2015. november 28., szombat

16. Szérum

Az osztag megérkezése valamivel tovább tartott, mint várták, mert útközben találkoztak egy Hidra járőr csapattal. Mivel észrevették őket, az összecsapás elkerülhetetlen volt. Mindössze egy foglyot sikerült ejteniük, a többieket lelőtték, vagy ők végeztek magukkal egy-egy ciánkapszulával. Végül halkan landoltak a tisztáson. A 13-as ügynök két emberével átment a Bosszúállókhoz.
- Rogers kapitány, - fordult a férfi felé köszönés helyett – van egy Hidra foglyunk.
Steve egy bólintással tudomásul vette, aztán a kivetített 3D-s alaprajz felé fordult és mutogatva felvázolta a haditervet:
- A Hidra ügynök segítségével fogunk behatolni. Carter, cseréljék le a kitűzőket, tüntessék el a S.H.I.E.L.D. nyomait! Az osztag megy be először, keltsék azt a látszatot, hogy járőrcsapat, aztán vegyüljenek el és biztosítsák a csarnokot és a kijáratokat! A csapat után mi észrevétlenül behatolunk. Stark, ez a maga feladata lesz! Iktassa ki a kamerákat! Barton, Natasha, készítsetek elő két gépet, azokkal fogunk kijutni. Hulk, maga velük megy, védje őket! Közben Sam és Thor velem jön, megkeressük és kihozzuk Kate-et! A hangárban lesz a legnagyobb az összecsapás, ránk kevésbé fognak figyelni.
Mindenki egy bólintással jelezte, hogy értette. Még Stark sem kérdőjelezte meg Amerika Kapitány tervét, ami bizonyította a helyzet komolyságát. Most készültek betörni egy jól felszerelt, védett, képzett ügynökökkel tel Hidra bázisra. Gyakorlatilag az ellenség szívébe akartak behatolni, ahonnan kijutni csak kevés esélyük volt. A legapróbb hiba is végzetes lehet. A Hidra emberei nem ismerik a félelmet. Inkább megölik magukat, de nem hagyják magukat fogságba kerülni vagy végleg legyőzni. És a Bosszúállókat holtan szeretnék látni. Minél előbb.
Az elkövetkező pár percben mindenki magára öltötte a fegyvereit.
Amerika Kapitány hátára került a pajzsa a szokásos csendülésével. A Fekete Özvegy karkötői felragyogtak, a pisztolyát az övébe csúsztatta. A Vasember kinyitotta a táskáját, ami páncéllá alakult. Thor kezébe röppent a mjölnir. Sólyomszem hátára vette a tegezét kezébe az íját. Bruce Banner magához vett néhány bombát, míg Sólyom magára erősítette a szárnyait, majd kiléptek a hóba. Az osztag Hidra kitűzőkkel, S.H.I.E.L.D. jelvények nélkül felsorakozott. Elöl Sharon Carter, aki a foglyot támogatta. Alaposan benyugtatózták, hogy együttműködjön, így tántorgott, mint egy részeg, tekintete zavaros volt. Az osztag vezetésével megindultak előre. Az ajtótól biztos távolságra megálltak.
- Ahhoz, hogy a kamerákat kiiktassuk, be kell juttatnunk egy programot – emelt fel egy pendriveot Stark.
- Vállalom – jelentette ki Romanoff habozás nélkül. – Bemegyek az osztaggal és elintézem.
- Natasha, - vonta félre a kapitány – ne csináld, észrevehetnek!
- Kate is megtenné értünk – nézett mélyen a férfi szemébe, mire ő bólintott. Az ügynöknő tekintete aggodalomról, elszántságról és dühről adott tanúbizonyságot. Nem tudta volna megállítani.
Romanoff elrejtette feltűnő vörös haját, majd az osztaggal elindult a bázis felé. Az őrök felismerték a foglyot, fenntartás nélkül beengedték őket. Belépés után egy hatalmas csarnokban találták magukat. Munkások sürgölődtek, repülők, Quinjetek, vadászgépek és fegyverek, rakéták, bombák százai tömörültek a helyiség két oldalán, míg a középső csíkot üresen hagyták és kifutó gyanánt használták. A 13-as ügynök felmérte a terepet, majd szétszórta a társait utasításokat hagyva.
Natasha elindult a magabiztosság látszatát keltve, közben a tekintete ide-oda járt, egy számítógépet keresett. A hangár túl nagy volt, hogy körbejárja, ezért a legközelebbi laborhoz sietett. Az ablakon bepillantva látta, hogy itt esélytelen a próbálkozás. Kénytelen volt egy szinttel lejjebb menni. Gyors volt, de az idő egyre fogyott. Ha még sokáig húzzák az időt, már nem lesz kit megmenteni. Ekkor feltűnt előtte egy iroda. A tulajdonos épp akkor lépett ki rajta. Rendkívül sietett, így az ajtó nem csukódott be rendesen. A Fekete Özvegy észrevétlenül beosont és csatlakoztatta a pendriveot. Megkönnyebbülten sietett ki a hangárba.
- Megvan – jelentette halkan az adóvevőn keresztül.
A művelet mindössze 10 percig tartott, a csapat többi tagja mégis idegesen várakozott. Tudták, hogy a Hidra nem szórakozik, ők viszont sok időt veszítettek. Stark már készenlétbe helyezte a gépet, mikor meghallották az ügynöknőt.
- Jarvis, mindent bele!
- Igenis, uram – a kijelzőn megjelent egy százalékmérő, ami a feltörés eredményét mutatta. Egy perccel később láthatta a kamera jelenlegi felvételeit.
- Fordítsd balra 90o-kal. Kösz, Jarvis! Kapitány, - fordult a szőke férfi felé – készen állunk!
- Kate-ért – lépett előre Thor.

- Kate-ért – mondta egyszerre a kapitány, Sam, Bruce, Clint és Stark, majd elszánt tekintettel megindultak a bejárat felé. Az őrökkel Sólyomszem végzett egy-egy halálpontos lövéssel a nyakukra. A Vasember feltörte a biztonsági kódot, ők pedig beléptek az oroszlán barlangjába. Az ajtó hangos csattanással bezárult mögöttük. Itt voltak, a Hidra szívében, hogy kihozzák azt a lányt, aki, ha nem is tudják miért, de mindannyiuknak fontos volt.

. . .

Csak bámultam a plafont és próbáltam úrrá lenni hányingeremen. Bár már nem maradt bennem semmi, a gyomrom meg-megfeszült, görcsbe rándult, ki akarta magából adni a felgyülemlett savat. Epe ízét éreztem a számban. A testemből csövek álltak ki, melyeken a véremet vezették tégelyekbe. Teljesen le akartak csapolni. Megfosztani az erőmtől, a képességeimtől. Nem értettem, miért tart ennyi ideig. A hallásom eltompult fülemben dübörgő vér hangjától. Éreztem, ahogy a testemből kiáramlik, láttam, ahogy a vörös folyadék egy üvegdobozba ömlik. A tudósok mintákat vettek, elemezték, mikroszkóp alá vetették, lejegyezték az adatokat. Én többé már nem voltam fontos, a személyem már nem érdekelte őket. Csak a szérum.
- Ms. Elect! – a hang irányába fordítottam a fejem, aminek sikerült áthatolnia a fülem előtti falon. – Magának elképesztő szerencséje van! A szer miatt a vére sokkal gyorsabban újul meg, cserélődik, mint egy normál emberé. A hatóanyag úgy működik, mint egy katalizátor: reakcióba lép a vérével, felgyorsítja a cserélődést és biztosítja a képességeit, de a végén változatlanul visszakapjuk. Ez egy önmagát működtető energiaforrás, olyan, mint egy miniatűr reaktor. Ez azt jelenti, hogy nem kaphatjuk meg az összes vérét! De vajon mi történik, ha inhibitort kap? Kipróbáljuk? – nevetett Arnold Zola. Mintha lett volna választásom. - A felfedezés megkívánja a kísérletezést!
Egy tűszúrást éreztem a karomban: Tom egy ezüstszínű oldatot juttatott a szervezetembe. Az inhibitor pont a katalizátor ellentéte: lassítja és gátolja a reakciót. Pár másodpercig nem történt semmi. A folyadék olyan sűrű volt, hogy éreztem, ahogyan vánszorog az ereimben. Féltem, hogy megakad a szívemnél, de nem így történt. Amint elérte az agyamat, szétfoszlott, nem éreztem a nyomását. Helyette éles fájdalom hasított minden testrészembe és a bőröm kék fénnyel ragyogni kezdett. Világosan lehetett látni az érhálózatomat: áramlott benne a kék fény, ami pont olyan volt, mint…
- A tesseract! – nyögte ki tátott szájjal a tudós. Most az egyszer a torkába fagyott a gúny és elképedve meredt rám. Én sem értettem, mi történik. Hogy került belém a tesseract ereje és miért világítok? A kocka energiája belülről égetett, éreztem, hogy már nem bírom sokáig. Ha nem szüntetik meg az inhibitor hatását, a húsom belülről fog megsülni. Mindenki megkövülten bámult, senki nem mozdult. Segélykérőn fordultam Tomhoz.
- Segíts! – préseltem ki magamból. – Tom, kérlek!
A pillantása ide-oda cikázott a megdermedt tudós és én köztem. Aztán döntött. Felkapott egy injekciós tűt és még mielőtt megakadályozhatták volna, belém döfte. A ragyogás fokozatosan elhalványult, végül teljesen kialudt. Megkönnyebbülten elsuttogtam egy „köszönöm”-öt.
- Lenyűgöző! Az irídium stabilizálta a kocka energiáját és lelassította a reakciót, ezért lehetett fényjelenséget látni. Normális esetben olyan gyors az átalakulás, hogy kívülről nem látszik – összegezte a látottakat dr. Zola. – Magában a tesseract kering, zseniális! Szívből gratulálok dr. Bannernek, bár úgysem fogja tudni átadni neki, ha a meggyilkolásával lesz elfoglalva. Töröljék ki!
- Ne! Nem tehetik! – kiáltottam és rángatni kezdtem a szíjakat. A menekülési ösztön erőt adott.
- Engedjék el! Hagyják békén! – ordította Bucky is.
- De igenis megtehetjük, Ms. Elect! És mivel a barátja így kiáll magáért, közlöm önnel, miután magával végeztünk, ő is ugyanerre a sorsra fog jutni! És tudja mi fog történni azután? A saját kezével fog végezni a barátaival!
Egy gombnyomásra vaspántok fonták át a karomat, a fejemre egy acélszerkezet szorult. A rémület elhomályosította az elmémet. Igyekszem egy szép emléket felidézni. Egy utolsó képet a régi életemből, mielőtt mindent kitörölnének. Mielőtt megsemmisülnék. Behunyom a szemem. Egy pillanatra még érzem a szorosan ölelő karokat, a nap melegét a bőrömön, látom a gyönyörű kék szempárt. Biztonságban vagy, ezt sugallják. Tompa kiáltások hangjai szűrődnek át a felhők között. Hallom az elektromos szikrák pattogását. Egy pillanattal később satuba szorítják a fejemet, mint a villám hasítja ketté a képet a fájdalom. A szemhéjam felpattan, a pupillám kitágul, rettenetes ordítás hagyja el a számat. De a kép töredéke ott lebegett előttem.

. . .

A hangárba való belépés után gyorsan cselekedtek. Stark, Barton és Banner szétszéledt, a kapitány, Wilson és a félisten a tűzlépcső felé vették az útjukat. Észrevétlenül osontak le az eldugott folyosón. A küldetés sikere azon múlott, hogy minél tovább kerüljék el a Hidra figyelmét. Félúton jártak, amikor tompa ordítás hangja csapta meg a fülüket. Sokkal lentebbről jött, mégis meg lehetett állapítani, hogy egy megkínzott lány üvölt fájdalmában. A hármas egy pillanatra megmerevedett. Felismerték a hangot, bár sosem hallották így kiáltani. Nehéz döntés elé kerültek: a lány segítségére sietnek a rövidebb úton, ahol biztos észreveszik őket és kockáztatják a kijutást; vagy észrevétlenek maradnak, de akkor már lehet, hogy nem lesz kit megmenteni. Sam és Thor Amerika Kapitányra néztek. Rajta áll a döntés, ők követik bárhova. Steve egy pillanatig mérlegelt, aztán a legközelebbi ajtón bevetette magát az egyik emeltre. A lift felé rohantak. A félisten betörte az ajtót, majd teljes sebességgel süvítettek a legalsó szintre. Mindezt olyan gyorsan csinálták, hogy a ledöbbent Hidra tudósok még csak nem is lőttek rájuk, az első golyók már a lift helyén értek célba.
A riasztó akkor szólalt meg, mikor kiléptek a tönkrement szerkezetből. Egyenesen az elkülönítő felé siettek. Egy csapat fegyveres rohant feléjük és tüzet nyitottak. Thor a mjölnir elhajításával fél csapatot letarolta, a kapitány pajzsa a falról visszapattanva hátulról terített le embereket, míg Sólyom jól irányzott lövésekkel védte magát. Eljutottak az utolsó kanyarig, amikor a robbanás ereje a falhoz csapta őket.

7 megjegyzés:

  1. Sziia!
    Húúú... Ez volt az első reakcióm a résszel kapcsolatban. Vagyis imádtam. :D És ilyen befejezés... Nagyon kíváncsian várom, hogy mi fog történni. :) (Nem tudom, hogy fogom kibírni a következő részig :D)

    Viki^^ :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! El nem tudjátok képzelni, mennyire fel tudtok dobni egy-egy ilyen visszajelzéssel!! :) Ilyenkor legszívesebben megragadnám a tollat és oldalakat írnék, csak ugye ott van az iskola...
      Örülök, hogy tetszett! :D

      Törlés
  2. Micsinálsz Kate-tel te? :D nagyon jó lett ;)
    Hogy tetszik az új Amerika Kapitány előzetese??? Reakció vagy bármi??

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Ne is mond, visszaolvasva már én is nagyon sajnáltam szegény lányt, én is meglepődtem, hogy írhattam ilyet. Azért örülök, hogy tetszett!
      Az előzetes pedig húúú! Eszméletlen, teljesen lesokkolódtam, amikor láttam! Már nagyon várom a májust!! :D

      Törlés
    2. Én már nem is tudom Hányszor néztem meg :D és az a bizonyos mondat, amit Steve mond Tonynak... Hát fúúúú! Májust akarok! :D

      Törlés
  3. Szia!
    Két-három napja olvasom a blogodat és annyira de annyia megtetszett hogy már az első êvadot réges rég elolvastam.
    Imádtam az 1.évadot de a második az maga a csoda...
    Várom a kövi részt ;)
    Ja és írtózatosan jó író vagy.
    Gondolkodtál már azon hogy ezzel foglalkozol majd felnőtt korodba???

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Hú. hát jólesett ez a sok dicséret és rettenetesen örülök, hogy ennyire tetszik a történet! Mellesleg gartulálok az olvasási rekord megdöntéséhez! :D
      És igen, szívesen lennék író, csak hát a szüleim nem nagyon támogatják, merthogy nem lehet megélni belőle. Azért nem adom fel! :D
      Köszönöm, hogy írtál! :)

      Törlés