2015. július 8., szerda

12/b. Reakció

Sziasztok!
Valószínűleg sokan nyaraltok ebben a melegben, mégis hoztam a részt az otthonülők számára. Köszöntöm az új feliratkozót! Mondhatnám közhelyesen, hogy nagy öröm, meg el sem tudom hinni, de inkább csak ennyit tennék hozzá: köszönöm! Hogy mit? Hogy vannak olyanok, akik olvassák a történetet és ezt jelzik is nekem kommenteléssel vagy feliratkozással! Ezzel kívánok további szép nyarat és jó olvasást! :)



Az irányítóteremben már összegyűltek a Bosszúállók. Mikor Kate is helyet foglalt, Fury igazgató belevágott:
- Erre az esetre nem számítottunk, de legalább a csel sikere biztosra vehető. Azonban fontos kérdések merültek fel. Honnan szerezhettek energiát ezekhez a fegyverekhez?
- A tesseract Asgardban van, - vette át a szót a tudós – az adatok mégis teljesen megegyeznek vele. Mesterségesen lehetetlen ilyet előállítani.
- Mi van Loki jogarával? – kérdezte Stark.
- A New Yorki csata után nyoma veszett, nem tudjuk mi lett vele – válaszolt Natasha.
- Abból nem nyerhetnek ki ennyi erőt. Ha náluk is van, az nem elég – jelentett ki a Banner.
- És mi van, ha régi fegyverekből nyerik? – vetette fel Steve Rogers. – Mi van akkor, ha vannak tartalékaik, ha egy régi Hidra bázison lévő fegyvereke energiáját használják fel és újakat fejlesztenek?
- Az energiahiány miatt rájöhettek arra, hogy minél kevesebb energiát használjanak fel ugyanakkora teljesítményhez – fűzte tovább a gondolatmenetet Stark. – Ez az! Megfelelő stabilizátorral és katalizátorral megoldható. Így elkészíthették azt a revolvert, amivel a falat is képesek átlőni.
- Akkor miért robbantották fel az épületet? – szólalt meg Thor. – Ha ennyire takarékoskodniuk kell, akkor miért pazaroltak el ennyi fegyvert?
- Nem akarták, hogy a kezünkbe kerüljenek és lemásoljuk őket. Elég hatásos fegyverek lehetnek, ha nem érte meg azt a kockázatot, hogy hozzánk kerüljenek – magyarázta Sólyomszem.
Kate eddig csöndben figyelt és az alkalomra várt, hogy megszólaljon. Most egy pillanatnyi csönd állt be, mert a választ mindenki kielégítőnek találta.
- Azt hiszem, tudom, hol van Johann Schmidt vagy legalábbis a főhadiszállás – mondta halkan. – Emlékeztek az álmomra? Harmadjára egy laborban voltam, ami nagyon ismerősnek tűnt. Valószínűleg blokkolták az agyamat, mert most visszagondolva egyértelműen meg tudom mondani a hely nevét: az utolsó Hidra bázis volt, az Alpokban. A hegyek, a folyosók minden stimmel. Mi lett azzal a résszel?
- A II. világháború után egy ideig katonai támaszpontként üzemelt, majd egy idő után elhagyták. Túlságosan el volt zárva mindentől, az éghajlat akadályozta a rádióvételeket és a szállítást – közölte az igazgató.
- Ideális hely egy olyan gyilkos számára, akiről nem is gondolnánk, hogy létezik – tűnődött Thor és senki nem tiltakozott.
- És most mi lesz? Odamegyünk és kifüstöljük? – nézett körbe Banner.
- Esztelenség lenne belerohanni a csapdába. Biztos nem elővigyázatlanságból mutatta meg azt a helyet. Szerintem nem is ezen a bolygón van – mondta Natasha. – Én azt mondom, várjunk. Legkésőbb holnap úgy is történik valami.
. . .

És Romanoff ügynöknek igaza lett. Másnap a calcuttai S.H.I.E.L.D. egység üzenete keltette fel őket. Miután mindenki magára kapta a ruháját, a vezérlőbe siettek, ahol Nick Fury közölte a történteket:
- Az ottani egységünk segítséget kért egy terrortámadás ellen. Sokan vannak, a lakosságot biztonságba kell helyezniük és ez leköti az ügynököket. A mi segítségünket kérik. Több egységet indítottam útnak, leggyorsabban azonban ti érnétek oda.
A ki nem mondott parancsot értették, hamarosan mindenki helyetfoglalt a gépben. A S.H.I.E.L.D. leggyorsabb többszemélyes gépével mentek, amivel 5 óra alatt a helyszínre értek. Az úton folyamatosan kapták a képeket és felvételeket a károkról és a támadókról. A helyi erők nem tudtak mit kezdeni a terroristák fegyvereivel, amik embereket porlasztottak el egyetlen lövéssel, de legalább a lakók nagy része biztonságban volt. Leszállás után nem volt idejük tétlenkedni, mert a támadók, amint észrevették őket, tüzet nyitottak rájuk.A Vörös Koponya, hát persze! – jött rá a lány. – A Hidra tagjai! A seregnek csak egy része törődött velük, a többiek egy erőmű felé rohantak. Az ottmaradtakat hamar feladásra kényszerítették, ám valami nem volt rendjén. Hol van a vezér? – tűnődött Kate. – Kinek a parancsait követik? Ez nem is normális támadás! Hirtelen nagy robbanás rázta meg a levegőt, az elfogott ügynökök pedig összeestek. Mi történt? Aki túlélte a robbanást, az a gép felé futott, ám Hulk és a Vasember tönkretette, mielőtt elérhették volna, a Hidra tagokat pedig Thor intézte el. A Bosszúállók eltűntek, mielőtt a lakosság észhez tért volna.
Kate és Amerika Kapitány fedezte a csapatot, mivel a vibránium ellenállt a lövedéknek. Az osztag fekete ruhát és sisakot viselt, mellükön kitűzőt: egy koponyát ábrázolt, melyből karok ágaztak ki.
- Gyertek vissza! – hallatszott Nick Fury hangja a rádióban. Nem tűnt éppen jókedvűnek… - Valaki egy vírus segítségével küldte az üzenetet, valójában nem hívtak minket. Csak egy áltámadás volt.
- De hát minek kellett elterelő hadművelet? – értetlenkedett Kate. – Felrobbantottak egy épületet, aztán hirtelen mindegyikük úgy döntött, hogy végez magával. Nem értem.
- Az nem egyszerű épület volt – mondta halkan Natasha. – Képzett tudósaink dolgoztak ott, a gamma sugárzást vizsgálva. Próbáltak magyarázatot adni arra, ami Dr. Bannerrel történt. Több hasznos dolgot is felfedeztek…
- Például a szérum aktiváláshoz való gamma sugarat is itt készítették. A lehető legtöbb káros részecskét kiszűrték belőle, ezért nem lett tőle bajod – tette hozzá a tudós.
- De miért kellett idejönnünk? Ez miért volt fontos nekik? – tűnődött Amerika Kapitány.
- Támadás nem érte a bázist. Lehet, hogy egy vírust jutattak be? – vetette fel Stark. – Vagy csak azt akarták, hogy lássuk?
- A vírus kiiktattuk, mást nem érzékeltünk – felelte Hill ügynök.
Akkor vajon mi lehetett az oka? Ez a kérdés lebegett mindenki előtt.
. . .

Az edzést erre az időre felfüggesztették, mindenki készenléti állapotban volt. Azért a lány eljárt az edzőterembe és gyakorolt, hogy ne essen vissza. Épp a lőteremben volt, amikor hívták sürgős ügyben.
- Mi történt? – robbant be az ajtón.
- Újabb üzenet, ugyanolyan kódolással – közölte Stark. – Ezúttal Volgográdból.
- Oroszországból? És hol vannak a többiek?
- Romanoff ügynök úton van oda Bartonnal és Thorral. Felmérik a károkat. A felvételek alapján újabb támadás. Most viszont nincs vírus.
- Van a közelben valami S.H.I.E.L.D. labor vagy bázis? – futott be a kapitány is.
- Erre vonatkozólag Fury nem adott információt, – majd halkabbra fogta a hangját – de a város mellett van egy generátor. Részben ez látja el a kommunikációs rendszert, de ha megsemmisül, pár perc alatt át lehet térni más energiaforrásokra.
- Vagyis nem tesznek bennünk kárt, mégis lefoglalnak minket – vonta le a következtetést Steve Rogers. – Viszont még mindig nem tudjuk, miért?
. . .
A harmadik napon a riasztás ugyanabban az időpontban érkezett. Ezúttal Budapestről, Magyarország fővárosából. A negyediken Malibuból, Kaliforniából, míg az ötödiken Új-Mexikóból érkezett jelentés. Semmi létfontosságú szervet nem lőttek ki. Csak azt érték el, hogy néhány percre leállt a kommunikáció, a radar, az energiaellátás. Calcuttán kívül mindig csak erőműveket robbantottak fel. Foglyokat egyik városban sem lehetett ejteni, mert a támadók minden esetben elmenekültek vagy elharaptak egy ciánkapszulát, ami úgy tűnt, a II. világháború óta sem ment ki a divatból. Este leültek az asztalhoz.
- 5 nap, 5 támadás, 5 különböző helyen. Nem ártottak nekünk. Akkor mire ment ki az egész? – tette fel a nagy kérdést Banner.
- Szerintem elvonták a figyelmünket – mondta Thor. – Nem akarták, hogy észrevegyünk valamit.
- Ez az – ugrott fel Stark. – Az a néhány perc nem elég egy hatásos vírus bejuttatására, de egy üzenetváltásra igen. Felhasználták a rendszerünket kommunikációra.
- De miért pont ezeken a helyeken csapott le? Amerikában is talált volna ilyen generátorokat, nem kellett volna az egész világot bejárnia – nézett kérdőn Sólyomszem.
- Én azt hiszem, megvolt rá az oka – szólalt meg Kate. – Valamilyen szinten mindegyik helyszín kötődik valamelyikőtökhöz.
- Igazad van. Hozzám Volgográd, Starkhoz Malibu, Thorhoz Új-Mexikó, Brucehoz Calcutta, Clinthez Budapest – fűzte tovább a gondolatmenetet Natasha.
- Akkor a következő célpont hozzám fog közel állni – vonta le a következtetés Steve Rogers.
- De vajon hol! Mert aközött nincs összefüggés, miért pont ezeket a helyeket választotta az életünkből – mondta a Vasember.
- Sok minden lehet: Brooklyn, Stuttgart, az Alpokban, Ausztriában, a volt olasz front mellett – sorolta a kapitány.
- Oda küldünk néhány osztagot ezekre a helyszínekre. Ha Schmidt direkt időzítette egy időpontra a támadásokat, akkor most is ugyanakkor fogja kezdeni. Ti maradjatok a bázison. Ha majd megtudjuk, hogy hol van, a gépekkel gyorsan odaértek – közölte az igazgató.
- Az az érzésem, hogy ez lesz a végső leszámolás – dörmögte a tudós.
- Mégis hogyan jöhet ide? Nincs náluk a tesseract, nem tudnak átjárót nyitni, vagy nem? – nézett körül kérdőn Kate.
- Nos, ha elég energiát nyernek ki és szereznek stabilizátort, akkor át tudnak jönni – felelte Stark. – És az ő oldalukon lesz az irányító, tehát bezárni sem fogjuk tudni. Valószínűleg erre kell nekik a jogar.
- És addig mit tehetünk?
- Várunk.
. . .

Kate a lefekvés előtti időt a felkészülésre szánta. Az energiaforrásokat feltöltötte, az övét elrendezte. A tudós új revolveréből is kapott egyet. Lefeküdt, de nem tudott aludni, ezért az edzőterembe ment. Nem volt egyedül: a kapitány is ott püfölte a bokszzsákot.
- Nem tudsz aludni? – lépett be a lány.
- 70 évig aludtam. Azt hiszem, kipihentem magam – idézte magát, majd ezt mondta. – Nem tudom, mit hoz a holnap.
- Hihetetlen, hogy Schmidt él – helyezett el egy bokszzsákot Kate is. – Nem meséltem, de amikor kivitted Jürgent, a maradék támadó el akart vinni hozzá. Mire kellhetek neki? Egyszerűen nem értem.
- Talán az információk miatt, de azt megszerezhette volna máshonnan. Lehet, hogy zsarolni akart minket – vetette fel a kapitány.
- Velem? Nem érek meg annyit. Simán feláldoznátok engem a világért.
A férfi nem felelt, de Kate nem is várt választ. Csendben ütlegelték, öklelték a zsákot a gondolataikba mélyedve. Egy óra múlva a lány elköszönt, majd a szobájában szorongva álomra hajtotta a fejét.
. . .

Másnap mindenki korán ébredt. Feszülten várták az időpontot. Mivel nem tudták a helyszínt, tervet sem tudtak kovácsolni. Mindannyian felöltözve figyelték az órát. A belépő Nick Fury a lányhoz fordult:
- Kate, te nem mehetsz velük?
- Hogy mi?! Úgy értem, tessék?! – Kate köpni-nyelni nem tudott döbbenetében.
- Nincs ügynöki képesítésed, csak veszélybe sodornád magad és ha meghalsz, semmit nem ér a kiképzés.
- De, uram! Rengeteget tanultam és terepgyakorlaton is voltam. Nekem is részem van ebben az ügyben. Ott akarok lenni! – felelte dühösen.
- Nem zárhatjuk ki. Már nem. Ha akar, velünk jön – sietett a segítségére a kapitány, a többiek pedig egyetértően bólogattak.
- Akkor legyen. De a sérülésekért nem vállalok felelősséget – egyezett bele az igazgató. Szinte ugyanabban a pillanatban felvillant az érzékelő.
- Nagy energiahullám - olvasta le Hill.  – A helyszín… - elhalt a hangja.
- Mi az? Mi a helyszín? – sürgették.
- New York.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése