2016. január 8., péntek

Epilógus

Minden visszatért a szokott kerékvágásba: tanultam és edzettem. Natasha segítségével újra megerősödött a hátam, a bordáim összeforrtak, a szalagjaim és a gyomrom is helyrejött, de a heget viselem mindörökre a Hidra bélyegeként. Mindannyian szántak rám egy kis időt, így erősebb lettem, mint valaha. Nemcsak testileg, lélekben is. Habár a félelmeim nőttek, a Hidra kegyetlenségének megtapasztalása erőt adott, amivel legyőzhettem. „A bátorság nem a félelem hiánya, hanem a döntés, hogy létezik fontosabb dolog is, mint a félelem.”
Új lakhelyembe hamar beleszerettem. Minden reggel egyszerre nyitottuk ki az ajtót a kapitánnyal. Napunkat futással indítottuk a parkban, ahol Sammel találkozva edzettünk. Ma hozzá voltunk hivatalosak reggelire. Mikor indultunk volna le a lépcsőn, hallottam, hogy nyílik a szintünkön lévő harmadik ajtó.
- Kate! – szólított meg a szőke nő. Halványkék ing, szürke szoknya, dolgozni indult.
- Jó reggelt, Sharon! – köszöntöttem visszafordulva. A kiszabadulásom óta nem találkoztam vele.
- Csak szerettem volna megköszönni, amit értem és a csapatomért tettél. Sok ember életét mentetted meg.
- Ez a munkám – mosolyodtam el meglepetten. Nem számítottam erre. Máshogy kezelt, már nem gyerek voltam a szemében, hanem ügynök.
- Van itt még valami – nyújtott át egy rádiót. – Hill ügynök beszélni szeretne veled.
Fülembe raktam a fülhallgatót, közben az tűnődtem, hogy Hill miért nem engem keres személyesen.
- Igen? – szóltam bele, de meglepetésemre nem Maria válaszolt.
- Kate, az adatok, amiket gyűjtöttél nagy hasznunkra voltak. Az előléptetésed megtörtént – hallottam meg az igazgató hangját.
- Köszönöm, uram – hálálkodtam. A ranglétrán csak nagyon nehezen lehetett előrehaladni.
- Én köszönöm – azzal megszakította a vonalat. Csak egy percet szánt rám, de köszönetet csak nagyon különleges helyzetekben mond. Általában soha.
Elköszöntem a „nővérkétől”, majd lesiettem. Steve-vel együtt mentünk a parkig. A vallomás óta nem változott meg a hozzáállásunk. A kapocs köztünk mélyebb, erősebb lett, de nem volt szükség a kimutatásra. Nem jártunk kézenfogva, egy mosoly, egy pillantás bőven elég volt. Aggódtunk a másikért, ő az én testőröm volt, én az övé, de nem akadályoztuk egymást a küldetésekben. Mert mindketten tudtuk, hogy a munkánk nem az érzelmeinkről szól, hanem az emberek épségéről. És ezért áldozatot kell hoznunk.
- Üdv, Sam! – köszöntöttem a hídnál álló afroamerikait.
- Jó reggelt, Kate, futóbajnok! – vigyorgott, majd keresztbe rakva a karját elgondolkozva rám nézett. – Ki kellene találnunk neked is egy becenevet. Valamit, ami tükrözi a tehetségedet. Mit szólsz a polihisztorhoz?
- Ki ne mond mégegyszer! – ráztam meg a fejem, de közben nevettem.
- Akkor megbeszéltük. Jó edzést! – intett, majd megindult a neki kényelmes tempóban.
- Verseny? – pillantottam jókedvűen a kapitányra.
- Benne vagyok – mosolyodott el, aztán nekiindultunk. Háromszor köröztük le Sam-et, közben nem tudtam megállni, hogy oda ne kiáltsam neki: „Baloldal”, mire sikeresen felidegesítettem, ám nem tudott utolérni. Visszakapja a „polihisztort”. Nem meglepő, hogy Steve nyert, én pedig hasonló állapotban voltam, mint Wilson, levegőt kapkodva támaszkodtam egy fának. A parkolóban fekete kocsi várt ránk.
- Vezethetek? – kérdeztem Samtől, aki időközben megtanított. Nem ment elsőre zökkenőmentesen, egy lökhárító bánta, de azóta egész jól belejöttem. – Ígérem, vigyázok – nagyot sóhajtva beadta a derekát. – Öveket becsatolni!
Sólyom házánál parkoltunk le. A konyhában terített asztal fogadott minket. Reggeli közben a nappaliban megpillantottam két furcsa formájú hátizsákot. Lenyelve az utolsó falatot, rögtön felkaptam az egyiket. Tudtam, hogy nekem rakták oda, nem felejtve az ígéretet.
- Gyere, megmutatom, hogy kell – állt fel Sam. Fölmentünk a tetőre. Az afroamerikai elmagyarázta, hogyan irányítsam.
- Először csak a tető fölött próbáld ki, nehogy vissza… - nem tudta befejezni, ugyanis levetettem magam a tetőről. A gyomrom magasba ugrott, zuhantam a föld felé. Kiengedtem a szárnyakat, mire a szél felrepített. Pörögve szárnyaltam a magasba.
- … ess – nézett utánam lemondóan Sam. – Már mindegy. Ennyit a biztonságról.
- Mit vártál? – felelte a kapitány olyan hangsúllyal, mint aki tudta, mire készülök.
Bukfenceztem, bonyolult hurkokat rajzoltam, apró légi bemutatót rögtönöztem. A kezembe akadt egy füstszóró, mire remek ötletem támadt. Füstcsíkot húzva magam mögött, az égre festettem a jelképünket, az A betűt. Egy csapat, ami befogadott, aminek a tagja lehetek, ahová tartozom. Örökre.

„A siker nem végleges, a kudarc nem végzetes,
Ami számít, az a bátorság, hogy mindezt folytasd.”
Steve Rogers


Sziasztok!
Epilógus. Vége, lezárása valaminek, ugyanakkor egy új kezdetet is jelent. Mert az élet nem áll meg, még ha le is zárul egy-egy szakasz. Megy tovább, újabb kihívások érkeznek, amelyeket le kell küzdeni. Kate története sem ér itt véget.
Remélem, sokatok örömére szolgál ez a bejelentés: lesz 3. évad! A probléma csak az, hogy rettenetesen el vagyok vele maradva. Kezdve egy hosszú írói válsággal, a suli miatti fáradsággal, idő és ihlethiánnyal; ezek miatt egyszerűen nem tudtam írni. Így a folytatásra várnotok kell.
De, hogy addig se maradjatok olvasnivaló nélkül, arra gondoltam, hogy közzétennék Marveles novellákat, apró történeteket, esetleg néhány kiegészítést,  vagy extra részt Kate történetéhez. Mit szóltok?
És itt szeretném megköszönni az egész évados figyelmet és támogatást; az olvasók számának növekedését; az összes kommentet és megtekintést, meg úgy igazából mindent! Amikor neki kezdtem a blognak, nem gondoltam, hogy ekkora örömöt fog nekem és nektek is okozni. És emiatt úgy érzem, megéri folytatni és van értelme írni!
Köszönöm!

6 megjegyzés:

  1. Igen, ezt megéri folytatni ;)nagyon imádtam a részt, olyan boldog volt és kellemes, és éreztette, hogy valaminek vége van, és valaminek a kezdete. Jó ötlet ez a novellásdi,esetleg más szereplők szemszögéből is írhatnál egy-egy részt(gondolok itt Buckyra) ;) várom a következőt, akármi is lesz az :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm az ötletet! Többen is írtátok, hogy szeretnétek Buckyt viszontlátni, ez jó módja lenne. :)
      Örülök, hogy tetszett! :)

      Törlés
  2. Sziia!
    Nagyon tetszett az epilógus is. :) Én is szívesen olvasnék novellákat és extra részeket. Nagyon örülök, hogy lesz harmadik évad is. Kíváncsi vagyok miről fog szólni. Remélem minél hamarabb megtudjuk. :)

    Viki^^ :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Örülök, hogy tetszik a befejezés, meg a novellák ötlete! Ahogy tudok, sietek a 3. évaddal, csak félmunkát nem szeretek kiadni a kezemből, ezért előbb befejezem. Igyekszem.:)

      Törlés
  3. Szia!
    Nagyon tetszene az ötlet, hogy novellákat írnál... Ez a 2 évad is szuper volt..
    A befejezés még annál jobb volt.... Szóval örülök, hogy lesz 3. évad is... :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Kezdek megnyugodni, hogy mindenkinek tetszik az ötlet, így nem kell összecsapnom a 3. évadot. :D
      És nagyon örülök, hogy tetszett az évad, köszönöm, hogy ezt le is írtad nekem! :?

      Törlés