2015. július 12., vasárnap

13. A csata (part 1)

Sziasztok!
Nos, újra egy két részre bontott fejezettel jöttem, így a következőt is hozom hamar. Köszönöm az új feliratkozásokat, +1-et (amiről fogalmam sincs, hogy mi) és minden egyéb visszajelzést! Jó olvasást! :)

(Ui.: a hasonlóság nem véletlen)


A Bosszúállók nem tétlenkedtek: egy géphez rohantak és pár perc múlva már süvítettek is a város felé. Amint elérték New York City tenger felöli határát, megdöbbentő látvány tárult a szemük elé. Az Empire State Building felett az ég átszakadt és egy lyuk tátongott rajta. Ezen keresztül felsejlettek a chitauri bolygó szokatlan lebegő lépcsőinek körvonalai. Az űr sötétjéből pedig földönkívüliek özönlöttek ki. Voltak, akik lebegő járművön jöttek, de előbukkantak a hatalmas dínószerű repülő állatok is, amik tömegével szállították a chitaurikat. Ott voltak a házakon, a felhőkarcolókon, az utcákon, a járműveken. Ártatlan emberekre lövöldöztek, falakat romboltak. A rendőrség és a katonaság nem tudta ellenük felvenni a harcot, a civilek mentésével voltak elfoglalva.
- Ez hihetetlen! – ámult el a lány.
A Stark torony tetején ismerős alakot pillantottak meg. Egy szemüveges, barna hajú férfit: Justin Hammert. Egy ágyút kezelt, melyet a kocka energiája működtetett. Egyetlen lövéssel házakat rombolt le, ám főleg a generátorokra célzott.
- Kapitány, halljuk a tervet! – mondta Stark tőle szokatlanul engedelmes hangon.
- Barton, maga a tetőre megy és onnan tüzel. Natasha a földön marad. Thor, szórjon villámot, szorítsa vissza őket. Stark, maga intézze el Hammert! Kate, te a gépen maradsz. Célozd az állatokat! És Hulk: zúzzon! – adta ki mindenkinek a parancsot Amerika Kapitány.
- És te? – kérdezte Kate.
- Én foglalkozom Schmidttel – mutatott ki az ablakon a férfi. Az átjáróból egy nagyobbfajta jármű suhant ki. Egy hadiszekérre hasonlított, két chitauri vezette. Az utasrészen egy férfi állt: feje vörös koponya, tetőtől talpig  feketébe öltözött. Ő volt Johann Schmidt, a Hidra feje a II. világháború alatt.
Sólyomszem átadta a helyét Kate-nek, aki kinyitotta a rámpát, az ügynök és a Vasember pedig elhagyta a gépet. Thor is követte őket. Natashát és Bannert kicsit beljebb vitték, majd egy utcánál leeresztették őket. Kate-nek még volt annyi ideje, hogy lássa amint földet érnek, a tudós pedig átváltozik és Hulk lesz belőle. Eddig a chitaurik nem foglalkoztak velük, ám most, hogy észrevették őket, többen eredtek lövöldözve a nyomukba.
- Hol rakjalak ki? – kiáltotta két fordulás között a lány a kapitánynak.
- El tudsz vinni Schmidthez?
- Megpróbálom, de gyorsnak kell lenned, ha nem akarsz lezuhanni! Most viszont jobb lesz, ha megkapaszkodsz valamiben, rázós utunk lesz – előttük ugyanis feltűnt egy leviathán. Kate gyorsan felhúzta a gépet, mire a tehetetlenség miatt az üléshez préselődtek. A lény tátott szájjal közeledett utánuk. A lány kioldott egy rakétát, ami bekerült a hüllőszerű lény belsejébe és felrobbant. Kívülről csak annyit lehetett látni, hogy egy helyen felszakad a külső fémborítás, az állat pedig elvesztette az irányítást lezuhant a földre. Ugyanis bármennyire hatalmasak voltak, a belső szerkezetük elég gyenge volt. Erre akkor jöttek rá, amikor Hulk az orránál fogva a földhöz szegezte az egyiket, a teste előrelendült és kettéroppant. A rakéta valószínűleg a gerincet találta el és roncsolta szét.
- Szép lövés! – hallatszott a rádióból.
Sikerült ellavírozniuk a chitauri járműig, ahol a kapitány kiugrott a gépből.
. . .
Eközben a Vasember landolt a Stark torony tetején. Justin Hammer feléje fordult és diadalittasan elvigyorodott magára mutatva.
