A kapitánytól is azt akarta megtudni, hogy miért őt választották. Schmidt hitt abban, hogy felsőbbrendű. Lehet ennek valami köze hozzá?
- Elképzelhető – felelte tűnődve Loki. – Nos, ez minden.
- Köszönöm – mosolyodott el a lány. – Sokat segítettél.
- Van kedved sétálni egyet?
- Mivel Thor nem jött vissza, úgysem tudok mást csinálni.
Kimentek a szobából, átvágtak az udvaron, majd a híd felé vették az útjukat. Az emberek furcsán néztek rájuk, ám ez érthető volt: Kate idegen volt, Loki pedig nemrég szabadult a börtönből. Sokan azt sem tudták, miért.
- Hogy tetszik Asgard? – kérdezte a férfi.
- Gyönyörű! Olyan, mintha a múlt és a modern kor összekapcsolódott volna. Az épületek, a szokások, a viselet régiesek, a technika viszont felveszi a versenyt a földivel – mondta a lány teljes átéléssel.
- Érdekes szemlélet.
- Ugye tudod, hogy nem vagy biztonságban sehol? – szólalt meg Kate némi hallgatás után.
- Szerintem túlbecsülöd őket! A legtöbb szavuk üres fenyegetés. Az új vezért én nem érdeklem.
- Miért csak most mondtad el ezeket? Miből gondoltad, hogy ilyen sokáig nem fognak támadni?
- Elsősorban miattad nem mondtam el – Kate meglepett arcát látva folytatta. – Ha megtudjátok, azonnal cselekedtetek volna, amivel kivívtátok volna az ellenfél lépését és erre te még nem voltál felkészülve. Johann Schmidt pedig szeret akkor cselekedni, amikor már biztos a dolgában. Ezért a támadást is hosszú ideig készíti elő.
Közben elértek a befrostig, ahová ebben a pillanatban Thor is megérkezett. Látszott, hogy meglepi, hogy az öccsét itt látja, mégis ez volt az első szava:
- Kate, sürgősen mennünk kell! A többiek már várnak!
A lány bólintott. Elköszönt Lokitól, majd Thorral együtt beszippantotta őket az örvény.
. . .

Az, hogy a kapitány és Thor egy óra múlva visszaértek, meglepte a társaságot. Miután mindenki összegyűlt az asztalnál, Steve Rogers belevágott a közepébe:
- Nos, amit Loki elmondott, az elég meglepő. Tudja, kik a földi szövetségesek! Az egyik az amerikai fegyvergyártó, Justin Hammer. A másik – itt egy kicsi szünetet tartott, majd sóhajtva kimondta – Johann Schmidt!
Megrökönyödött arcok néztek vissza rá egy pillanatig, aztán mindenki egyszerre kezdett beszélni. Pár perc múlva lecsillapodtak.
- Hát ez meg hogy lehet? – kérdezte Natasha.
- Elképzelhető, hogy az az anyag, ami kiégette Schmidtet, az segített túlélni az űrutazást – tűnődött Banner.
- Hammer mikor szabadult ki a börtönből? Azt hittem, még van egy pár éve – mondta Stark.
- A rendőrségi akták szerint még a sitten ül. Őt nem tudta a S.H.I.E.L.D. átvenni valami koholt ürügy miatt, így szem elől tévesztettük. Az aktáját különösen titokban tartották. A megfigyelőink szerint nem telepítették át, nem lett merénylet áldozata és nem szökött meg – felelte Nick Fury.
- Akkor Pepper nincs biztonságban! – ugrott fel a Vasember és az ajtó felé indult.
- Mr. Stark, maradjon! A házat állandó megfigyelés alatt tartjuk. Ms. Pots-nak nem eshet baja, magára viszont szükség van – állította meg Fury.
- Kate miért nem jött vissza? – fordult Barton a kapitány felé.
- Még nem végzett a feladatával, ezért ott maradt Lokival – próbálta leplezni, de egy kicsit azért kihallatszott a hangjából az aggodalom.
- Mire visszaér, addigra meg kell lennie az összes anyagnak a 2 személyről. Hill, intézkedjen! – mire az ügynök bólintás után elsietett. – Kapitány, meséljen el mindent Schmidtről, amit tud! Stark, maga Hammerről tart beszámolót!
Mikor ezzel végeztek és az információk a rendelkezésükre álltak, a félistent visszaküldték a lányért.

3 megjegyzés:

  1. Szia nagyon tetszik a blogod :)
    Nemrég találtam rá de gyorsan behoztam a lemaradást.Mikorra várható a következő rész ? Alig bírom kivárni :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Nagyon örülök, hogy tetszik, igyekszem hozni a részt a lehető leghamarabb! :)

      Törlés