2015. július 19., vasárnap

14. Vizsga

Üdv mindenkinek!
Érkeztem a 14. résszel, mely remélem, elnyeri a tetszéseteket! Köszönöm a rengeteg megtekintést, a véleményeket és hogy egyáltalán időt szántok a történetre! Továbbra is várom az észrevételeket, jó olvasást! :)


Mikor a lány felébredt, már a hasára sütött a nap. Halványan emlékezett rá, hogy tegnap, mikor landolás után leemelték a gépről, éljenzés fogadta a csapatot, de a kép homályos volt, valószínűleg félálomban élte át az egészet. Most kipihentnek érezte magát, feltöltődött energiával. A homlokán lévő sebet összevarrták, csak egy vékony csík maradt. Felkelt, megmosakodott, felöltözött. A gyomra korgott, ezért csak egy gyors reggeli után ment az irányítóba. Az igazgató az ablaknál állt az eget kémlelve.
- Uram, mi a mai program? – lépett mellé Kate.
- Szabadnapot kaptok, megdolgoztatok érte – jelent meg egy apró mosoly a szája sarkában, ami a kijelentésével együtt nagy dicséretnek számított egy világbiztonsági szervezet igazgatójától.
- Köszönöm, uram! – egy bólintás után a lány távozott.
. . .
A lány azonban nem henyélt. Már csak 3 napja maradt az ügynöki vizsgáig. Ha jól akart teljesíteni, akkor formában kellett maradnia. Majd lazítok utána – gondolta. Az edzőterem szokatlanul csendes volt. A Bosszúállók nem voltak a hajón, mindannyian visszamentek az igazi lakhelyükre. Valószínűleg egyikük sem pihen – tűnődött, miközben fáslit tekert a kezére, majd elkezdte a bokszzsákot ütni. – Stark biztosan újabb páncélt gyárt, Barton és Natasha nyitott szemmel járva gyűjtik az információkat, Banner a tesseracton agyalhat, Thor visszamehetett Jane-hez, Steve pedig fáradhatatlanul rója a köröket. A lány végigjárt minden állomást, megcsinálta a gyakorlatokat. Furcsa volt, hogy egyedül van, nem volt, aki kijavítsa, de legalább volt ideje kikapcsolni magát. Hagyta, hogy keresztüláramoljanak rajta a gondolatok, így sikerült kitisztítania a fejét. A délutánt Hill ügynökkel töltötte. Megmutatta a korábbi vizsgákról készült felvételeket, feladattípusokat.
- Olyasmi lesz az egész, mint az az akadálypálya, csak sokkal nagyobb területen, több feladattal.
A lány a naplementét a fedélzeten nézte végig, közben elfogyasztotta a vacsoráját. Szerette az ilyen békés pillanatokat, az ég színeit, a tenger friss illatát, valamiért azonban hiányérzete volt. Mikor a levegő lehűlt és feljöttek a csillagok, ő is elment lefeküdni.
. . .
Az elkövetkező napokat gyakorlással töltötte, vagy segített az ügynöknek, például a papírmunkákban, fegyvertesztelésben, számítógépes munkákban. Sok időt töltött Hill ügynökkel. Mivel a csapat tagjai csak a vizsga napjára jöttek vissza, az ügynöknő segítségével javította ki a hibáit, újabb dolgokat tanult. Egyik nap ellátogattak a hivatalos ügynökképzőbe. Itt Kate megismerkedhetett azokkal, aki vele egyidőben fognak vizsgázni, de mindannyian külön helyen. Ők több ideje tanultak már, mint a lány, de muszáj volt ebben az időpontban tesztelnie a tudását, mert a következő csoport vizsgája már iskolaidőben volt, ő pedig már „hivatalosan” gyakornokként került a hajóra. Esténként volt egy kis szabadideje, ilyenkor általában olvasott, vagy a kalandjaikat rögzítette. Általában mélyen aludt, reggel korán ébredt. A szervezete egészen megszokta, nem is volt fáradt. Végül aztán elérkezett a vizsga napja. Felöltözés után az ágya szélén próbálta megnyugtatni magát. Rendesen izgult, a gyomra görcsbe rándult, a lába remegett. A kelleténél előbb kelt, ezért nem akart a vezérlőbe menni, nehogy láb alatt legyen. Egyszer csak halk kopogtatás után nyílt az ajtó.
- Nem zavarok? – kérdezte a belépő, mire a lány arcán boldog mosoly futott végig.
- Dehogy. Gyere be, Steve!
- Nagyon izgulsz? Hogy teltek a pihenőnapok? Fogadok, hogy helyette edzettél!
- Ezt pont te mondod? – dobta vissza a labdát a lány. – És igen, izgulok.
- Ne tedd! Meg fogod tudni csinálni! – azzal átölelte a lányt, aki hozzábújt. Kate rájött, hogy az elmúlt napokban ezt hiányolta a legjobban, bár maga sem értette, miért. A gépen együtt utazott a csapat és Hill. Ellátták jó tanácsokkal, tippekkel, Natasha és Sólyomszem elmondott néhány személyes tapasztalatot. Leszállás után a lányt elvezették. A fegyverei mellett csak bíztató pillantásokat vihetett magával. Kapott egy navigációs órát, majd magára hagyták a szobában. Nemsokára kinyílt az ajtó és felszólították az indulásra. A vizsga 3 részből állt. Az első az épületben volt, ahol a célzó képességet, az intelligencia szintet és az informatikai jártasságot vizsgálták: céllövő állomás pisztollyal, puskával, íjjal. Volt egy hacker szoba is, itt a számítógép használatot ellenőrizték. Egy másik helységben különféle bombákat kellett hatástalanítania, osztályoznia, sőt saját kezűleg összeraknia. A szabadtéri részen a fizikai alkalmasságot vizsgálták. Ügynökökkel vagy nőkkel kellett megküzdenie lőfegyver használata nélkül. Az akadálypályán a kitartásra helyezték a hangsúlyt. A végén egy vadászgép várta. Az utasítást követve felszállt vele. Ez volt a harmadik rész: pilótaként hogyan teljesítettek a jelöltek, hogyan lavíroztak, céloztak a gépekkel. Azért volt szükség mindhárom területen a vizsgára, mert oda sorolták be az ügynököt, ahol a legjobban megállja a helyét. A lány ezen még nem is gondolkozott. Kíváncsi vagyok, mire osztanak be – gondolta, miközben kiszállt a gépből. – Már ha egyáltalán megfeleltem. A nap még nem ért véget. Részt kellett vennie egy orvosi vizsgálaton, hogy kimutassák az allergiára vagy betegségre való hajlamot és, hogy teljes képet kapjanak a szervezetéről. Aztán kitöltött egy tesztet és csak ezután mehetett vissza a barátaihoz. Újra gépre szálltak és a bázis felé vették az irányt.
- Hogy sikerült? – kérdezte Natasha.
- Szerintem jól, de hát úgysem én döntöm el. Mikor derül ki az eredmény?
- Általában 2-3 nap, mire a teljes elemzést elkészítik – felelte Barton ügynök.
- És ki közli az eredményt?
- Alaphelyzetben a csoportvezető, a te esetedben Nick – válaszolt Romanoff ügynök.
. . .
A várakozás napjai alatt sem hagyták abba az edzést. Ha a lány nem is lesz hivatásos ügynök, a szervezete annyira hozzászokott a megterheléshez, hogy szükség volt az átmozgatásra. Végül aztán elérkezett a nagy nap, ami több szempontból is jelentős volt: egyrészt a vizsga eredményének bejelentése, másrészt ma volt a MARVEL stúdió új filmjének premier bemutatója. Kate öltözködés közben visszagondolt rá, hogyan is jelentette ezt be Fury:
- Kate, ugye tudod, hogy a költségeink egy részét a filmjeinkből fedezzük, - kezdte az igazgató – amikről senki nem gondolná, hogy valódi felvételek. A csata után visszamaradt pusztítást a lehető leghamarabb el kell tüntetnünk, amihez pénzre van szükség. Viszont a csata majdnem ugyanolyan volt, mint az első, emiatt nem lenne annyi bevétel. Beleegyezel-e, hogy benne leszel a filmben fontos szereplőként, vagy pedig kivágjuk azokat a jeleneteket, amikben szerepelsz?
- Ha azt mondom, igen, akkor nekem is lesz színészi álprofilom? – kérdezte a lány némi habozás után.
- Természetesen. Álnév, kitalált életrajz, és minden egyéb, csak az arcod kell hozzá.
- És ha felismernek?
- Erről a sminkesünk gondoskodik.
- Akkor legyen – egyezett bele Kate.
Most pedig egy sminkszobában ücsörgött gyönyörű ruhában, miközben stylistok, fodrászok, sminkesek sürgölődtek körülötte. Nem volt egyedül: Natashát és Hillt is itt készítették fel, míg a férfiakat a szomszéd szobában. Egyszer csak Fury hívta az irodájába. Gyors pillantást vetett az ügynöknőkre, akik bíztatóan bólintottak. A folyosón végighaladva többen végigmérték, valószínűleg nem ismerték fel. Őmaga még nem látta a teljes képet, ezért megállt az egyik tükörfal előtt. Széles pántos fehér ruhája derékban szűkített, alul bő volt. Elől a térdéig ért, hátul pár centivel hosszabb volt. Haja hullámokban omlott a vállára. Kevés sminket kapott, mégis idősebbnek mutatta. Nagyot sóhajtva belépett az igazgatói irodába.
- Jó estét, uram! – köszöntötte a férfit.
- Jó estét! – fordult felé Fury papírokkal a kezében. – Bizonyára már nagyon kíváncsi vagy az eredményedre. Az értékelés alapvetően pozitív, jó pontokat kaptál. A bírálók tudnak a szérumról és úgy vélik remekül bevált a kiképzési módszer. De! – a lány arcán mindezidáig apró mosoly játszott, ám most lehervadt róla. – Az eredmény mindegyik területen ugyanolyan, minimális az eltérés. Egyikben sem vagy kiemelkedő, helyette minden téren megállod a helyed. Az elemzők nem tudtak olyan munkaötletet felhozni, ami neked való lenne, mert a különleges embereket nem lehet egyszerű terepmunkára küldeni. A sokoldalúságod miatt döntöttek úgy, ahogy – itt Fury egy kis szünetet tartott majd bejelentette. – Vagyis itt maradsz és csatlakozol a csapatomhoz!
- Úgy érti, én leszek a hetedik Bosszúálló? – kérdezte a lány boldogsággal vegyített döbbenettel.
- Igen, a „Kiválasztott”. Köszöntöm a fedélzeten, Kate ügynök! Itt a jelvénye és az egyéb tudnivalók – nyújtott át egy csomagot.
- Köszönöm, uram! – felelte a lány meghatottan. Nevetett és közben örömkönnyek peregtek az arcán. Szerencse, hogy vízálló a smink! – gondolta. Az irodából kilépve ismerős szituációba csöppent: a többiek az asztalnál ülve várták, csak ezúttal mindenki kiöltözve. A férfiak öltönyben, az ügynöknők kisestélyiben. Mindegyikük csodálatosan festett.
- Üdv a csapatban! – mondta Tony Stark, mire a lánynak leesett az álla.
- Ti tudtátok, hogy mi az eredmény?
- Igen, bár nem lepett meg senkit – mosolyodott el Thor.
- Induljunk, mert el fogunk késni! – állt fel Romanoff ügynök. – Ez egyben Kate ügynökké avatásának az ünnepe is.
Az igazgatóval együtt gépre szálltak, és egy idő múlva a Stark torony tetején landoltak. Mivel az épület körül nyüzsögtek a riporterek és a fotósok, ezért a hátsó bejáraton osontak ki. A limuzinok kissé távolabb álltak, nehogy valaki gyanút fogjon. Nem utaztak együtt, mert nem egy helyen laktak. A lányt nem akarták egyedül hagyni, felajánlották neki a választási lehetőséget, így Kate a kapitánnyal utazott. Furcsa volt ilyen kényelmes, tágas autóban utazni.
-  Minden premierre ilyen kocsival mentek?
- A legtöbbre igen, bár az is igaz, hogy nem mindre én megyek el. Milyen érzés ügynöknek lenni?
- Csak annyit tudok róla mondani, hogy örülök, hogy itt maradtam.
- Nem is értem, mit keres a seregben egy ilyen gyönyörű nő… - Kate csodálkozó pillantást vetett rá - … lány, úgy értem…
- Ennyivel idősebbnek nézett ki? – nevette el magát a lány a férfi zavarát látva. – Amúgy te is jól nézel ki! De attól, hogy ügynök lettem, nem változtam meg. Beszélj velem úgy, ahogy eddig.
Nem folytathatták a beszélgetést, mert a sofőr jelezte, hogy hamarosan megérkeznek. Kiszállás előtt a kapitány megszorította a lány kezét és bíztatóan ezt mondta:
- Ne csinálj mást, csak mosolyogj a kamerák felé! Nem lesz olyan hosszú, utána pedig már velünk leszel!
A férfit előbb kirakta a limuzin, a lánnyal még mentek egy kört. Kate azon filózott, hogy hogyan szálljon ki anélkül, hogy fellibbenne a ruhája, ám nem sok ideje volt rá, mert az autó fékezett. Megköszönte a fuvart és kinyitotta az ajtót. A hangzavar, ami fogadta, megcsapta. Kiszállt és elindult a vörös szőnyegen, miközben csak úgy villogtak a vakuk. Senkinek nem tűnt fel pillanatnyi bizonytalansága, amíg észrevette nem vette Natashát, aki egy fal előtt állt. Felé indult és közben magában fohászkodott, hogy el ne essen. Ő következett. A kamerákba mosolygott és megpróbált minél kevesebbet pislogni, ám ez a villogó fényképezőgépek miatt nem volt egyszerű feladat. Elpillantott a fotósok mögött és meglátta a rajongói táborokat, akik táblákkal sikítozva ünnepelték őket. Tehát ilyen érzés híresnek lenni – gondolta. Most ismerte meg a világ Katherine Elect néven, ami annyit tett: Katherine, a Kiválasztott.
- Hogy érzed magad? – lépett mellé Stark és egymást átkarolva készült róluk „pár” kép.
- Mindig ennyire elvakítják az embert? – szűrte Kate a fogai között. Úgy kellett beszélniük, hogy nem mozog a szájuk.
- Inkább élvezd a figyelmet! – tanácsolta a férfi.
- Tom Hiddleston – jelentette be a konferáló. Loki? – lepődött meg a lány. Az asgardi most rövid hajat és ritkás bajuszt viselt. Az öltöny szokatlanul állt neki, de jól festett benne.
- Ezt varázslattal csinálod? – lépett mellé a lány. – Hogyhogy itt vagy?
- Én is szerepelek a filmben és az emberek imádnak – vigyorgott elégedetten. – Mellesleg bájosan festesz.
- Köszönöm – pirult Kate. – Örülök, hogy eljöttél.
Ekkor csatlakoztak hozzájuk a többiek egy közös fotóra.
Néhány dedikálás után bementek az épületbe. A moziban övék volt a legjobb hely. Kate még nem látta a filmet, ezért izgatottan várta.  A történet a megérkezésével kezdődött, majd jöttek az álmok, a beoltás. Ezután a második asgardi látogatás és néhány jelenet a kiképzésről. Bejátszások a Hammer Industries sorsáról, az áltámadásokról. Nagy hangsúlyt fektettek a csatára, elképesztő felvételeket mutattak. A film a Bosszúállók gépre szállásával záródott. Furcsa volt magát látni mozivásznon. Néhány arckifejezését látva elbújt volna szégyenében, de miután a közönség hangos tapssal jutalmazta őket a film végén, elmúlt a szorongása. Kimentek a teremből és a kijárat felé vették az irányt. Végighaladtak a szőnyegen, a rajongók, riporterek és fotósok hangjától kísérve, majd beszálltak a limuzinokba. Stark toronyban azonban nem a legfelső emeletre mentek, ami fel is tűnt a lánynak. A kapitány a karját nyújtotta, Kate pedig elfogadta.
- Hova megyünk? – kérdezte halkan.
- Majd meglátod – adott kitérő választ a férfi, Kate pedig nem firtatta tovább. A következő kanyar után benyitottak egy ajtón.
- Győzelmi ünnepség és ügynökavató egyben. Jó szórakozást! – invitálta be őket Stark, majd elsétált Pepper felé. A termet megtöltötték az ünneplőbe öltözött emberek, kellemes zene szólt, a világítás különleges hangulatot varázsolt. Thor észrevette Jane Fostert. Odavezette a lányt és bemutatta a nőnek. Jane kedvesen fogadta, elbeszélgettek egy darabig. Kate egyszer csak megpillantotta Lokit az egyik asztalnál. Átlavírozott az emberek között és leült mellé.
- Üdv, Kate! – köszöntötte a férfi. – Most, hogy ügynök lettél, te is beállsz a „nem bízunk Lokiban, mert el akarta foglalni a Földet” csoportba?
- Nem, dehogy – rázta meg a fejét a lány. – Nem lettem más ember, az csak egy cím.
- De miért? – nevetett zavartan a félisten. – Miért bízol bennem, amikor a bátyámon kívül más nem?
- Mert bebizonyítottad, hogy képes vagy megjavulni. Megmentetted Jane életét!
- Azt nem értük tettem – tiltakozott Loki.
- Az nem lényeges, akkor is megtetted. Segítettél Thornak, ezáltal segítettél megmenteni az egész univerzumot! – mondta a lány indulatosan, majd halkabbra fogta a hangját. – Én hiszek benne, hogy képes vagy megváltozni.
- Különleges lány vagy te! – mosolyodott el Loki, majd a közeledő kapitány láttán hozzátette – Azt hiszem ideje mennem. Minden jót, Kate! Maradj mindig önmagad, még sokra viheted! – egy puszit nyomott a homokára. A kapitánynak kezet nyújtott és így szólt:
- Viszlát, katona! – suttogva hozzátette – Vigyáz rá, rendkívüli lány! – majd beszállt a liftbe. Egy perc múlva hallani lehetett, amint működésbe lép a befrost, aztán csend lett.
- Ég veled! – suttogta a lány.
- Valami baj van? – kérdezte a mögé lépő férfi.
- Nem, nincs semmi. Gyere Steve, táncoljunk!

2 megjegyzés:

  1. OMG az eddigi legjobb rész nagyon tetszett :) főleg a vége 😍 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm, ez nekem is az egyik kedvencem :D

      Törlés