2015. augusztus 29., szombat

3. Új szövetséges

Délelőtt nem volt időm a számítógépek közelébe férkőzni, helyette azon agyaltam, mikor épp nem az tananyagra figyeltem, hogy milyen indokkal juthatok egy komolyabb géphez. A szobámban van ugyan egy csúcstechnológiás számítógép, de nincs teljes összeköttetésben a központi adatbázissal. Kapóra jött, hogy az egyik órán a II. világháborúról esett szó. Alaposan kifaggattam a tanáromat, akinek persze fogalma sem volt, hogy mi hozott ennyire lázba. Nem verték nagydobra, hogy többek között Amerika Kapitány is tanított. Mindenesetre most jókor jött elő a téma. Délután megkértem Hillt, hogy segítsen egy gépet szerezni.
- Mégis minek? – kérdezte fürkésző tekintettel.
- Kutatási célzattal – feleltem komoly képpel. Hill valószínűleg tudja, hogy nem mondok teljesen igazat, de mivel ismer és bízik bennem, segít. Kapok egy külön szobát, amit irodaként használtak, de jelenleg nem üzemel. Beüzemeljük, majd Maria elsiet. Mostanában kevesebbet látom. Munkát kapott a Stark Industriesnél, igaz, hogy csak másodállásban. Valószínűleg Stark felügyelete is az ő feladata. Nem csodálom, hogy más nem vállalta el. A hajón a fél személyzetet lecserélték, Fury nincs itt, Hill is ritkán. Sok az új arc, egész más a hangulat. Azzal, hogy a S.H.I.E.L.D.-et felszámolták, valami megváltozott. Örökre.
Miután levédtem a gépet, elkezdtem keresgélni a Hidra fájlok között. Sorban nyitogattam meg az összeset, lefutattam rajta egy keresőprogramot. Habár a számítógép gyors volt, többször meg kellett állnom, hogy feltörjek egy-egy mappát, ezért hosszúnak ígérkezett a délután. Már 2 órája görnyedtem az asztal felett, úgyhogy úgy döntöttem, hogy járok egyet. Mikor nyitom az ajtót, a számítógép jelezni kezdett. A kijelzőn egy ablak villogott: a fájltípus nem támogatott vagy törölték, nem lehet megnyitni. Megvan! Nem túl nagy fájl, ezért úgy döntöttem, folytatom a kutatást. A legfejlettebb és legmegbízhatóbb programot küldtem rá a mappákra. Összesen 3 olyan fájlt találtam, ami segíthet nekünk. Lementettem őket és elhagytam az irodát. Ha bárki is figyelne, jobb, ha nem tudja meg, miben sántikálok. A szobámban megpróbáltam feltörni, megnyitni a dokumentumokat, de egyszerűen egyik program sem tudott vele mit kezdeni. Nem reagált a parancsra, még ahhoz az oldalához sem tudtam hozzáférni, ahol fel lehet törni. Mivel számomra lehetetlennek tűnt a feladat, ezért egy olyan emberhez fordultam, aki gyerekkora óta ezt csinálja.
- Tony Stark élethű másával beszél, kérem hagyjon üzenetet – hallatszott a telefonból.
- Stark, itt Kate – kezdtem, de nem folytathattam, mert a Vasember a szavamba vágott.
- Üdv, Kate. Ha lehet, akkor gyorsan mond, mert épp hegesztek.
- Segítségre lenne szükségem – mivel Stark csendben maradt, folytattam. – Titkosított fájlok, kódfeltörés, olyanok, amikről rajtam kívül senki nem tud. Ilyesmik.
- Küldd át! – azzal letette a telefont.
Érdekes módon tovább küldeni, másolni lehetett a fájlokat, de megnyitni nem. A ma délutáni edzést feláldoztuk a kutatásra, de mivel még volt időm, az edzőterembe mentem.
- Pihenned kéne – mondtam köszönés helyett a kapitánynak, aki megint kitépett egy zsákot a helyéről. Már nem látszódta rajta az ütések nyomai, de én azért aggódtam érte.
- Megtaláltad? – fordult felém.
- Igen, 3 darabban. Lehetetlen megnyitni, de hamarosan kapok segítséget.
- Stark?
Bólintottam. Mindketten tudtuk, hogy ebben vérprofi, verhetetlen. Ha ő nem tud vele mit kezdeni, akkor más sem. Mivel ma már úgysem tudtam volna mit csinálni, gyakoroltam pár órát, majd visszavonultam a szobámba. Ugyanott laktam, ahol nyáron, még a berendezésen sem változtattak. Az ágyam feletti fényképet is békén hagyták. Még az első találkozásunkat ábrázolta. Az egyenruhám kitisztítva feküdt a táskában, a fegyvereim leápolva. Minden ugyanúgy. Kivéve a pajzsom: ezt ugyanis átfestették. Sötétkék alapon ezüstfehér A betű díszítette. Gyönyörű volt! Szerettem a szürke alapon fekete betűst is, de ez volt a favorit. Teljesen illett hozzám; csak nem tudtam, kinek köszönjem meg. Senki nem mondott semmit, így nem tudtam, kinek az ötlete, munkája volt. És Steve se árulja el, még azt sem, hogy miért változtatták meg. Bár végül is mindegy. Lefeküdtem. A nyakamban lévő medált kezdtem el forgatni, mivel nem tudtam aludni. Ezt még Natashától kaptam: egy körben lévő A betűt ábrázolt. A Bosszúállók jelvényét. Az én jelvényemet is. Ezzel a gondolattal álomba szenderültem.
. . .

Másnap korán ébredtem. Nincs napirendem, egyedül az óráim vannak meghatározott időpontban. Most, hogy Fury nincs a hajón, eléggé szabadon vagyok fogva. Van ugyan helyettes parancsnok, de igazából Hill a főnök, ő pedig ismer. Vagyis délután azt csinálhattam, amit akarok, kivéve, ha beosztanak valahova segíteni. A mai órán tesztet írtam: ez olyasmi, mint a hagyományos dolgozat, csak gondolkodást, stratégiát igénylő feladatok vannak benne. Ezzel is különböző helyzetekre készítenek fel. Jól haladunk az anyaggal, bár nem láttam a tanmenetet, így aztán nem tudom, hol kellene tartanunk. Ebéd után beugrottam a szobámba. A telefon nem fogadott hívást jelzett és a számítógép is villogott. Rögtön tudtam, ki keresett.
- Bocs, nem voltam itt – mondtam köszönés helyett a készülékbe. – Mi lett a fájlokkal?
- Nem tudtam feltörni. Úgy kódolták be őket, hogy csak a létrehozás helyszínén lehet hozzáférni. Ráküldtem egy keresőt, ami pontos találatot adott ki. Minden információt átküldtem – felelte Stark.
- Kösz a segítséget – búcsúztam volna el, ám Stark leállított.
- Kate, ez elég komolynak tűnik. Mire kell ez?
- Egy kutatáshoz – adtam kitérő választ. A Vasember nem kérdezett vissza. Ha meg akarja tudni, úgy is kideríti. Nem kell mást tennie, mint beférkőznie a rendszerbe. Onnan mindent megtud, amit csak akar.
Szereztem egy hordozható gépet (úgy nézett ki, mint egy apró bőrönd), rámentettem az anyagot, kezembe fogtam a felszerelésem táskáját és elindultam a kapitány szobája felé.
- Steve, megvan! – nyitottam be. Ő ennyiből is értett. Egy táskába rendezte az egyenruháját, mialatt én felhívtam Sam-et. 5 percen belül mindhárman elhagytuk a jelenlegi helyünket. Nem volt nagy légiforgalom, így gyorsan eljutottunk Washingtonba. Landolás után a lépcsőházban mentünk le. Reméltem, hogy nem találkozunk senkivel, de ez nem jött össze. A kapitány lakásának szintjén nyílt egy ajtó és kilépett rajta a „nővérke”. Egy ideig a kapitány őrizete volt a feladata, az álcája szerint pedig kórházi nővérként dolgozott. Szőke haja copfba kötve, CIA egyenruha volt rajta. Meglepve nézett fel.
- Rogers kapitány? – szólalt meg lassan. Hupsz, ezek szerint úgy tudta, hogy Steve halott. Sajnos a sapka, a szemüveg és az álruha nem tévesztette meg. – Azt hittem… Azt hittem, meghalt.
- Hát, nem. De ez szigorúan titkos – felelte Steve. Erre én se nagyon tudtam volna mit reagálni, tekintve, hogy Steve Rogers a nyilvánosság számára halott és azt, ami a hajón történt nem kötötték mindenkinek az orrára.
- Én azért örülök – csúszott ki a nő száján. Az arcát látva, nem tudom miért, de le akartam keverni neki egyet. – Ő kicsoda? – fordult felém.
- Kate Elect – nyújtottam kezet. Nem volt érdemes titkolózni, bár nem ismert fel. Vagy nem tudta, ki vagyok.
- Sharon Carter – mutatkozott be, de mintha ott sem lettem volna. A szeme minduntalan a kapitányra tévedt.
- Örülök, hogy találkoztunk, de most mennünk kell. Viszlát! – majd elrángattam Steve-et. Dühösen csörtettem le a lépcsőn. Számomra a 13-as ügynök nem volt „szimpi csaj”.
- Kate, várj! – ért utol a ház előtt kapitány. – Mi a baj?
Nem válaszoltam, csak felszálltam a motorra. Tulajdonképpen én se tudom, de az érzés ismerős volt. Félúton jártunk, amikor ezt mondtam:
- Nem akarlak elveszíteni! – ez fejezte ki legjobban a pillanatnyi felindulásomat.
Sólyommal egy kávézóban beszéltük meg a találkozót. Nem túl biztonságos, de kevésbé feltűnő. Sütött a nap, így nem ütöttünk el a tömegtől, mivel mindegyikünk arcát szemüveg takarta: Sam napszemüvegben, Steve egy vastagkeretes normálban, míg én a repülőszemüvegemben ücsörögtem a helyemen. A leghátsó bokszba ültünk. Megvártuk, amíg kihozzák a rendelést, csak utána tértem a tárgyra.
- A fájlok megvannak, de csak a létrehozás helyszínén lehet őket feltörni. Stark egy nyomkövetővel megállapította, hogy ez hol van. Méghozzá – kinyitottam a gépet és gyorsan megnyitottam a fájlokat. A kijelzőn megjelent egy térkép, ami fokozatosan közeledett a célunk felé. Egyre részletesebb képet mutatott, majd megállt. Ismertük a helyet, bár én még nem jártam ott. – A Triskelion.
A fotó a még ép épületet ábrázolta. A magas építmény a folyó partján állt, egy része üvegből volt. Ez volt a S.H.I.E.L.D. főhadiszállása. Ma fele romhalmaz, nagy része nincs használható állapotban. A Vízió projekt lezuhant hordozói közül egy belevágódott az épületbe, tönkretéve jó pár emeletet.
- Végül is logikus. Valószínűleg Pierce irodájában lesz, amit keresünk – vonta le a következetést a kapitány.
- De hogy jutunk oda be? Te elméletben halott vagy, én nem vagyok ügynök, Kate pedig nem járt ott – sorolta Sam.
- Ti sehogy. Én pedig segítséggel – mindketten kérdőn néztek rám. – Hill. Egyszer úgyis be kellett volna avatnunk. Ő Fury jobb keze, szabad bejárása van mindenhova.
- Szerinted beleegyezik? – kérdezte Steve.
- Jelenleg te parancsolsz neki – mosolyodtam el. Végül is, ő már kapitány. Az akciót ma végre akartuk hajtani, nem volt érdemes halogatni. Ha Hill nem egyezik most bele, ezután se fog. Mivel ma épp a bázison tartózkodott, úgy döntöttünk, hogy én visszarepülök és megbeszélem vele a dolgot, ezalatt Sólyom és a kapitány kidolgoznak egy tervet nemleges válasz és vészhelyzet esetére. A számítógépet otthagytam, mert azon rajta van az épület alaprajza. Mindhárman visszamentünk Steve lakásához, ahonnan én tovább álltam, a többiek pedig ottmaradtak. 
A Helicarrieren rögtön a vezérlőbe mentem. Itt könnyen lehetett információt szerezni és Hill legtöbbször itt tartózkodott.
Az egyik számítógépnél bukkantam rá. Jeleztem neki.
- Mi a baj, Kate? – csukta be maga mögött a szobám ajtaját.
- Ez – mutattam meg neki a fájlokat, Stark adatait és a helyszínt. Kérdőn tekintett rám. – Segítségre lenne szükségünk a bejutáshoz és valószínűleg a feltöréshez is. Egyedül nem menne, már pedig szeretnénk elkerülni a feltűnést.
- És mit csináltok, ha használható információt találtok? Megkeresitek? – kérdezte, mire bólintottam. – Fury engedélye nélkül is? – újból bólintottam. Ez egy magánakció, ráadásul veszélyes és szabályellenes.
- Rendben. Segítek bejutni a Triskelionba, de utána nem vállalok felelősséget értetek.

Sziasztok!
Most egy kicsit hosszabb résszel jöttem, de hát így sikerült. Mint látjátok, került chat a blogra, használjátok, ha kedvetek tartja. (Bocs, hogy kétszer elküldtem majdnem ugyanazt az üzenetet, azt hittem először, hogy nem ment el.) Nagy örömmel köszöntöm az új feliratkozókat és köszönöm a rengeteg megtekintést! Továbbra is várom véleményeiteket, észrevételeket! :)
Üdv: Kate Avengers

4 megjegyzés:

  1. Szia! ;) szerintem én maradok a megjegyzésnél, mert szinte mindig mobilról vagyok, de jól el lett helyezve a chat. Jöhetnek a hosszabb részek :D nekem legalábbis külön öröm. Tetszett a rész, kíváncsi vagyok mikor indul be az akció :). Örülök, hogy Falcon/Sam is színen van, Számomra ő is kedves karakter. Kérdés:mennyire, vagy figyelembe fogod venni a Captain America 3 eseményeit(bocs de filmekben nem áll szóra a magyar :D),mert ugye Buckyt ott találják meg, vagy akár az Ant-Man erre vonatkozó credit scene-jét? (Ez csak puszta kíváncsiság ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Először is külön köszönöm ezt az extra hosszúságú kommentet. A kérdésedre a válasz pedig, hogy követem a filmeket, de beletettem a történetbe néhány csavart és megtaláltam a (szerintem) legjobb megoldást. A többi pedig legyen meglepetés. :)

      Törlés
    2. Szeretem a csavaros meglepetéseket :D és ez egy rövid komment tőlem, mert a blogod...ahw
      Egyszerűen imádom :)

      Törlés
    3. Látnod kéne az arcom, mikor a kommentjeidet olvasom :D Mindenesetre nem tudok elég hálás lenni a támogatásodért! :-)

      Törlés