- Látja Mr. Stark? Tized annyi idő alatt sikerült elkészítenem egy páncélt, mint ahogy ön jósolta. Ráadásul ez jobb, fejlettebb, sokoldalúbb és reaktor nélkül működik – és valóban: a fegyvergyártó testét egy Vasember-páncélhoz hasonló szerkezet borította. A chitauri fémet ötvözte a titánnal, melynek eredménye egy kemény, hajlékony, könnyen megmunkálható ötvözet lett. Fején egy chitauri sisakot viselt.
- Hogy szabadult ki a börtönből? Mióta áll a Hidra szolgálatában? – szegezte neki a kérdést Stark.
- Tudja, miután Schmidt felfedezte tökéletes gyáramat, – mire Stark csak a szemét forgatta – úgy gondolta, hogy hasznos társ lehetek. Célunk az volt, hogy eltegyük láb alól az olyan embereket, mint maga. Ivan Vanko ígéretes szövetségesnek tűnt. Ha elkészítette volna, amit kértem, felvételt nyert volna a Vörös Koponya társaságába. Ám mivel elárult, veszélybe sodort engem is. Miután a drágalátos Pepper Pots-ca lecsukatott, szervezkedések kezdődtek és egy hónap múlva már ki is juttattak a cellámból úgy, hogy senki nem gyanított semmit. Azóta én vagyok a fegyverszakértője. Új szintre emeltem a lőszereket, felhasználva a lövedékeimet. Nagyképűség nélkül állíthatom, hogy remek munkát végeztem,… - innentől Hammer elkezdte magát fényezni, amit Stark nem bírt végighallgatni. Felkapta férfit és földhöz vágta, ám mielőtt beléereszthetett volna valamit, az kisuhant alóla.
- Csak ennyit tudsz? – provokálta gúnyosan nevetve Hammer. Kikerülte a lövedékeket és elkapta Vasember nyakát, mire elektromos szikrák áramlottak át Hammerről Starkra. A páncél szikrázni kezdett, a képernyőn villogni kezdett egy magas feszültségre felhívó jelzés.
- Mi ez? – kérdezte Stark hörögve, hogy időt nyerjen.
- A chitaurik együtt élnek ezekkel a kisülésekkel. A páncél egy része szerves anyag, ami kiválóan vezeti… - nem fejezhette be, mert a mellreaktorból érkező lövedék 10 méterrel arrébb röpítette. Stark már ugrott is utána és egy jobb egyenessel fejbe találta. A két férfi a levegőben összegabalyodva küzdött. Egyszer az egyik, majd a másik csapódott egy házfalnak. Stark rakétákkal, míg Hammer elektromos hullámokkal bombázta ellenfelét. Mindegyik találattal egyre közelebb kerültek a földhöz. Végül Starknak sikerült letaszítania a fegyvergyárost. Sisakja elgurult, orra vérzett, szemüvege ferdén ült rajta. A Vasember kibiztosított bombákkal állt felette. Hammer erőtlenül megszólalt:
- Lehet, hogy egy csatát megnyert, de a háborút nem! Még nincs vége!
A férfi páncéljából szikrák pattantak elő, majd hirtelen elektromos kisülés rázta meg a levegőt. A robbanás elröpítette Starkot is. A kijelző villogott, majd minden elsötétült.
. . .
Romanoff ügynök és Banner a földetérés után belevetették magukat a csatába. Hulk házról házra ugrált és dobálta le a chitaurikat. Gazdátlan autókat, buszokat kapott fel és vágta hozzá a földönkívüliekhez, alaposan megtizedelve őket. Natasha minden pisztolylövése egy-egy chitauri halálát okozta. Némelyikkel sokkolóval végzett, ami a földönkívüliek elektromosságával kölcsönhatásba lépve halálos áramütést okozott, másokkal az egyik áldozatától elvett lőfegyverrel végzett. Mikor egy leviathán közeledett feléjük, Hulk felkapta az ügynöknőt és vele együtt a hüllő hátára ugrott. A szörny feltépte a leviathán páncélját és a darabokat a hüllő testébe döfte. Közben Natasha a lejutni igyekvőket lőtte. Mikor már egy sor tüske állt ki az állatból, az nem bírta tovább és lezuhant. A házakon lévő chitaurik fájdalmas kiáltást hallattak, amire Hulk üvöltése volt a válasz. Az ügynök és a szörny hatékonyan dolgozott együtt, ami meglepő volt azután, hogy kezdetben nem jöttek ki valami jól.
. . .

Thor és Sólyomszem is egy csapatot alkottak. Első találkozásuk nekik sem volt békés: amikor Thor Új-Mexikóban el akarta vinni a pörölyét, Barton bízták meg azzal, hogy lője le. Most mégis jól összedolgoztak. Sólyomszem egy háztetőről lőtte ki a nyilait, amik több járművet tönkretettek. Éles szemével felmérte a terepet és Thort mindig a vészhelyzetekre küldte. A félisten ilyenkor meglóbálta a mjölnirt és a helyszínre sietett, ahol villámokat szórva, ökölcsapásokkal vagy a pöröly segítségével szorította vissza a földönkívülieket.
. . .

Miután a kapitány kiugrott, Kate újra belevetette magát a küzdelembe. Folytonos tüzelésével magára vonta egy leviathán figyelmét, majd mikor tátott szájjal üldözőbe vette, beléeresztett egy rakétát, mire az állat a ház tetején landolt. Ezután több chitauri lövöldözve követni kezdte. Őket nem tudta anélkül eltalálni, hogy házakban kárt tegyen, már pedig szerette volna minimálisra csökkenteni az ártatlan áldozatok számát. Ezért inkább felhúzta a gépet és lavírozni kezdett. Egy kis idő múlva eltűntek a radarról. Ez furcsa! – nézett hátra. – Hova lettek? Megfordult és elakadt a lélegzete: nem messze tőle feltűnt egy repülőraj. Apró, egyszemélyes, fekete gépek. Pont, mint amilyeneket a Hidra használt.
- Srácok, azt hiszem van egy kis baj! – mondta a rádióba.
- Mi? Hol? – kérdezte Natasha.
- Nézzetek fel! – felelte Sólyomszem.
- Te jó ég!
A gépek ugyanis elkezdtek tüzelni.
A lövedékek becsapódása helyén tűz csapott fel, falak omlottak le. Pedig még csak nem is bombák voltak. Két gép üldözőbe vette a lányt. A navigátor már így is meghibásodott egy chitauri lövedéktől és a Hidra gépei fürgébbek voltak, ezért hamar utolérték.
- Eltaláltak! – kiáltotta. A gép irányíthatatlanná vált és pörögve lezuhant a földre.
. . .

Steve Rogers puhán landolt a száguldó chitauri járművön. Johann Schmidt feléje fordult és gúnyosan elmosolyodott.
- Amerika Kapitány! Reméltem, hogy nem hiába hagyok útmutatót!
- Hogy maradt életben? – szegezte neki a kérdést Rogers. - El kellett volna égnie a kockától!
- Egyszer már megégtem! Miután felszívódtam az űrben, egy idegen bolygóra kerültem, ahol meggyógyítottak. Kiderült, hogy minden, amiben hittem, igaz. Léteznek istenek, világok. És végül én lettem a felsőbbrendű ember, akit a sereg élére állítottak – azzal a kapitányra vetette magát. A férfi idős volt, ám a szérum miatt még mindig erős maradt. A száguldó járművön nem volt egyszerű fennmaradni. Schmidt a kapitányt fojtogatta, amikor az egyik kormányos célba vette őt. Steve Rogers ledobta a pajzsával. Az átesett a korláton, megbillentve a gépet, mire mindketten átlendültek a másik oldalra. Schmidt nekiesett a korlátnak, aminek következtében elengedte Rogers nyakát. A súly átbillenése instabillá tette a gépet, a pilótát pedig egy lövedék találta el. A jármű vészesen közeledett a föld felé. Az orra megakadt egy törmelékben. A hátsó része föllendült, minek következtében a két férfi kiröpült a kocsiból, az pedig bukfenceket hányva egy háznak csapódott, közben a feléjük érkező chitaurikat letarolva.
. . .

Pár perc múlva Stark levegő után kapkodva kinyitotta a szemét. A robbanás miatt elvesztette az eszméletét és alaposan nekiütődött egy falnak. Miután ellenőrizte a páncélt, körbenézett.
- Hammer halott. Mi van még? – kérdezte az adóvevőn keresztül.
- Elkelne egy kis légi segítség a 6. utcánál – felelte Sólyomszem.
A férfi abba az irányba nézett és megpillantotta a fekete vadászgépeket. Beindította a rakétákat, majd elszáguldott a gépek felé. Ügyesen lavírozott a feléje küldött lövedékek között. A kijelzőn kijelölte a célpontokat, mire felnyílott a vállán lévő lemez és egy sor apró rakéta robbant bele a gépekbe. A raj szétvált és berepültek a házak közé sorozatbombákat hajigálva. A lakosság sikoltozva menekült. A katonák buszokban rekedt civileket mentettek, a tankjuk itt most nem ért semmit. Starkhoz csatlakozott Natasha, Thor és Hulk is. Barton a tetőről segítette őket. Az egyik gép pont célba vette őt. Az ügynök nyilai elfogytak, így kénytelen volt az egyik holttestből kihúzni egyet, ám lőni már nem volt ideje, mert a gép túl gyorsan jött. A lövedék eltalálta a házat. A tető beomlott, füst csapott fel.
. . .

Kate a földetérés pillanatában bevágta a fejét, így eltartott pár percig, amíg kitisztult a látása. A gép ablaka betört, az egyik szilánk megvágta az arcát. Füst terjengett, ami fojtogatta. Kihámozta magát az ülésből, majd kimászott az ablakon. Egy vadászgép közeledett feléje. Alacsonyan szállt, a S.H.I.E.L.D. roncsaihoz tartott. A piszok tudja, hogy élek! – esett le a lánynak. – Ezt neked!
Kiváló alkalom volt: a lány Banner egyik bombáját ráerősítette egy nyílra, majd felhúzta az íjat. Egy sarok takarásában megvárta, amíg a gép fölé ért, aztán a szárnyra célozva elengedte a húrt. A Hidra gép szárnya felrobbant, ami így féloldalasan a földbe csapódott. A lány lelőtte az úton lévő chitaurikat, aztán felszállt.
- Natasha, merre vagytok?
. . .

Sólyomszemnek csak annyi ideje volt, hogy beállítson egy funkciót, majd levetette magát a mélybe.
Röptében megfordult és az ép házfalra lőtte ki a nyilat. Ezen volt egy kábel, ami az íjon rögzült. A segítségével belendült az egyik ablakon. A hátára esett, bőrébe üvegszilánkok vájtak. A lenti csapat látta, hogy Barton túlélte, ezért fellégezhettek, de nem sokáig, mert egy csapat földönkívüli lerohanta őket.
- Le kell hoznunk onnan! – kiáltotta Natasha, miközben épp lesokkolt egy chitaurit. – Szerzek egy járművet!
- Menj, feltartjuk őket! – mondta Thor, amit Romanoff ügynök hálás pillantással köszönt meg.
- Natasha, merre vagytok? – hallatszott a rádióból.
- Kate! A 6. utcánál. Feldobsz egy járműre?
- Máris ott vagyok! – fél perccel később landolt a csapat mellett, majd megfogta az ügynöknő karját, beindította a rakétákat, mire elemelkedtek a talajtól. Egy gép suhant el mellettük, Kate pedig átlendítette a nőt. Natasha elvágta a rögzítőkötelet és lelökte a chitaurit. Helyetfoglalt a vezető részen és Sólyomszem felé irányította a gépet. Az ablaknál fékezett.
- Clint, gyere! – kiáltott be.
- Nat, mit csinálsz? – kerekedett el az ügynök szeme, majd kiugrott az ablakon. Helyet cserélt Natashával, mivel jobb pilóta volt. A nő a levegőből tüzelt az őket üldözőkre. A férfi szűk helyre vezette őket, sikátorokban, fedett parkolókban, alagutakban száguldottak. Egy idő után nem maradt mögöttük senki. Az üldözőik nekimentek a falnak és felrobbantak.
- Még mindig könnyen elvesztik az egyensúlyukat! – mosolyodott el Barton.

(Folytatás következik)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése