2015. július 1., szerda

12. Akció

Sziasztok!
Előbb hoztam ezt a részt, a következő legelőbb a jövő héten esedékes. Nem tudom, mit mondjak még. Nos, köszönet az olvasóknak, (nemcsak a feliratkozóknak), köszönet a visszajelzésekért, támogatásért! Jó olvasást! :)


Kate a visszatérése után feszült légkörbe csöppent. Az asztal mindenki előtt villódzott: a monitorok mutatták az adatok letöltését. Többször újrajátszották Schmidt felszívódását, ám semmi különöset nem lehetett észrevenni. A férfi mindenestül eltűnt. A lány helyetfoglalt.
- A sereg felét elpusztítottátok, szóval van ugyanennyi és akiket Schmidt és Hammer össze tudott szedni. Új fegyvereik nincsenek. A stratégiájuk a vezetőtől függ, vagyis egy Schmidt-féle támadásra kell számítanunk. A következő lépésünket jól meg kell gondolnunk, mert azonnali reakcióra számíthatunk. Ennyi – nézett körbe.
- Azt nem tudja, hogy mi ismerjük a kilétét, tehát annyi előnyünk van – mondta Thor.
- Igen és Loki azt mondta, hogy szereti jól előkészíteni a támadást – tette hozzá Kate.
- Akkor ugrasszuk ki a rejtekéből, hogy ne tudja befejezni – javasolta Stark.
- Elég nagy támadás lehet, mivel Kate álma óta nem jelentkezett – jegyezte meg Barton.
- Nem kéne előbb felkészülni? – kérdezte a lány.
- Mi azóta erre készülünk, hogy meglőttek – vallotta be az igazgató. – És Starknak igaza van. Nem hagyhatjuk, hogy elkészüljenek, mert nem tudjuk, hogy hol akarnak lecsapni, ellenben ők valószínűleg tudják, hol találnak minket.
- Akkor mit tegyünk? Mi válthat ki „megtorlást”? – tette fel a kérdést Banner.
- Mi lenne, ha betörnénk a Hammer Industriestbe? – vetette fel Natasha.
- Én támogatom – állt mellé Sólyomszem. – Így legalább megtudhatunk valamit a tervükről. Ez elég ok arra, hogy Schmidt támadjon.
- Uram, - szólalt Hill ügynök – ez ideális terepgyakorlat lenne Kate számára is. Nem túl veszélyes, de hatásos.
Az ötletet mindenki egyetértéssel fogadta, így megszavazták. Nick Fury beleegyezett, hogy Kate is velük menjen. Megszervezték az akciót. Mivel a fegyvergyár Hammer elfogása óta üresen állt, sejteni lehetett, hogy titokban fegyverkísérletekre használják. A terv szerint Amerika Kapitány, Kate és Natasha betörnek az épületbe, a többiek fedezik őket és a külső részt biztosítják, hogy senki ne tudjon megszökni. Az indulást egy órával későbbre tűzték ki. 2 géppel mentek, hogy ha az egyik megsemmisül, akkor se ragadjanak ott. Egy rabszállító pedig a helyszínen fogja várni őket, ha végeztek. Kate újratöltötte az övét: kézi gránátot, hajítókéseket, sokkolókat, könnygázcseppeket, pisztolyt, töltényeket és egy összecsukható dárdát tűzött bele. A kesztyű, a csizma és a páncél energiaforrását feltöltötte. Az íját, a tegezét és a pajzsát a hátára erősítette. Mikor a tükörbe pillantott, majdnem elnevette magát: úgy nézett ki, mint egy hadigép. Mégis volt benne valami a személyiségéből, egyéniségéből. Érettebbnek, komolyabbnak nézett ki. Úgy is érezte magát: komolyan akarta ezt a munkát és a társaságot. A repülőn ő került a másodpilóta székébe Romanoff ügynök mellé. Velük utazott még a kapitány és Thor, még a másikon Sólyomszem, Stark és Banner. Leszállás után a kerítés mellett gyűltek össze. A gyár előtt fegyveres őrök strázsáltak és riasztóberendezés villogott, amit Stark 20 másodperc alatt meghackelt.
- Ivan Vankonak tényleg igaza volt: „szoftver szar” – utánozta Stark az orosz fizikust.
Átmásztak a kerítésen. Az őröket Barton lenyilazta, de az utolsót meghagyta a lánynak.
- A tiéd – intett felé. Kate egy nyilat illesztett a helyére és felhúzta az íjat. Nem akarta megölni, ezért a lábára célzott. Elengedte a húrt, mire a férfi elterült. A többiek elismerő pillantással jutalmazták. Mivel többen nem jöttek, a hármas feltörte az ajtót és belépett az épületbe. A csarnok kihalt volt, csak a fegyverek sorakoztak becsomagolva, szállításra készen. Csöndben végiglopakodtak a terem másik végében lévő ajtóig. Az ablakon keresztül bepillanthattak a laborba. A terem egyik felében munkások sürgölődtek, fegyvereket szedtek le a szalagról, a másik részen fehérbe öltözött kémikusok kísérleteztek, számítógépeztek. Ez mind rendben lett volna, de: a fegyverek nem földiek voltak, hanem chitauri fejlesztés, az asztalon pedig kék fényt árasztó gránátok hevertek, míg a képernyőkön a tesseract képei és adatai jelentek meg. Kate kérdőn tekintett a többiekre, ám az ő arcukra is kiült a csodálkozás. De folytatni kellett a küldetést. Szavak nélkül megbeszélték, hogy mit fognak csinálni: Natasha meghackeli a rendszert és annyi adatot tölt le, amennyit tud. Mikor észreveszik, biztosan kiküldenek egy csoportot, főleg, hogy kinn Stark felrobbantja a generátort. A bennmaradtak a kapitányra és Kate-re maradnak. Megpróbálják a felügyelőt élve kihozni, sőt, ha lehet egy pár fegyvert is. A terv addig működött, amíg Kate és Steve berontott a terembe. A vírus jelenlétére nyugtalankodni kezdtek, majd a hatalmas robbanás hatására, ami megrázta az épületet, a munkások, akikről kiderült, hogy képzett katonák, kiszaladtak és csak a tudósok maradtak. Ők egy pillanatig döbbenten bámulták a 2 alakot, majd észbekaptak. Egy részük el kezdett tüzelni, a többiek a gépeket állították le. Kate is pisztolyt ragadott, egymás után szedte le ellenfeleit, míg a kapitány a pajzsával aratta őket. Az irányító az ajtó felé vette az irányt, ám a lány beérte.
- Jürgen Schmidt! Hát maga az? – ismerte fel a férfit. – Azt már nem! – kiáltotta, mivel a „tanár” egy ciánkapszulát készült elharapni. Egy jobb egyenessel orrba találta, mire a férfi elfeküdt. Az egyik tudós látta a vezető bukását, beindított egy számlálót, ám a lányon kívül más nem vette észre.
- Steve! – szólt oda a kapitánynak. – Vidd ki és tűnjetek el! Fedezlek!
- Nem, fordítva legyen! – tiltakozott a férfi.
- De én nem bírom el! – ellenkezett a lány, Jürgen Schmidt felé sandítva. Rogers kapitány felmérte a terepet, majd a vállára kapta a férfit és a kijáraton át távozott. Kate pedig egyedül maradt 5 támadójával.
. . .
A hármas távozása után Sólyomszem a tetőn, Thor a kijáratoknál foglalt helyet, Stark pedig a generátorhoz repült. Mindannyian Romanoff ügynök jelére vártak. Amikor megkapták, a Vasember beleeresztett egy katalizátorbombát a generátorba, ami ennek hatására túlmelegedett és felrobbant. A lökéshullám erős volt, beleremegett az épület. Egy perccel később felfegyverkezett embersereg tódult ki az ajtókon. A Bosszúállók jelenlétén nem lepődtek meg, hanem rögtön támadásba lendületek. Thor a mjölnirrel, Barton halálpontos lövésekkel, Stark bombákkal, Hulk pedig ökörcsapásokkal tizedelte az embereket, akik egyre csak özönlöttek. Hamarosan megérkezett a S.H.I.E.L.D. osztag is, majd Natasha is csatlakozott a csapathoz. Egy idő után felbukkant Amerika kapitány.
- Hol van Kate? És ki ez a férfi? – hallatszott az adóvevőben Stark hangja.
- Megvan az irányító! Fedezett, mindjárt jön. Azt mondta, tűnjünk el!
- Tudja valaki, miért remeg az épület? – kérdezte Sólyomszem.
- Te jó ég! – esett le mindenkinek.
. . .
Az 5 férfi azonban nem támadott, hanem lassan közeledtek felé kezüket felemelve.
- Maga lenne a kiválasztott? – kérdezte egyikük erős német akcentussal. – A vezető nagyon kíváncsi magára. Az lesz a legjobb, ha önként velünk jön.
- Felejtse el! – mondta a saját nyelvén, ám mivel nem értették, hozzátette. – Never! – majd hozzávágta a pajzsát a férfihoz, egy másikat Natasha cselével vágott földhöz, ám mikor egyszerre 3-man támadtak rá, szorult helyzetbe került. A nyakánál fojtogatták, össze akarták kötni a kezét, amikor jó ötlete támadt. Megpróbálta elérni a dárdáját. Sikerült. A bilinccsel közeledő férfi felé irányította és megnyomta a gombot. A dárda átdöfte a férfi hasát. A szúrás helyéről vér csordult, a férfi döbbent tekintettel pillantott le a fegyverre. Elsápadt és egy hang nélkül összeesett. A lány rosszul lett a látványtól. Tudta, hogy előbb-utóbb sor kerül erre, de ilyen hamar nem számított rá. Lesokkolta a mögötte lévő férfit, a harmadiknak pedig egy kést állított a combjába. Felkapott pár dolgot, aztán szédelegve a kijárat felé rohant. A hangárban öklendezni kezdett, de nem volt szabad megállnia. Figyelmeztetnie kellett a többieket a bombára. Az épület már omladozott, ezért repülve tette meg az út hátralévő részét. Az ajtón kiérve egy csata kellős közepén találta magát. A rádión próbálta elérni a többieket, de valami miatt meghibásodott. Barton ügynökhöz repült a tetőre.
- Clint! – kiáltotta. – El kell tűnnünk! Aktiváltak egy önmegsemmisítő bombát! Szólj a többieknek, nem sok időnk van!
Az ügynök bólintott, majd fél perc múlva mindenki a gépekhez sietett. Néhányan fedezték a visszavonulókat. Kate csatlakozott a kapitányhoz, aki Jürgent cipelte. Az íját vette elő, mert a golyó nem mindegyik ellenfele ruháján hatolt át. Próbált inkább lábra célozni, de néha elkerülhetetlenül meg kellett ölnie őket. Egy nagyobb csoport megindult feléjük, ezért gránátot halászott elő. Kibiztosította és a tömegbe hajította, majd Banner bombáit is elhasználta. Rengetegen rálőttek, de a páncéljáról lepattantak a golyók. Ahogy végignézett a terepen, mindenütt halott embereket látott. Megint elfogta a rosszullét, ám elérték a gépet és mivel ő volt a másodpilóta, úrrá kellett lennie a gyomrán. Alighogy felszálltak, az épület felrobbant. Először tűz csapott fel, majd kék villódzások és hatalmas erejű robbanás töltötte meg a teret, a levegőben alkatrészek, épületdarabok, fegyverek röpködtek. A lány döbbenten nézte. Ez aztán a terepgyakorlat – gondolta.
. . .

A Helicarrieren nagy volt a sürgés. A Fekete Özvegy által letöltött adatokat és Kate által elhozott tárgyakat vizsgálták, közben az elfogott férfit kérdezték ki. A lány elvonult a szobájába. Lepakolta a fegyvereit és próbálta kitisztítani a fejét, de minduntalan képek villantak be halott emberekről. Akiket ő ölt meg. Ezt nem tudta feldolgozni. Lerogyott az ágyra és meredten bámulta a kezét. Újra és újra lejátszódott a fejében, ahogy a dárda hegye belefúródott a férfiba. Az a döbbent tekintet szíven ütötte. Nyílt az ajtó.
- Kate, szükség lenne rád! – szólt be a kapitány, aztán meglátta a lányt. – Mi van veled? - ült le mellé. A lány csak kis szünet után szólalt meg.
- Öltem – felelte letörten. – Steve, én embert öltem! – és kicsordult a könnye. Zokogva kezébe temette az arcát.
- Emlékszel arra a német kémre Brooklynban a beoltásomnál? – kezdte a történetet a kapitány. – A szemem láttára lőtte le Dr. Erskint. Mikor üldözőbe vettem, csak a bosszú járt az eszemben. Tele voltam dühvel, elkeseredéssel, minden áron el akartam kapni. Meg sem fordult a fejemben, hogy a tengeralattjárót nem érhetem utol. Kitörtem az üveget és a felszínre dobtam a férfit. Miután elharapta a ciánkapszulát, a kezem között halt meg. Nem én öltem meg, de oka voltam a halálának. Idegenkedtem magamtól.
Akkor eszméltem rá, hogy mit csinálok. Nem enyhített rajta az a tudat sem, hogy ellenség volt és több ember vére száradt a lelkén. Aztán idővel felfogtam, hogy az emberiségért teszem. A békéért, a hazámért. De abban a pillanatban ezt még nem értettem. Hisz én nem akartam senkit megölni, csak…
- Nem bírod a tahókat – fejezte be Kate.
- Ahogy mondod. Az a tény, hogy embereket ölünk, megmaradt. De önvédelemből és az emberi közösségért tesszük. Ha átgondolod, meg fogod érteni. Most viszont mennünk kell, ránk várnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése